Álmos Péter: A feladat érdekel, nem a pozíció

Most éppen hol van?

Az autómban. Megyek Budapestre Szegedről.

Ezen a héten hányadszor teszi meg ezt a 170 kilométert?

Hétfőn hajnal 4-kor indultam el a fővárosba egy televíziós interjúra, utána visszautaztam Szegedre, megtartottam egy előadást és részt vettem néhány konzíliumon, azután indultam vissza ismét Budapestre, mert a kamara Karácsonyi ügyelet című kisfilmjét arany Effie-díjjal ismerték el a társadalmi célú kampányok kategóriában. Kedden, munka után újfent visszamentem Budapestre egy rendezvényére, és most ismét oda tartok Szegedről.

Menni fog ez így négy évig?

Optimalizálni kell az utazásokat és a feladatokat, de a kamarai munka jelentős része homeoffice-ban ellátható, azt tervezem, hogy a későbbiekben csak heti két napot töltök Budapesten.

Ön pszichiáter, habilitált egyetemi docens a Szegedi Tudományegyetemen, oktat, tudományos munkát végez, részt vesz a klinikai ellátásban. Mit áldoz be a kamarai munkáért cserébe?

Az oktatás vállalható és frissen tartja az elmét, emellett havonta néhány ügyeletet szeretnék vállalni, hogy ne essek ki a gyakorlatból. A klinikai munkámat az elmúlt három évben jellemzően már a konzíliumok tették ki, a gyógyítás az a terület, ahonnan időt tudok nyerni. A kutatási tevékenységem szerencsés módon egybeesik a kamara céljaival, tevékenységével. Tavaly óta az orvosok mentális egészsége az a terület, ami érdekel, egy kutatócsoport vezetője is vagyok, ami ezzel foglalkozik.

Tervezi, hogy tennivalókat delegál az egyes megválasztott tisztségviselőknek, elnökségi tagoknak?

Az előző ciklusban inkább egy nagy csapatban dolgoztunk, ezt most strukturáltabb irányba szeretnénk terelni.

Vannak már jelöltjei az egyes feladatokra?

Egyik fő célunk, hogy a kamara visszakapja az etikai önrendelkezéshez való jogát, ennek végig vitele Böszörményi-Nagy Géza feladata lesz – ő eleve így vállalta az alelnöki pozíciót – közösen Kereszty Évával, aki az Etikai Kollégiumunk elnöke. Meglécz Katalin alelnök határozott, pragmatikus szemléletével a szervezeti, hivatali működés megújítási folyamataiért is felel majd.

Mit jelent a szervezeti és hivatali átalakítás pontosan?

A hatékony működés érdekében látnunk kell, melyek azok a feladatok, amelyeket a területi szervezetek (TESZ) szintjén lehet a leghatékonyabban ellátni, és mi az, amiben az országos hivatal a legeffektívebb. A TESZ-eken keresztül sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a helyi szervezeteknek is, mert a „végeken” csak így tudjuk erősíteni a kamarai jelenlétet. A tagságnak tudnia kell, hogy helyben ki az a személy, aki összeköti őket a szervezettel.

Melyek lehetnek azok a feladatok, amelyek központosítva jobban működhetnének?

Ahhoz, hogy ezt pontosan lássuk, szükség van egy szakember által végzett vállalati átvilágításra, de úgy vélem, az egyik ilyen az informatika területe. Ennek most különösen nagy jelentősége van, mert elkészült az az applikáció, amelynek fejlesztése már elindult, a prototípus már elkészült, így terveink szerint 4-6 hónap múlva már a tagjaink zsebében lehet. Ezen nemcsak fontos push üzenetek tudunk küldeni, de visszajelzéseket is tudunk kérni a kollégáktól, akár szak- vagy földrajzi területen felmérve, mi az, amiben segítenünk kell nekik. Üzeneteket küldhetünk és véleményeket kérhetünk be az országos küldöttektől, szélesebbre nyitva az elnökségi döntések előkészítését. A szolgáltatások körében napi hírválogatást biztosítunk majd a kollégáknak, a közösségépítés jegyében pedig olyan orvosi szakmai kvízeket is kínálunk majd, amelyekben együttesen „nyomozhatnak ki” érdekes eseteket.

Az app szakmai döntéshozatal támogató része tartalmazza majd a hivatalos irányelveket, a nemzetközi ajánlások hazai adaptációit, lehetőséget biztosítva a jó gyakorlatok megosztására is. Megjelennek még az appban kalkulátorok, rizikóbecslő skálák és gyógyszerinterakció ellenőrző is, amit akár a vizit közben, a betegágy mellett használhatnak majd a kamara tagjai.

A tisztújítást követő sajtótájékoztatón említette, hogy jó esélyt lát az etikai önrendelkezés visszavételére. Mire alapozza ezt?

