Az orvosok dilemmája: gyógyítás vs. gazdasági racionalitás
Az orvosok mindennapjainak részet, hogy azzal szembesítik őket, a munkájuk veszteséget termel az intézmények számára, írja összefoglalójában a Magyar Orvosi Kamara Országos Elnöksége.
Az orvosokat a mindennapi munka során folyamatosan szembesítik azzal, hogy tevékenységük nemcsak “nem hoz hasznot”, de egyenesen “veszteséget termel”. Amikor szembesítést mondunk, azt szó szerint kell érteni. Napi szinten a folyosón vagy “termelési értekezlet” keretein belül hangzanak el ilyen mondatok: “Ezen a héten X műtét volt, ez Y millió mínusz” Az teljesen általános napi szintű utasítás, hogy a lékek betömködéséhez mennyi beteget kell azonnal elbocsátani, vagy a hónap hányadik napjától kell visszafogni az ellátást. Ez a helyzet több módon is negatív hatással van az orvosokra és az Önök gyógyítására:
- Morális konfliktus: Az orvosok esküjük szerint a betegek érdekeit kell, hogy szolgálják. Ugyanakkor a gazdasági környezet sok esetben azt sugallja, hogy kevesebb beavatkozás, kevesebb betegvizsgálat, vagyis kevesebb munka lenne a gazdaságilag előnyös. Ez alapjaiban kérdőjelezi meg az orvoslás lényegét.
- Szakmai önértékelés: Amikor egy orvos azt hallja, hogy munkájával "veszteséget termel", az hosszú távon alááshatja a szakmai identitását és elköteleződését.
- Mentális egészség: Az ilyen helyzetek stresszt, kiégést és érzelmi kimerültséget okoznak. Az orvosok mentális egészsége, amely már eleve fokozott terhelés alatt van a túlóra, a felelősség és a nehéz döntések miatt, még tovább romlik, ha az intézmény vezetése folyamatosan a gazdasági veszteségek tükrében értékeli a munkájukat.
- Jogi konfliktus: Az orvosok gyakran intézményesített csalásban vesznek részt. Teljesen általános, hogy több beavatkozást kell lejelentenünk, mint ami valójában megtörtént. Bár csak sokszor 10 perc jut egy betegre, ahhoz, hogy összekapargassuk a finanszírozást, akár egy órányi, meg nem történt beavatkozást kell lekódolni. Az intézmények sokszor egy kódcsomagot alkalmaznak, papíron minden betegnél ugyanaz a beavatkozás történik. Erről természetesen a NEAK is tud, de mindenki szemet huny. A jogi következmények ott lebegnek minden orvos feje felett. Mindemellett ez a gyűjtött egészségügyi és finanszírozási adatok megbízhatóságát is rontja, negatív hatással van a későbbi tervezésre.
- Ellátásszervezési nehézségek: Mivel szinte minden részleg és egészségügyi intézmény hasonló gondokkal küzd, gazdaságilag nem érdeke az újabb vizsgálatok felvállalása, újabb betegek átvétele. Így az orvosok, a szakszemélyzet napi szintű problémája a rájuk bízott betegek ellátásának szervezése. Az általuk elvégezni nem tudott vizsgálatok esetén ezek szervezése, rengeteg telefonálás - sokszor gyakorlatilag könyörgés. Ugyanilyen nehézségekkel jár a betegek áthelyezése másik intézménybe. Elvileg tisztázottnak kellene lennie, hogy milyen diagnózissal, ellátási igénnyel a beteg hová tartozik - gyakorlatilag a potenciális fogadó intézmények gyakran telítettek, műszaki vagy személyzeti okokból hosszabb-rövidebb időre nem érhetők el. Sok esetben minden újabb beteg újabb gondokat és további veszteséget jelent, így - érthető módon - senki sem kapkod értük - inkább kifogásokat keres.
A helyzet hatása az egészségügyi rendszerre
A folyamatos alulfinanszírozottság törvényszerűen jár az orvosok és más egészségügyi dolgozók elégedetlenségével, ami végső soron az egész rendszer működésére kihat:
- Az elvándorlás nő: Az orvosok magánellátásba és külföldre távozása tovább rontja a magyarországi közfinanszírozott ellátórendszer helyzetét.
- Motiváció csökken: Azok, akik maradnak, kevésbé érzik magukat motiváltnak, ami az ellátás minőségének romlásához vezethet.
- Szakmai problémák: Ha a rendszer nem képes a szakmailag legmegfelelőbb beavatkozásokat nyújtani, az már rövidebb távon rontja a betegellátás minőségét, hosszabb távon az orvosok szakmai készségeire és mentális egészségére is hatással van
Megoldás
- Reális finanszírozási modell: A valós költségeket elismerő finanszírozásra van szükség, az elvégzett beavatkozások költségeit reálisan kell meghatározni, hogy azok átlagos esetszám esetében fedezzék az intézmények működési kiadásait. Ehhez évente sok száz milliárd forinttal kell növelni az egészségügy költségvetését a következő évtizedben.
- Transzparens kommunikáció: Az érintett felekkel nyíltan kell beszélni a problémákról és annak valódi megoldásáról. Fontos, hogy ne a gyógyító személyzetet tegyék meg bűnbaknak a rendszer hibáiért.
A Magyar Orvosi Kamara Országos Elnökségének véleményét a szervezet honlapján közlik.
