Akadémikus akadémikus ellen

A The New York Times több ezer oldalra rúgó levelezést szerzett meg számos, az állam által fenntartott amerikai egyetemtől az államilag finanszírozott intézetek okmányainak és levelezésének nyilvánosságát biztosító törvényre (open records laws) hivatkozva, amelyet feldolgozva Eric Lipton, a lap Pulitzer díjas újságírója bemutatja azt a harcot, amelyet látszólag független, de valójában a különböző élelmiszeripari cégek által fizetett tudósok vívnak egymással (Lipton a Pulitzer díjat egy olyan riportért kapta, amiben feltárja, hogyan környékezik meg a vállalatok az állami hivatalnokokat).

Mint cikkében írja, az átolvasott sokezernyi emailben Lipton nem talált azzal kapcsolatos bizonyítékokat, hogy a gyanúba keveredett kutatók meghamisították volna kutatásaik eredményeit, azonban a leveleket olvasva végignézhető, hogy hogyan változtak át a tudósok kutatóból ipari lobbistává. Az emailek azt is lehetővé teszik, hogy megismerjük, milyen stratégia és taktika alkalmazása révén formálják át a cégek kampányaik során az elefántcsonttoronyban mikroszkópjuk előtt ülő akadémikusokat hatalommal bíró harcosokká.

Kik az ellenfelek?

A háború két térfelén két érdekcsoport helyezkedik el. Az egyik – jóval gazdagabb és ezért jóval erősebb – szereplő a génmódosított növényeket és azok felhasználásával élelmiszereket gyártó cégek, az ezen növények termesztéséhez szükséges speciális gyomirtókat előállító cégek és a növények vetőmagjait előállító vállalatok csoportja, a másik szereplő pedig az organikus élelmiszereket előállító vállalatok csoportja. Lipton rögtön az elején megjegyzi: mindkét oldal csak látszólag független tudósok bevonásával végzi a saját kampányát, így nem csoda, hogy a laikus lakosság össze van zavarodva az egymásnak ellentmondó információk hallatán. A harc a napokban ráadásul különösen kiélesedett, mivel most ősszel kerül a Szenátus elé az a GMO-ipari érdekeket tükröző törvényjavaslat, amely a Parlamenten már átjutott, és megtiltaná az egyes államoknak, hogy megkövetelje a genetikailag módosított összetevő feltüntetését az élelmiszercímkéken.

Az egymás ellen harcoló akadémikusok nem arra a kérdésre fókuszálnak, hogy biztonságosak-e maguk a génmódosított növények, inkább akörül folyik a vita, hogy biztonságosak-e a GMO-növények termesztéséhez szükséges gyomirtók, írja Lipton. Az organikus élelmiszereket előállító vállalatok csoportját támogatók érvei szerint az elmúlt években nagyon megnőtt ezen gyomirtók felhasználása, és némelyik használata nem biztonságos. A biotech vállalatok szerint a GMO növények gyomirtóival kapcsolatos adatokat félreértelmezik, és ezek az új növények segítenek a világ lakosságának táplálásában.

A PR-háborúban jelenleg az anti-GMO-oldal áll nyerésre, állapítja meg a The New York Times újságírója. Több nagy amerikai élelmiszermárka előállítói jelentették be a közelmúltban, hogy csökkentik termékeik GMO-tartalmát, mivel a közönség a felmérések szerint ezt támogatja. A GMO-vállalatok pedig ezt természetesen fenyegetésként élik meg, hiszen sok forog kockán: pl. a Monsanto éves forgalma tavaly 16 milliárd dollár volt.

Milyen stratégiával harcolnak?

