Döbbenet után remény az egészségügyi szolgáltatóknál

Bár nyilvánvalóan komoly érvágást jelent, és láthatóan döbbenettel fogadták Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár bejelentését a Napi Gazdaság szerdai konferenciáján  jelen lévők – ahol eredetileg az egészségpénztárak korábbinál nagyobb szerepvállalását készült elemezni a szakma –, egyelőre reménykednek és nem kívánnak részletekbe bocsátkozóan nyilatkozni azt követően, hogy az egészségügyért felelős államtitkár bejelentette: a kormány döntése értelmében a jövőben nem működhet majd magánszolgáltató állami intézményben, és nem részesülhet finanszírozásban magánellátó az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól. Mint arról a MedicalOnline beszámolt, az ágazat vezetője szerdán hivatalosan is bejelentette: a kormány szándéka, hogy teljesen különüljön el az állami és a magán-egészségügyi elátás; mindez szerinte ugyanakkornem zárja ki, hogy a kabinet támogassa a magán-egészségügyi szolgáltatásokat. A nemzetgazdasági tárcánál már készül az erre vonatkozó beruházásösztönző csomag, ami kedvezményeket tartalmaz a befektetőknek, ám a későbbiekben OEP-finanszírozásban csak a társadalombiztosítási alapú egészségügyi ellátást végzők részesülhetnek.

Bár „az ördög nyilvánvalóan a részletekben rejlik majd”, az államtitkár után következő felszólalók közül többen megjegyezték: okafogyottá vált megszólalásuk, hiszen eddig a magánellátások szélesebb térnyerésében reménykedtek. Lapunknak többen megjegyezték, hogy váratlanul érte őket a bejelentés, mert a korábbi szakmai egyeztetéseken nem volt szó ezekről a tervekről. Többek részéről kérdésként merült fel, vajon milyen módon kívánja az állam megoldani a diagnosztikát, a művesekezeléseket, vagy a laborvizsgálatokat végző cégek államosítását, illetve az ellátás folyamatos biztosítását, hiszen ezeket a szolgáltatásokat régóta magáncégek működtetik. Szerettük volna megkérdezni a többi közt, hogy volt-e tudomása bárkinek-e tervekről, azon kívül, hogy Orbán Viktor kormányfő már figyelmeztetett, hogy nem akarnak fizetős ellátást? Szerettük volna megtudni, vajon mit jelenthet mindez az egyes szolgáltatók szempontjából; mekkora bevételtől esnek el, hány beteget kell lemondaniuk, átszervezniük, és mit tudnak ehelyett adni/mondani a dolgozóknak, akik eddig úgy dolgozhattak esetenként, mintha magánellátásban kapnának fizetést, s vajon lesznek-e rések, hogy mégis megmaradhasson például az Uzsoki-modell? Az elképzelések nyilván most formálódnak, de mit gondolnak az ellátók, vajon mi lesz azokkal, akiknek az ellátást magán-intézményben kezdték meg, de szükség van arra, hogy átvegye őket az állami ellátás? Újravizsgálják őket? Megy a beteg másik fizetős ellátóhelyre vagy elesik az ellátástól? És egyáltalán: mi lesz a magán CT, MR-vizsgálatokkal, vagy akár a művesekezelésekkel Magyarországon?

Az Uzsoki-modellt az utóbbi hónapokban mintegy „példaként állították” a szolgáltatók elé. A kórház főigazgatója, dr. Ficzere Andrea azzal kezdte előadását a konferencián, hogy úgy érzi magát, mint a beteg, aki megkérdezi orvosát, hogy mik a kilátásai, mire a doktor közli vele: „Hajrá Szabó néni!” Kérdéseinkre válaszolva a főigazgató asszony csak annyit közölt: szerinte még semmi sem biztos. Véleménye szerint ki lehet alakítani azokat a szempontokat/szabályokat, amikkel a náluk elindult ellátási forma megmaradhat és továbbvihető, csak ki kell dolgozni a megfelelő keretrendszert,  jogi, szakmai és logisztikai feltételeket. Az államtitkárral már felvette a kapcsolatot, aki biztosította a továbbbi egyeztetésről, együttműködésről, és „az Uzsoki minden szempontból a szabályoknak megfelően fog eljárni.”

Egy vidéki kórházban dolgozó osztályvezető sebész és szájsebész az államtitkári bejelentést követően kijelentette, hogy felmond, és külföldre megy dolgozni – figyelmeztetett a lehetséges következményekre Ficzere Andrea, hozzátéve, hogy kórházukban a magánellátásnak köszönhetően, átlátható módon jutnak pénzhez orvosaik, akiknek nem jut eszébe a migráció. Bejelentette azt is, a Magyar Kórházszövetség a fordulat ellenére is hisz az Uzsoki-modellben, és kiáll mellette. Szerinte meg kellene találni azt a megoldást, amivel mégis működhetne az Uzsoki-modell, mert bár a külföldi páciensekre építve indították el a szolgáltatást, őket is meglepte, hogy mára már több hazai beteg tart igényt a fizetős ellátásra, mint a más országból érkezők. Ficzere Andrea hangsúlyozta: a projekt elindítására engedélyt kértek és kaptak a fenntartótól, amelynek csupán annyi kikötése volt, hogy pilot jelleggel kezdjék a szolgáltatást.