Hiszem, hogy a kormányzatnak is érdeke, hogy közösen megtaláljuk az optimális megoldást. A nyáron felállított rendszer sem a pácienseink sem a kollégáink érdekeit nem szolgálja, ellenben növeli a betegelégedetlenséget, ami végső soron a kormányzaton csapódhat le. Az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak (ETT) számos más, fontos feladata van, és nincs meg az etikai rendszer működtetéséhez szükséges kiépített strukturális háttere sem.  

Nemzetközi példák mutatják, hogy az etikai ítélkezési jog nem feltétlenül jár együtt a kötelező tagsággal. Vannak például országok, ahol az orvosoknak ugyan regisztrálniuk kell a kamarába – ez a munkavégzés feltétele –, de belépniük nem, ellenben etikai vétség esetén a működési engedélyük felfüggeszthető. A most hatályos, az ETT által összeállított Etikai Kódexből hiányzik a szakmából való kizárás lehetősége, így bármilyen, akár a legsúlyosabb etikátlan – de nem illegális – cselekedet esetén az orvos tovább dolgozhat, ami sérti a többi tisztességesen, etikusan gyógyító kolléga érdekeit.

Öt pontban vázolta fel a céljait, közöttük a taglétszám megtartása, bővítése az egyik, egyben talán a legnehezebb…

Most 34311 fő a taglétszám, ám vannak nyolcezren, akik még nem rendezték a tagdíjukat. Tudjuk, hogy a tavaszi belépési hullámban a durva kormányzati beavatkozással szemben is demonstráltak a kollégák, összességében azonban jó eredményt értünk el, hiszen más országokban az önkéntes kamaráknak az orvosok 25-50 százaléka a tagja.

Ambiciózus célnak tűnik, hogy megtartsuk az egykori tagok felét, de azt gondolom, közösségszervezésben jó eredményeink vannak, és most is ez az a feladat. Ez érdekel és nem a pozíció, amelyre megválasztottak. Amikor nyolc évvel ezelőtt Lovas András kollégámmal elhatároztuk, hogy elindítjuk az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoportot, amelyből kinőtt az Újratervezés, ami négy évvel ezelőtt az orvosi kamara megújulásához, majd a most zajló eseményekhez vezetett, talán magam sem gondoltam, hogy egy alulról jövő, nem az orvoselitből építkező kezdeményezés ennyire sikeres lehet.

Szeretném folytatni a szervezetépítést, egyúttal meggyőzni az akadémiai kart is – amelynek tagjai most nem elég aktívak a kamarában, pedig nagy szükségünk van arra, hogy aktív szerepet vállaljanak a szervezetünkben. Ezért is fontos, hogy a jövőben a szakmai szerep domináljon a MOK-ban.

A frissen végzett orvostanhallgatók kétharmada nem tartotta fontosnak, hogy a kamarához tartozzon, harmadára zuhant a frissen belépők száma is. Hogy ezen az arányon változtassunk, szeretnénk számukra ösztöndíjat alapítani, és a legpéldamutatóbb szakorvos-jelölteknek is tervezzük kamarai díj, elismerés bevezetését.

Az utánpótlás, generációváltás biztosítása a fiatal kollégák megnyerésével érthető. De miért olyan fontos, hogy az orvoskar krémje is a MOK tevékeny tagja legyen?

Sokkal markánsabb szerepet akarunk vállalni az irányelvek kidolgozásában, ehhez nagyon fontos, hogy az ő tudásuk, tapasztalataik is megjelenjenek. Az első lépés ebbe az irányba már meg is történt, hiszen az előző ciklusban ígéretet kaptunk Takács Péter egészségügyért felelős államtitkártól, hogy a MOK tagokat delegálhat a szakmai kollégium tagozataiba. Kezdetnek ez jó, de a tudományos társaságokkal is erősítenünk kell az együttműködést.

Ígérte azt is, hogy ismét előveszik az orvosi béremelés ügyét. Nem tart tőle, hogy ez újabb bérfeszültséget okoz az ágazaton belül?

Idén januárban lezárult a háromlépcsős orvosi béremelés, amelyről 2020-ban állapodtunk meg Orbán Viktor miniszterelnökkel. A mi javaslatunk akkor is az volt, hogy a magyar orvosok fizetésének el kell érnie az osztrák orvosbérek 60 százalékát, ugyanis a felmérések azt igazolták, ez az a szint, ami mellett az orvosaink a külföldön biztosított jobb munkakörülmények ellenére sem döntenek az elvándorlás mellett. Közel ezt az arányszámot sikerült rögzíteni a 2020 óta érvényes orvosi bértáblában, ám az elmúlt évek inflációja és pénzromlása miatt messze elmaradtunk ettől, és ezt – ha több lépésben is – korrigálni kell. Az orvosi kamarának – ahogyan idén februárban – továbbra is markáns követelése a szakdolgozói bérek rendezése, mert csapatban dolgozunk, és a gyógyítást nem terhelhetik a fizetések közötti aránytalan különbségek. Ugyanakkor nekünk az orvoskollégáink megtartásáért kell küzdenünk, és az egyre romló munkakörülmények között csak értékálló bérezéssel tudjuk őket az állami egészségügyben megőrizni, illetve visszacsábítani külföldről, vagy a magánszektorból.

