Az otthonápolás munka – biztosítsuk feltételeit az ápolási díjon túl is

Még októberben választ kell adnia az Országgyűlésnek a Lépjünk, hogy léphessenek Egyesület szeptember végén 21 szervezettel közösen benyújtott levelére, amely "Az otthonápolás munka" néven ismertté vált mozgalom második akciója. A jelenlegi beadvány az ápolási díj megemelésére irányul, a szülő-gyermek relációtól kiterjesztve minden olyan esetre, amikor hozzátartozó otthoni ápolását végzi valaki, egyidejűleg az otthoni gondozásért járó juttatásnak az ápolt személyhez való kötésével, nyugdíj és más szociális juttatások összegétől függetlenül. Ennek az érdekérvényesítő munkának az első emlékezetes eredménye, hogy 2019-január 1-jei hatállyal bevezették tartósan beteg vagy sérült gyermeket otthon ápoló szülők számára a gyermekek otthongondozási díját, az ápolási díjhoz képest emelt összegben. A gyermekek otthongondozási díja 2022-re eléri a mindenkori minimálbér összegét. Ha a kampány mostani szakasza az elsőhöz hasonló sikerrel jár, akkor az alanyi jogú ápolási díj is eléri ezt a szintet.

Régi adóssága a magyar társadalomnak, hogy elismerje azt a társadalom egésze számára értékteremtő feladatot, amelyet a hozzátartozó az egészségügyi és szociális ellátórendszer részeként a beteg vagy gondozásra szoruló családtag mellett végez, ezzel ő maga is az ellátórendszer jelentős erőforrásává válik. Bár az újfajta juttatás még nincs arányban a munka valódi társadalmi értékével, és nem terjed ki minden otthonápoló tevékenységre, az otthonápolás komplex feltételrendszeréből még így is ez lehet az első, ami teljesül - az ápolást végzők jogviszonyának és díjazásának alapszintű rendezése az átmenetileg vagy tartósan sérült beteget ellátók számára. Jellemző a hazai viszonyokra, hogy ezt nem szakmai szerveztek, hanem egy viszonylag új mozgalom tudta elérni, jól definiálható, hatékony módszertannal (ennek önálló elemzésével foglalkozik egy friss tanulmány, Sebály Bernadett: Társadalmi mozgalmak és szakpolitikai változások. Esettanulmány az ápolási díjról Magyarországon).

Elöregedő társadalmainkban a mostanihoz hasonló világjárványok fenyegetettségében prioritássá kell válnia annak, hogy integrált, minőségi lakóhelyközeli ellátást tudjunk biztosítani, egyenlő hozzáférés mellett. 

Fontos annak belátása, hogy az otthonápolás ösztönző feltételrendszerének megteremtése nélkül lehetetlen Magyarországon a rászorulók minőségi lakóhelyközeli szociális és egészségügyi ellátását biztosítani. Komplexitásukban kell felsorakoztatnunk egymás mellett azokat az elemeket, amelyeket összehangoltan kell fejleszteni annak az érvényes társadalmi célnak a teljesülése érdekében, hogy ápolásra szoruló embertársaink otthonukban való ellátásának a feltételeit biztosítani tudjuk, legyen az ellátás oka bármi, és legyen annak ideje átmeneti vagy tartós. A beteg informális ápolójának jelenlétét biztosítani, és alanyi jogon járó juttatás formájában honorálni nagyon fontos, de nem elégséges feltétele annak, hogy a beteg minőségi ellátásban részesüljön. Az elmúlt fél év minden korábbinál jobban megmutatta annak fontosságát, hogy az alapellátás szerepe nincs helyén kezelve ma Magyarországon. Az alapellátáson belül az otthonápolás jelentőségéről határozottan vitatom Sebály Bernadett egyébként értékes tanulmányának azt kijelentését, miszerint az otthonápolás az ellátó intézményrendszert váltja ki, annak hiányában van rá szükség. Az otthonápolás nem intézményrendszeri deficitet pótol - nem pótol semmit, hanem az ellátórendszer valid eleme, az ellátás színtere, ahol több szereplő nyújtja az egészségügyi és szociális ellátást. Az otthonápolás a lakóhelyközeli ellátások integráns része, ilyen formában feladatokat és költségeket is ró az ellátórendszerre. Egy jóléti gondoskodó államban ezek a feladatok felelősökhöz vannak rendelve, a feladatok ellátásához szükséges felelősök és források rendelkezésre állnak. A feladat komplexitását és erőforrás igényét tekintve jelentősége van annak a ténynek, hogy a morális igény mellett a gazdasági érdekek is a lakóhelyközeli ellátások felé való elmozdulást diktálják, hiszen az alapellátás mindig olcsóbb, mint amit az ellátórendszer specializáltabb elemei. Innentől kezdve már csak szándék kérdése, hogy az aktuális kormányzat meddig megy el a társadalmi és politikai feladatának teljesítésében, fel tudja-e mutatni a gondoskodó állam kritériumait.

Az ápolási díj rendezése akkor tudja betölteni feladatát, ha az otthonápolás ösztönző feltételrendszerének megteremtése megtörténik, a gondozási krízis kezelésével való harmonizációja megvalósul. Ennek részei 

(1) az otthonápolás informális és formális kereteinek rendezése, 

(2) az ápolási díj felülvizsgálata és rendezése, 

(3) átmeneti vagy tartós ideig ápolási díjon lévők számára munkaerőpiaci kivezető és visszavezető programok működtetése, 

(4) a formális otthonközeli ellátás társadalom-, vagy ápolásbiztosítási befogadása, minőségbiztosítása és szervezése, az egyenlőtlenségeket tovább növelő jelenlegi szabályozatlan piaci alapú megoldások kiváltására,

(5) az otthonápolásban résztvevő szereplők hatásköri és kompetencia szintjeinek meghatározása, 

(6) a képzés, szakképzés, továbbképzés rendszerének otthonápolást segítő környezete,

(7) az egészségügyi és szociális alap- és szakellátások komplex rendezése, 

(8) az idősellátás felülvizsgálata és rendezése, a hozzáférés egyenlőtlenségeinek csökkentése, szociális és egészségügyi funkcióinak komplex fejlesztése, 

(9) a krónikus és progresszív krónikus betegek ellátásának fejlesztése,

(10) a tartósan sérültek ellátásának fejlesztése,

(11) az életvégi ellátás fejlesztése,

(12) a gyógyászati segédeszközök és gyógyszerek elérhetőségének otthonápolást támogató környezete.

A részcélok egyidejű teljesülését csak egy komplex, az érintett szakterületek együttműködésével megvalósuló fejlesztési folyamat tudja megteremteni, a vonatkozó szakmai irányelvek rendkívül gondos és alapos felülvizsgálata, harmonizációja, valamint gyakorlati teljesülésük biztosítása mellett. Ezt a komplex feladatot széleskörű társadalmi és szakmai konszenzussal, nagyon körültekintően kiválasztott és kivitelezett, a jelenleg is vészesen elhanyagolt ellátottak érdekeit mindvégig szem előtt tartó módszertannal lehet és kell megteremteni. Mindezek a COVID vészhelyzet miatt az eddiginél is sürgősebb beavatkozást igényelnek.