Korábban a főigazgató lapunknak  a többi köz elmondta: ők is hátradőlhetnének, mint a legtöbb kórház, panaszkodhatnánk és várhatnák a konszolidációt. Ők azonban nem ezt teszik, hanem saját erőből próbálnak pluszbevételt teremteni. De „nem eszik olyan forrón a kását” dr. Papik Kornél, a Budai Egészségközpont ügyvezetője szerint sem, aki úgy vélte, mind a magán, mind a közfinanszírozott ellátónak megvan a maga hátránya és előnye, ám ha az állam tartja fenn a struktúrát, akkor biztosítania kell a megfelelő kapacitásokat és betegszámot is az üzemmérethez, valamint ahhoz, hogy az orvosok megfelelő gyakorlatra tegyenek szert az egyes eljárások elvégzéséhez.

Évente egymillió vizsgálatot végeznek el 150 készülékkel, döntően a társadalombiztosítás terhére, működésük 93 százaléka az állami kórházakban realizálódik – számolt be előadásában a Diagnoscan Magyarország Kft. vezérigazgatója, dr. Kardos Lilla. Mint elmondta, szabad kapacitásaikat értékesítik azoknak a betegeknek, akik gyorsabban szeretnének diagnózishoz jutni. A közfinanszírozott betegeknek 2 héttől 2,5 hónapig kell várakozniuk a vizsgálatokra, míg a fizető páciensek akár két napon belül is tudnak helyet biztosítani akár a kórházi centrumokban, akár a két privát intézményük valamelyikében. Jelezte azt is, a vizsgálati igény hazánkban nem irreális, az egymillió lakosra jutó CT és MR vizsgálatok száma az unió más országaihoz viszonyítva kevés. Saját betegeik körében készült felmérésükre hivatkozva hozzátette, van igény a térítéses ellátások igénybevételére.

Üdvözölte az államtitkár bejelentését a Magyar Rezidens Szövetség. Dénes Tamás, a szervezet elnöke a MedicalOnline-nak elmondta, ez az első lépés a rendszer rendbetételére, a közfinanszírozott ellátás csak a magán és az állami szolgáltatók szétválasztásával tehető átláthatóvá. Hozzátette azonban azt is, hogy a „tisztítást” követően később felül kell majd vizsgálni a mostani döntést, és a társadalombiztosítást fizető betegek számára is elérhetővé kell tenni a magánellátók nyújtotta szolgáltatásokat – természetesen a megfelelő kiegészítő biztosítás vagy többletdíj fizetés terhére.

A döntéshozók kincstári optimizmussal szemlélik az egészségügyet, és azt hiszik, hogy a megszokott eszközökkel lehet megoldani a problémákat, pedig a betegek szerint ez nincs így. Ők biztonságosabbnak és kiszámíthatóbbnak tartanák az ellátást, ha hálapénz helyett legálisan vásárolhatnának szolgáltatásokat – számolt be a GKI Gazdaságkutató Zrt-vel közösen végzett felmérésükről Váradi Péter, a Prémium Egészségpénztár igazgatótanácsának elnöke, bár azt is hozzátette: míg a paraszolvencia megszüntetésének kérdése korábban hangsúlyos volt, mára eltűnt az államtitkárság céljai közül. A betegek hatvan százaléka nem ismeri a beutalási rendet, nem a jogszabályok szerint használják az ellátórendszert, és tapasztalataikra alapozva úgy vélik, jár nekik a szabad orvos és intézményválas – mutatott rá a kutatás.

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke újságírók előtt viszont jó iránynak nevezte a háziorvosi rendszer megerősítése érdekében tervezett kormányzati lépéseket. Szerinte a legnagyobb egészségnyereség a legolcsóbban az alapellátásból nyerhető. Jelenleg az alapellátás büdzséje 100 milliárd forint, de Éger szerint ennek legalább a duplájára lenne szükség ahhoz, hogy stabilan, önfinanszírozóan tudjanak működni a praxisok. A kamarai elnök támogatandónak nevezte azt a kormányzati elképzelést, hogy az állam különválasztja a háziorvosi ellátásra és az egyéb költségekre vonatkozó kiadásokat, és jó lépésnek tartja, hogy a kormány markánsan elkülöníteni tervezi az állami és magánszektort az egészségügyben.