Az egészségügy nem ül szégyenpadon, igaz, forrásai sincsenek

Nincs más hátra, csak előre 

Az E-Alap közzétett jövő évi számai láttán deprimálódó szakmai közvélemény hangulatát nem éppen a nemzetgazdasági tárca helyettes államtitkára hivatott javítani. Legalábbis ez derült ki az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának szerdai ülésén, ahol Banai Tamás elsőként azt a tágabb és szűkebb gazdasági helyzetet festette le, amelyben a hazai egészségügyi rendszer 2012-es évét megtervezték. Csak néhány szám arról a nemzetközi környezetről, amelyhez ezer szállal kötődünk, s amely alapvetően meghatározza mozgásterünket: az euró-zóna gazdasági növekedése 1,6-ról 1,1, a számunkra létfontosságú Németországé 2,7-ről 1,3 százalékra lassul. S ha még ez sem elég, míg a 10 éves futamidővel euróban kibocsátott hazai állampapírok hozama 7,5, addig a cseheké és szlovákoké mindössze 3-4 százalék.

Mindezt a lakosság eladósodottsága folytán a belső tartalékok hiánya tetézi, s többek között annak veszélye, hogy mivel Magyarország 2004 óta túlzott deficiteljárás alatt áll, létkérdéssé vált a hiány csökkentése – vagyis a 2,5 százalékos hiánycél tartása – mivel ellenkező esetben az Európai Bizottság kezdeményezésére eleshetünk a Kohéziós Alap forrásainak igénybevételétől. Ebben a forráshiányos helyzetben – szögezte le Banai Tamás – az egészségügy sem tehet mást, mint megújítja a feladatellátást. Ennek jegyében kerül sor a kórházak államosítására vagy a gyógyszerkasszát érintő intézkedésekre, illetve a meglévő felesleges kapacitások felszámolására. Az államtitkár helyettes szerint tarthatatlan például, hogy a Honvéd Kórház (Állami Egészségügyi Központ) jelentős kapacitásai kihasználatlanok, s egymástól 10-15 kilométerre találhatók vidéken kórházak. 

Szűkülő mozgástér 

Banai szerint a rendkívül törékeny világgazdasági helyzetnek tudható be, hogy jövőre 300 milliárdos tartalékkal számol a kormány. Fő cél továbbá a nyugdíjrendszer átalakításának továbbvitele, ami azt jelenti, hogy a Nyugdíj-Alap kizárólag valódi nyugdíj-járulékot, s ugyancsak valódi öregségi nyugellátások kifizetését tartalmazza. A korhatár alatti rokkantak illetve rehabilitációs járadékban részesülők áthelyezése az E-Alapba az államtitkár szerint nem kiadások és bevételek „átpakolásáról” szól, hanem a rendszerek átalakításáról. A célok között szerepel továbbá az egészségbiztosítási kassza zárása, bár erre jövőre még nem kell számítani.

Banai szerint az államháztartás hiányát többek között az okozza, hogy a társadalombiztosítás két alapja jelentős költségvetési transzferre szorul. Ezért az a cél, hogy ezek csökkentésével az államháztartás egésze fenntartható legyen. Arra a fölvetésre, hogy állítólag a többi ágazatnál nagyobb hátrány – jelentősebb elvonás – éri az egészségügyet, az államtitkár helyettes leszögezte: nincs olyan megkülönböztetés, amely az egyik vagy másik területet szégyenpadra ültetné. „Én is tudom, milyen feszültségek vannak az egészségügyi ágazatban, azt is tudom ugyanakkor, hogy milyen lehetőségeik vannak” – mondta Banai, aki elismerte, hogy  tavasszal még nagyobb mozgástérrel számoltak, de ehhez képest jelentősen változott a makrogazdasági helyzet.

Sorról sorra 

Az idei esztendő várható eredményeiről, illetve az ezekhez kapcsolódó 2012-es tervszámok mibenlétéről az egészségügyért felelős államtitkárságot képviselő Cserháti Péter adott felvilágosítást. A táppénzkiadás például idén 15 milliárd forinttal kevesebb, mint amennyi a tervekben szerepelt, azon viszont lényegében átsiklott a helyettes államtitkár, hogy a háziorvosokra ugyanannyi jut, mint tavaly, 81 milliárd forint. Az pedig nyilván nem rendíti meg a szakmai közvéleményt, hogy ez az összeg az idei tervekben külön szereplő 3 milliárdos indikációs minőségi „prémium” beolvasztásával alakult ki. Ugyanakkor a 2012-ben tervezett jelentős, több mint 5 milliárdos céltartalékból közel 4 milliárdot a háziorvosok eszközpótlására szeretnének fordítani. 

A fogászat és az otthoni szakápolásra Cserháti Péter szerint jövőre azért jut kevesebb, mert idén – áttérve a két havi kifizetésre – 13 hónapot számolástak el. Az összevont szakellátás – amelyre az idei 565 milliárddal szemben 617 milliárd forint jut – többlete abból adódik, hogy több tízmilliárd forint értékben a járóból fekvőbe kerülnek át terápiák, illetve ebbe a kasszába olvad be a gondozóintézetek finanszírozása, s ide kerülne a népegészségügyi termékdíjból származó bevétel egy része, 15 milliárd forint. Ez utóbbi összeg jelentős részét, 10,3 milliárdot pótlékemelésre szeretnének fordítani, míg a maradékot a háziorvosokhoz juttatnák el. A gyógyszerkasszáról annyit lehet tudni, hogy az idénre tervezett 343,5 milliárd helyett 375 milliárddal zár, ennek ellenére valószínűleg a gyártóknak nem kell az úgynevezett sávos befizetést teljesíteniük. 

Megváltoztak a tervezési paraméterek, így minden tételt ott kell feltüntetni, ahol a kiadás valóban keletkezik. Így például az altatógépek lizingelésének díja a NEFMI központi költségvetésébe került, a rezidensek bére viszont elkerült az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivataltól az egyetemekhez illetve a GYEMSZI-n keresztül az Egészségügyi Továbbképző Intézethez. A koraszülött-mentők támogatása ennek az elvnek a jegyében az Országos Mentőszholgálat költségsorán található.

Vita a chipsadóról 

A meglehetősen lanyha, inkább politikai, mintsem szakmai vita során elsősorban az alapellátásról esett szó, illetve a baleseti adóról, amelyet idővel az egészségügyi kormányzat szeretne – sikeres nyugati példák alapján – önálló biztosítási ággá fejleszteni. Élénk disputa alakult ki a népegészségügyi termékadóról, amelyet jó kezdeményezésként üdvözöltek a képviselők, ám többségük (Szilágyi László /LMP/, Garai István Levente /MSZP/ és Kiss Sándor /Jobbik/) elfogadhatatlannak találta a pálinkafőzést, illetve jövőre már az otthoni sörfőzést is adómentessé tevő kormányzati elképzeléseket. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a cégek pontosan fizetik az adót, s a szeptemberi adatok azt mutatják, hogy a vártnál nagyobb összeg érkezik e címszó alatt az adóhatósághoz. A többlet rá is férne az ágazatra, mert mint kiderült az adósságállomány 120-130 milliárdra tehető, amiből 62 milliárd terheli az első lépésként állami tulajdonba kerülő megyei és fővárosi kórházakat.