Az orvosok jobban, okosabban halnak

Joel S. Weissman és munkatársai (Brigham and Women's Hospital, Boston) tanulmánya azt a kérdést tette fel, vajon az orvosok a nem orvosokkal összehasonlítva több vagy kevesebb intenzív életvégi ellátásban részesülnek-e (End-of-Life Care Intensity for Physicians, Lawyers, and the General Population). A négy USA-államban 2004 és 2011 között elhunytak adatain alapuló tanulmány a következő intenzív életvégi ellátási formákat vizsgálta: sebészet, hospice, intenzív osztályos felvétel, elhalálozás a kórházban, továbbá költségek. Az összehasonlítások a következő párokban történtek: orvosok vs. átlagpopuláció (kivéve egyéb egészségügyben dolgozók és ügyvédek), orvosok vs. ügyvédek (a vizsgálat kiinduló feltételezése szerint az ügyvédek hasonló szocioökonómiai státuszuk folytán az orvosokhoz hasonló életvégi ellátásban részesülnek), illetve ügyvédek vs. átlagpopuláció (az összehasonlításban 665.579 átlagpopulációs halott, 2.081 ügyvéd és 2.396 orvos szerepelt).

Az eredmények szerint

• az orvosok kisebb eséllyel haltak meg kórházban, mint az átlagpopuláció tagjai (28% vs. 32%),
• az orvosok kisebb eséllyel részesültek sebészi beavatkozásban az életük végén, mint átlagpopuláció tagjai (25% vs. 27%),
• az orvosok kisebb eséllyel kerültek az életük végén intenzív osztályra, mint az átlagpopuláció tagjai (26% vs. 28%),
• az orvosok kisebb eséllyel haltak meg kórházban, mint az ügyvédek (28% vs. 33%) – egyéb téren nem volt szignifikáns eltérés az orvosok és az ügyvédek között.

A szerzők szerint az orvosok valószínűleg azért részesülnek kevesebb intenzív életvégi ellátásban, mert tisztában vannak azzal, hogy az milyen felesleges és értelmetlen lenne, miközben súlyos terhet jelentene, továbbá tisztában vannak azzal is, hogy milyen egyéb kezelési opciók vannak (pl. palliatív ellátás vagy képzett nővéri segítség a haldokló otthonában), és azokat meg is tudják fizetni.

Egy másik vizsgálatban Saul Blecker és munkatársai (New York University School of Medicine) azt hasonlították össze, hogy hol halnak meg az orvosok (n=815), az egyéb egészségügyi dolgozók (2.635), továbbá az egyéb, nem egészségügyi végzettségű diplomások (15.308) és az átlagpopuláció tagjai (452.485).

Mint a kutatók kifejtik, habár a legtöbb ember azt vallja, hogy otthonában szeretne meghalni, és nem egészségügyi intézményben, a legtöbb haláleset mégis kórházban vagy ápolási otthonokban történik.

Az eredmények szerint

• az orvosok kisebb eséllyel halnak meg kórházban, mint az átlagpopuláció tagjai (38% vs. 40%), de ugyanolyan eséllyel halnak meg kórházban, mint a többi egészségügyi dolgozó vagy az egyéb, nem egészségügyi végzettségű diplomások;
• az orvosok kisebb eséllyel halnak meg ápolási otthonban, mint az összes többi csoport tagjai (orvos: 63%, egyéb egészségügyi dolgozó: 65%, nem egészségügyi végzettségű diplomások: 66%, az átlagpopuláció tagjai: 72%).

Egy következő JAMA-tanulmány (Alexi Wright és munkatársai, Dana-Farber Cancer Institute) azt mérte fel, hogy az előrehaladott tüdő- vagy kolorektális daganatban haldokló idősebb betegek családjai milyen típusú élet végi ellátással voltak a leginkább elégedettek. Mint kiderült, a családok a következő tényezőket tartják a leginkább megfelelőnek:

• a beteg több mint három napig részesült hospice ellátásban,
• a beteget nem vették fel intenzív osztályra élete utolsó 30 napjában,
• a beteg otthonában halt meg, vagy legalábbis hospice intézményben, és nem kórházban.

A szerzők megjegyzik: eredményeik azt támasztják alá, hogy igen fontos lenne, ha kellő információk birtokában mindenki előre megtervezhetné, milyen életvégi ellátásban szeretne részesülni, továbbá növelné az életvégi ellátás minőségét, ha a betegek nemcsak haldoklásuk végső fázisában, de már jóval korábban igénybe vehetnék a palliatív ellátást.

Az USA-ban egyébként 5 államban legális az orvos által segített halál terminális betegek esetében (Oregonban pl. 18 éve), ami az orvostól beszerzett tabletta önálló elfogyasztását jelenti. A statisztikák szerint 500-ból egy beteg veszi igénybe.