Egy év alatt 32 milliárd forint hálapénzt fizetünk
A gazdaságilag aktív hazai lakosság tavaly fejenként átlagosan 9600 forint hálapénzt fizetett ki, ami azt jelenti, hogy az aktív lakosság összességében 32 milliárd forintnyi láthatatlan forrással járult hozzá az egészségügyi rendszer működéséhez– derül ki a GKI-EKI Egészségügykutató Intézet felméréséből.
A megkérdezettek közel fele (49 százalék) úgy vélte, hogy hálapénz nélkül az emberek nem kapnak megfelelő ellátást az egészségügyben.
A kutatás szerint a háziorvosok aktív korú pácienseik negyedétől, a szakorvosok közel harmadától, míg a kórházi orvosok betegeik közel 80 százalékától számíthatnak paraszolvenciára. Különösen meglepő, hogy a magánorvosok - bár szolgáltatásaikért fizetni kell - a betegek közel felétől számíthatnak hálapénzre, ami valószínűleg az állami, illetve önkormányzati intézmények és a magánrendelések összefonódásának is következménye.
A válaszadók 40 százaléka saját bevallása szerint adott már valaha hálapénzt. A gazdaságilag aktív, 18-59 éves lakosság a tavalyi évben egy főre vetítve átlagosan 9600 forint hálapénzt fizetett ki. Az egészségpénztári tagok átlagosan 7900 forintot adnak, tehát 25 százalékkal kevesebbet, mint a tagsággal nem rendelkezők, holott ők többször találkoznak orvossal. Azok közül, akik nem adnak hálapénzt, 42 százalék elvből ellenzi a paraszolvencia intézményét, 43 százalékuknak nincs rá pénze, s csupán 15 százalék azok aránya, akik azért mulasztják el a hálapénz adást, mert nem tudják, hogy kinek, mennyit kellene adni. A felmérésben résztvevők 58 százaléka az esetek többségében tudja, hogy mikor „illik” adni, és azt is, hogy mennyit.
A felméréséből az is kiderül, hogy az aktív korú lakosság az utóbbi egy évben átlagosan kb. 6 alkalommal vett igénybe egészségügyi ellátást, illetve jelent meg látogatóként kórházban, ily módon ennyiszer került olyan helyzetbe, amikor hálapénzt adhatott. Ebből átlagosan háromszor volt háziorvosnál, 1-2 alkalommal szakorvosnál. Magánorvosnál, magánrendelésen átlagosan minden harmadik aktív korú jelenik meg évi egy alkalommal. Kórházban fekvőbetegként a válaszadók egytizedét kezelik évente legalább egyszer.
Az egészségpénztári tagok 44 százalékkal többször találkoznak orvossal, mint a tagsággal nem rendelkezők, s kétszer annyiszor vesznek részt magánorvosi konzultáción, illetve szűrővizsgálaton. Részben ennek eredményeként kórházban fekvőbetegként harmadannyit sem töltenek, mint a tagsággal nem rendelkezők.
A Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetsége július végi állásfoglalása szerint elítéli a kikövetelt hálapénzt, ám arra hívja fel a figyelmet, hogy ma részben éppen a paraszolvencia tartja életben az egészségügyet. Az egészségügyi hálapénz nagyságát a korábbi felmérések 13-81 milliárd közé teszik, de pontos adatot ezidáig nem közöltek.
Nagy port vert fel Mikola István, aki július elején bejelentette, feljelent egy szülészorvost, amiért az egyik páciensétől előre kért pénzt, majd kevesellte az összeget a szülés levezetésében való részvételért. Mint mondta, a lépést példaértékűnek szánta.
Az orvosi kamara elnöke szerint élesen szét kell választani azt, amikor az orvos előre kér pénzt, attól, amikor utólag, önként ad neki a betege. Éger István úgy véli, egyetlen választott orvostól sem lehet elvárni, hogy a munkaidején kívül, esetleg a szabadságát, a pihenőnapját megszakítva ingyen rendelkezésre álljon. A külön munkának díja van, más kérdés, hogy a jelenlegi káoszban a hálapénz adása számla nélkül történik.
A parlament egészségügyi bizottságának elnöke ezzel szemben úgy véli, a helyzet elvadult. Mikola István álláspontja szerint az az érvelés, miszerint a szülő nőnek az orvosválasztást meg kell fizetnie - vagyis az orvos állandó, akár éjszakai készenlétét meg kell téríteni, alapvetően hibás: „A szülés ilyen természetű, nem lehet időponthoz kötni. Akik ezt a pályát választották, azok pontosan tisztában vannak vele, erre hivatkozva plusz pénzt nem lehet elkérni.”
