Dr. Vadász Gábor nem hagyta magát
Alkotmányjogi panasszal élt az életvégi döntések, az életmentés visszautasításának szabályozásával kapcsolatban dr. Vadász Gábor nyugalmazott sebész és aneszteziológus főorvos, aki korábban az eutanázia rendezetlensége miatt élt beadvánnyal az Alkotmánybíróságnál.
Mint arról a MedicalOnline már beszámolt: a jogszabályok utólagos vizsgálatának korábban mindenki előtt nyitva álló lehetőségét az új alaptörvény csak a kormánynak, a parlamenti képviselők negyedének és az alapvető jogok biztosának tartotta fenn, azaz véget ért az a gyakorlat, hogy bárki "jogi érdek nélkül" az Alkotmánybírósághoz fordulhatott. Mindezzel megszűntek az Alkotmánybíróság január 1-jén folyamatban lévő eljárásai, a törvény egyes esetekben ugyanakkor lehetőséget adott az egykori indítványozóknak, hogy március 31-ig alkotmányjogi panaszt nyújtsanak be. Információink szerint ez történt az életvéggel kapcsolatos ügyben is.
Dr. Vadász Gábor sebész, aneszteziológus főorvos korábban az Alkotmánybíróságtól kérte az egészségügyi törvény és a kezelések visszautasításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet egyes részei alkotmányellenességének kimondását és megsemmisítését. A szakorvos szerint a szabályozás ugyanis pontatlan, számos esetben végrehajthatatlan, a gyakorlatban nem működik. Vadász Gábor a többi közt azt állítja: bár az egészségügyi törvény szellemisége jó, 1997-ben sok tekintetben az élenjárók közé tartozott Európában, hiszen „a betegjogok között elismerte a beteg kezdeményezte passzív eutanáziát, a kezelés visszautasítása végrehajtásának szabályozásával. A rendelkezések hibái az elmúlt 13 év alatt azonban „halmozottan megmutatkoztak, sok tekintetben ütköznek a földrészünkön végbement jogfejlődéssel és a Magyar Köztársaság Alkotmányával is. A beadvány célja, többi közt épp ezek feloldása.”
Mivel a várakozásokkal ellentétben az Alkotmánybíróság már nem foglalkozott a “civil” beadvánnyal, Vadász Gábor most alkotmányjogi panasszal élt, újfent kérve az életvégi döntésekkel kapcsolatos szabályozás felülvizsgálatát.
Mindezt indokolhatja, hogy bár a halál közelébe kerültek számára bonyolult procedúrát követően ma elvben bármilyen kezelés visszautasítható, Magyarországon mindmáig megoszlanak a vélemények arról, jelenti-e mindez a passzív eutanázia lehetőségét. Az egészségügyi törvény megalkotása előtti viták idején az Egészségügyi Tudományos Tanács és az orvosi kamara Etikai Kollégiuma is közölte: külön kell választani a passzív eutanáziát a halál közelébe jutó (terminális állapotú) betegek orvosi ellátásától, attól, hogy az orvos esetleg eltekint valamilyen beavatkozás elvégzésétől, s ezzel járul hozzá a beteg halálához. Korábbi eutanáziával kapcsolatos döntésében – eszerint a minden embert megillető általános önrendelkezési jogból nem vezethető le a gyógyíthatatlan beteg azon joga, hogy halálát aktív orvosi tevékenység segítse elő – az Alkotmánybíróság adós maradt az eutanázia definíciójának megalkotásával, és nem zárta ki lehetőségét annak, hogy álláspontja megváltozhat.
|
Az első negyedévben összesen 601 alkotmányjogi panasz érkezett az Alkotmánybírósághoz; ebből 333 volt olyan beadvány, amelyben a korábban normakontrollt kérők a törvény erejénél fogva megszűnt ügyüket – a rendelkezésükre álló három hónap alatt - személyes érintettségre hivatkozva kívánták folytatni – közölte a Jogi Fórumon Bitskey Botond, a testület főtitkára. |