Takács Péter 2024 márciusától új szakdolgozói bértáblát ígér, amely 37 százalékos orvos-szakdolgozói bérarányt biztosít. Ez jó megoldás lehet?

A pontos arányszám közgazdasági oldalát nem tudom megítélni, de ha egyszerre mozognak a bérek az ágazatban, az kisebb rugalmasságot ad bérszervezésben, és nagyobb terhelést jelenthet a költségvetés számára. Ugyanakkor a változáshoz szükséges egységes fellépésnek nagyobb az ereje is.

A kamara elnöki pozíciójára aspirált Kozma Gábor is. Volt az ő programjában olyan elem, amelyet átemelne a sajátjába?

A tisztújítást megelőzően volt két jelölti vita közöttünk, ott hangzott el Kozma Gábor javaslata, miszerint a belső kamarai ügyrendekbe kellene beleírni a szervezeti felelősségi szabályokat. Ezt mindenképpen megfontolandónak tartom. A másik csapatban markáns vélemény volt, hogy az előző ciklusban túl konfrontatívak voltunk, a választás során leadott szavazatszámok pedig azt mutatták, hogy sokakat sikerült erről meggyőzni. Szakmailag és tartalmilag nem volt nagy különbség a programjaink között, ezért is lepett meg, hogy az elnökválasztást követően többen visszaléptek Kozma Gábor csapatból az egyes pozíciókra jelöltek közül. Ha vegyesebb összetételű elnökség alakul, az mérsékelhette volna azt a kialakulóban lévő polarizációt, aminek a szakmai hivatásrenden belül nincs helye. Ennek megtörésére mindenképpen törekednünk kell.

… és a politikai kompromisszumokra?

A politika mindig igyekszik bevonni az egyes ügyeket a saját terepére, ahol aztán a rutinjával könnyen legyőzi az ellenérdekelt felet. Nekem és az elnökség tagjainak nincs tapasztalatunk a politikában, mi egy másik hatalmi területen, az alkalmazott tudományok területén mozgunk jól, itt tudunk proaktívak lenni, és hozzátenni a döntéshozói intézkedésekhez, az éppen zajló átalakításokhoz. Tudomásul vesszük, hogy a politikusok nem hozzák nyilvánosságra az ágazati reform részletes programját, de legalább egy sorvezetőre szükségünk lenne ahhoz, hogy együttesen belátható jövőképet biztosítsunk az orvosainknak.

Már most dolgozik hat munkacsoportunk – alapellátási, pszichiátriai, vállalkozói, szakorvosjelölti, járóbeteg-szakellátási, természettudós –, amelyek száma hamarosan bővül a sürgősségi és az intenzív-terápiás területtel. Ezek célja, hogy a gyakorlati, mindennapi ellátásban szerzett tapasztalatok nyomán rámutassanak a vezető problémákra, ütközési pontokra, ahol beavatkozás szükséges.

Amelyek akár az orvosszakmán belül is fennállhatnak...

Valóban sok a részérdek az egészségügyben, amelyeket nehéz egységes egésszé gyúrni, és ilyen helyzet a mi szervezetünk életében is előállhat. Amikor például a kórházak egyes funkcióit megvonják, ott ütközik a munkavállalói érdek a szakmai érvekkel, hiszen egyrészt védenünk kell a kollégáink érdekét, hogy megtarthassák a munkahelyüket, ugyanakkor az ellátásszervezési, betegellátási szempontok valóban indokolhatják az adott intézmény szerepének megváltoztatását. Ezért is lenne jó, ha átláthatóak lennének a kormányzat átalakítási tervei.

Pintér Sándor belügyminisztert a minap hallgatta meg a Parlament Népjóléti Bizottsága az egészségügyet érintő éves tevékenységéről. Azt mondta, szerinte 2019-ben jól indult az együttműködés a MOK-kal, és bízik benne, hogy „az új orvosi kamarával is szép kezdet elé nézünk, és persze a befejezés is szép lesz”. Ön biztatónak, vagy fenyegetőnek érzi ezt a mondatot?

Ez nem érzelmi kérdés. Ha a kormány és a kamara tud hatékonyan együttműködni, akkor „szép” lesz, azaz előnyös a társadalomnak, orvosnak és betegnek. Azt gondolom, hogy mi is és a kormány is tud többet tenni a valódi együttműködésért.