Tényfeltáró írásában Lipton bemutatja többek között dr. Kevin Foltát, a University of Florida kertészeti karának elnökét, aki az USA-ban a GMO-élelmiszerek legagresszívabb támogatói közé tartozik, azonban addig, amíg a múlt hónapban nyilvánosságra nem került a Monsantoval folytatott levelezése, nyilvánosan nem közölte, hogy köze lenne a vállalathoz. Az emailekből megtudhatjuk, hogyan kerítette be a tudóst az ipar: a Monsanto ügyintézője 2013 tavaszán azután kereste meg Foltát, hogy az az ipari technológiát védelmező írást tett közzé a blogján, és megkérte, hogy működjön közre a BASF, Bayer, Dow Chemical, DuPont és Monsanto cégek által finanszírozott, Council for Biotechnology Information nevű szervezet új honlapjának a készítésében. A terv az volt, hogy a tudósok majd a közönség kérdéseire – pl. okoznak-e a GMO-élelmiszerek rákot? - fognak szakértői válaszokat adni. Azonban a későbbiek során Folta nemcsak kérdéseket kapott, hanem előre megírt válaszokat is, amiket aztán ő majdnem szó szerint közölt a saját neve alatt – e lépését azóta, mint a napokban nyilatkozta, hibásnak tartja. Azonban a honlap indítása után, mint az az emailekből kiderül, Folta hamar bekerült a GMO-konzultánsok belső köreibe, és részt vett annak a stratégiának a tervezésében is, ami arra irányult, hogy ne kelljen a GMO-összetevőket feltüntetni az élelmiszercímkéken, továbbá több állam törvényhozási meghallgatásán is tanúskodott a GMO-növények mellett – útjait a biotech vállalatok fizették, és rendszeresen be is számolt nekik különböző megbeszéléseiről. A vállalatok előadókörútjait is finanszírozták, amelyeken szintén a GMO-növények veszélytelenségéről beszélt.

Folta egyébként eleinte próbálta meggyőzni a Monsantot, hogy jobban jár, ha növénytermesztő anyákkal és gyermekeikkel hirdeti a termékeit, azonban a cég képviselői azt válaszolták neki, hogy ilyen televíziós reklámokat már sugároztak, azonban a közvélemény-kutatások szerint a független kutatók meggyőzőbbek, ezért rá van szükségük.

Az emailek tanúsága szerint más GMO-cégek által finanszírozott egyetemi kutatók azt a hivatalt környékezték meg, amelyik a környezetszennyezés emberi egészségre gyakorolt káros hatásait hivatott megelőzni (Environmental Protection Agency), és sikerült is elérniük, hogy a hivatal visszavonta a GMO-magok esetében használt speciális rovarirtók korlátozására szolgáló javaslatát. A University of Illinois emailjei révén lebukott professzor emeritusa, Bruce M. Chassy a következőképpen próbálta magyarázni a bizonyítványt: „Az ipar csak annyit tesz, hogy ha talál olyan embereket, akik nekik tetsző dolgokat mondanak, segíti, hogy ezen emberek hangja több helyen és hangosabban legyen hallható”. Egy következő kutató – miután a növényvédőszer-gyártó Dow Chemical képviselője emailben emlékeztette rá, hogy a cég jelentős összeggel támogatja az illető egyetemét - a gyógyszerengedélyezési hivatal mezőgazdasági megfelelőjének, a genetikailag módosított növényi magok engedélyezését végző hivatalnak a munkatársait környékezte meg, míg az organikus farmerek szerint ezen magok engedélyezése a Dow Chemical által gyártott, speciálisan ezen magokhoz kifejlesztett, azonban a többi élőlényre káros növényvédő szerek használatának növekedését eredményezi.

Hasonlóan kreatív taktikák

Mint Lipton megjegyzi, a megszerzett emailekből az is kiderül, hogy az organikus élelmiszereket gyártó cégek is hasonló kreatív taktikát használnak, habár ők csak a biotech vállalatok költésének töredékét tudják arra fordítani, hogy akadémikusok által győzködjék a publikumot és a döntéshozókat arról, hogy az organikus termékekben több a tápérték, vagy hogy alapvető fontosságú, hogy az élelmiszerek címkéjén feltüntessék az esetleges GMO-tartalmat. Mint az egyik kutató elmondja: a vállalatok kirakhatnák az információkat a saját honlapjukra is, de senki nem hinne nekik, ezért valamennyi cég úgy véli, hatékonyabban tudja az embereket befolyásolni, ha akadémikusok szájába adja a mondandóját.