Boldog? Új esztendőt, magyar egészségügy!
Van az úgy, hogy a hagyományos üdvözlő fordulatok nem az jelentik, amire szánjuk őket. Dr. Szepesi András jegyzete a Weborvoson.
(...) Nagyjából 50 évet látok át személyesen a magyar egészségügy történetéből, ezért le merem írni, hogy ilyen jelentős, nagy méretű változás az intézményrendszer feladatmegosztásában, hatásköreinek a változásában, vezetésében és irányításában még soha nem történt. Pláne nem ilyen rövid idő alatt.
A társadalmi-gazdasági rendszerváltozás során az egészségügy az OEP létrejöttétől az 1997-es egészségügyi és társadalombiztosítási törvényekig hét év alatt változott, nagyon sokat. 2011-2012-ben jelentős változás volt még az intézmények többségének állami igazgatás alá helyezése, az önkormányzati igazgatás megszűnése. De ezek a változások csak lassan és „szervesen” alakultak, országos izgalmat kevéssé keltettek, a lakosság számára kevéssé voltak észlelhetők. A 2006-2008 közötti változások (intézménybezárások, háziorvosi, kórházi napidíj fizetések stb.) nagy izgalmakat keltettek és politikai következményekkel is jártak.
Az egészségügyi fizetések – benne az orvosok európai átlagban is a legrosszabbak közé tartozó szintje – 30 évig alig változtak. A hálapénzrendszer sokat emlegetett és szidott „intézményét” nem számolta fel senki. A rendszer hozzáférhetősége nem javult, az intézmények „betegbarát” működése szintén nem javult sokat. Miközben az infrastruktúra, a technikai felszereltség az elmúlt évtizedben rengeteget fejlődött.
Még csak három nap telt el az atomvillanás óta: egyelőre a hatalmas jogszabálytömeg feldolgozásánál, értelmezésénél tartunk. A jegyzet környezetében erről már több cikk olvasható. Hiányzik még az átfogó koncepció, a „mesterterv” megismertetése. Sok idő nincs erre, mert elképesztő mennyiségű konkrét feladat jelenik meg, egyelőre jogi nyelvezetben.
Nem akarok év elején mindjárt jóslatokba bocsátkozni, mert megfelelő tervek, időzítések, a megvalósítást felelősen és emberségesen végző adminisztráció akár jó eredményeket is hozhat. Aki már látott közelről ilyen rendszer átalakítást, az tudhatja, mennyi buktató rejlik a bonyolult feladatok összehangolásában, az ellátást végzők, a szervezők edukálásában, és a lakosság közérthető tájékoztatásában.
És a legnagyobb nyitott kérdés: az időzítés. A COVID-járvány ellátási feladatait végző, pillanatnyilag végletekig leterhelt szakemberek, akik a mai betegszámok mellett minden erejüket és tartalékukat latba vetve küzdenek, hogyan fogják fogadni és teljesíteni a további feladatokat?
Mit kívánhatok a gyógyítóinknak a boldog szót behelyettesítve?
Erőt, fizikai és lelki egészséget az értünk folytatott küzdelem elbírásához.
Tiszteletet, szeretetet azoktól, akik tudják és tapasztalják, mit tesznek értünk.
Reménységet, hogy erőfeszítésükhöz arányos és méltányos lesz az a sok változás, ami itt készülőben van… (...)
A teljes jegyzetet ITT OLVASHATJA