A rendőröket frusztrálja, ha mentősként kell fellépniük
A Rhode Island Hospital felmérése szerint javítja a drogtúladagolás áldozatainak esélyét az a szemléletváltás, mely a rendőrség berkein belül végbement az ilyen esetekben szükséges teendőkkel kapcsolatban. A törvény képviselőit azonban sokszor nehéz helyzetbe hozza az, hogy gyakran ők azok, akik az első egészségügyi ellátást nyújtják a helyszínen.
A frusztráció alapja leginkább az, hogy nincsenek egyértelműen meghúzva a határok, hogy a rendőr mit tehet meg – vagy mit kell megtennie – a drogtúladagolás helyszínén. A vizsgálat eredményeit a Drug and Alcohol Dependence című lapban hozták nyilvánosságra.
A vizsgálat keretében interjúkat is készítettek a nem orvosi célú opioidhasználat és -túladagolás okozta halálozással kapcsolatos helyzet pontosabb feltérképezésére Rhode Island és Connecticut államban, ahol az utóbbi időben a túladagolásos esetek ugrásszerű megszaporodását tapasztalták.
„A rendőrség képviselőink tevékenységét gyakran a rendelkezésre álló források vagy protokollok hiánya korlátozza, amikor egy túladagolás helyszínén eljárnak – mondja Traci C. Green, a Rhode Island Hospital sürgősségi osztályának szakembere. – Miközben vannak közöttük olyanok, akik negatív attitűdökkel viseltetnek a drogosokkal szemben, mások igen empatikusak, és az addikció ördögi körén kívül frusztrálja őket az is, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő kezelési lehetőségek, illetve aggodalommal látják, hogy az egyes közösségekben mennyire nem jelent nehézséget kábítószerhez jutni. A túladagolás megelőzésének, illetve a már bekövetkezett eseményekre adott válasznak a közösségi stratégia részét kell képeznie.”
A mentősök és sürgősségi betegellátók által ilyen esetekben szokványosan alkalmazott antidotum a naloxon, melynek adásával a túladagolás hatásai feltartóztathatók és a túladagolást szenvedett áldozat légzése rendezhető. Egyes helyeken, mint például a Massachusetts állambeli Quincyben a rendőröket is bevonták az első ellátók azon körébe, melynek tagjai jogosultak a naloxon alkalmazására. Ez annak a stratégiának az egyik eleme, mellyel az Egyesült Államok kormányzata és drogprevenciós szervei választ igyekeznek találni a vényköteles opioidokkal kapcsolatos visszaélések „járványára”.
Az Egyesült Államok prevenciós szolgálatait összefogó szervezet (CDC, Centers for Disease Control and Prevention) adatai szerint a vényköteles gyógyszerekkel történt túladagolások csaknem háromnegyede vényköteles fájdalomcsillapítókkal vagy opioidokkal történik. A 2008-as statisztikák szerint az Egyesült Államokban 14800 opioidtúladagolás fordult elő, ami több, mint a kokainnal és heroinnal végzett túladagolások együttvéve. 2010-ben az Egyesült Államokban több mint 12 millióan szedtek vényköteles fájdalomcsillapítókat recept nélkül, illetve abból a célból, hogy felpörgessék magukat.
A nem szándékos gyógyszer-túladagolások leggyakoribb szereplői az opioidtartalmú fájdalomcsillapítók, például az oxikodon vagy hidrokodon. A túladagolás e formája elsősorban a vidéki és külvárosi régiókban vált gyakoribbá, ahol az emberek szükség esetén nehezebben jutnak sürgősségi ellátáshoz. Különösen ezeken a területeken lehet nagy jelentősége a nem szándékos gyógyszer-túladagolás okozta halálozás csökkentésében annak, ha a rendőrök kellő oktatást követően megfelelő eszközöket kapnak a kezükbe a túladagolás áldozatainak ellátására, ezen belül képzésben részesülnek arra vonatkozóan, hogyan alkalmazzák a naloxont a gyógyszerhatás semlegesítésére.
„Közegészségügyi és bűnmegelőzési célokat is szolgál, ha a laikus közvéleményt is megfelelő információkkal látjuk el a túladagolásos balesetekről, azok előfordulási gyakoriságáról és megelőzésének fontosságáról, melynek végső eredményei a túladagolással összefüggő mortalitási mutatók javulásában mutatkozhatnak meg – mondja Green. – Az életmentésen túl a rendőrség és az általa ellátott közösség közötti kapcsolatok erősödését is szolgálhatja, ha a rendőrséget ellátjuk naloxonnal, illetve az annak alkalmazásához szükséges ismeretekkel.”
