Csak a rászoruló opiátfüggők negyede részesül kezelésben

Magyarországon tavaly kilenc központban 850 ember részesült szubsztitúciós kezelésben, ami az opiátfüggők terápiájának tudományosan igazolt és költséghatékony módszere. A helyettesítés leggyakrabban alkalmazott szerei a metadon és a buprenorfin, más országokban az orvosi heroinfenntartás is használatos.
A buprenorfin parciális opiát agonista, hatására azok a receptorok gátlódnak, amelyek a megvonásért lennének felelősek, de azok kevésbé, amelyek az értelmi aktivitásért. Használatával a kliensek jobban tudnak dolgozni, aktívabb életet élnek, mint metadon- vagy heroinhasználat mellett, amelyek teljes agonisták, jobban elnyomják az idegrendszert. A parciális agonista túladagolásának kockázata is kisebb – teszi hozzá az addiktológus.
A WHO 2005-ben felvette a metadont és a buprenorfint is az alapvető gyógyszerek listájára. Ez a lista azokat a szereket tartalmazza, amelyek a világ közegészségügye szempontjából fontosak, és ezeket a szereket illik alkalmazni a tagországokban – hangsúlyozza Csorba doktor. A Nemzeti Drogstratégia is egyértelműen fogalmaz: a szubsztitúciós terápiát fejleszteni kell, mert egészségügyi és szociális értelemben stabilizálja az opiátfüggőket, csökkenti a HIV fertőzés, a bűnözés, a munkanélküliség és a hajléktalanság kockázatát a körükben.
Mégis alacsony az ellátottság, aminek több oka is van. Az elsődleges a financiális tényező, mert bár hosszú távon a kezelés költséghatékony, az aktuális forrás kevés. Másrészt sok kezelőintézmény nem vállalja fel a szubsztitúciós kezelést a körülötte lévő negatív események miatt, pl. 2000-ben az akkori ÁNTSZ-vezető betiltotta a metadont, ami néhány hónapos konfliktust eredményezett a szakma és az országos tisztifőorvos között. Akkor még csak három központ működött, és a vezetőiket – köztük Csorba Józsefet is – a tisztifőorvos feljelentette, hogy intézményükben kábítószerrel való visszaélés folyik. Pont abban az évben, amikor a parlament elfogadta a Nemzeti Drogstratégiát. „Ha a kábítószerrendészet vezetője nem egy rugalmas ember, akkor börtönbe is kerülhettünk volna. Az ezredfordulón, nem az ötvenes években” – teszi hozzá az addiktológus.
A szubsztitúciós kezelés eredményeképpen a heroinfüggőknek nem kell a drog megszerzése érdekében bűncselekményeket elkövetniük, így visszaintegrálódhatnak a társadalomba. A kutatások azt bizonyítják, ha a gyógyszeres kezelés mellett pszichológiai, szociális támogatást is kap a beteg, a terápia eredményessége növekszik. Ehhez azonban több pénz, szakember, intézmény kellene, mondja Csorba doktor, aki az Addiktológiai Szakmai Kollégium elnöke is. Magyarországon az addiktológia hiányszakma, sokan külföldre távoznak, és bezárták az Országos Addiktológiai Intézetet is.
Azt is tudni kell azonban, hogy a heroinfüggők általában nehéz betegek, sok velük a probléma, azaz több tényező hozzájárul, hogy alacsony a kezelésben részesülők aránya – árnyalja a képet a szakember.
A közeljövőben várható változásokkal kapcsolatban Csorba doktor elmondja: a szakmában dolgozók jelentősebb része úgy gondolja, hogy a kábítószer-fogyasztást nem bűncselekménynek kellene minősíteni, hanem szabálysértésnek vagy vétségnek. Most készül az új Ptk.-tervezet, ezért a drogkérdés jogi szabályozása is átdolgozás alatt van, ennek során a szakma véleményét is megkérdezik, de a döntésben politikai, társadalmi, jogi szempontok fognak érvényesülni. Pozitívumról is be lehet számolni: az ÁNTSZ keretein belül elindul egy Addiktológiai Centrum, amelyik részben átveszi a bezárt Országos Intézet feladatait.
Nemzetközi összehasonlításban például Szlovéniához képest nagyon rosszul állunk – folytatja az addiktológus, ott nagyon jó az ellátórendszer, az ópiátfüggők 60-70 százaléka részesül kezelésben, Hollandiában, Spanyolországban 80 százalék ez az arány, de Görögországban több éves várólisták vannak, vagyis vegyes a kép. Az orvosi heroinfenntartás elsősorban Svájcban működik nagyon hatékonyan az 1990-es évek óta, majd a példát követte Németország, Hollandia, Spanyolország, Nagy-Britannia is. Magyarországon a közeljövőben Csorba doktor nem látja annak esélyét, hogy heroinszubsztitúciós program indulna. Holott legalább egy kísérleti program keretében meg kéne nézni nálunk is annak alkalmazhatóságát, mert van a függőknek egy része, akiknek semmilyen más terápia nem használ; az ő esetükben hasznos lenne a heroinkezelés, ahogy a svájci tapasztalatok is ezt mutatják.
A közelmúltban egy új készítmény is megjelent, amely a buprenorfin mellett naloxont is tartalmaz, megakadályozandó a visszaélést: az antagonista csak akkor lép működésbe, ha az ajánlott sublinguális alkalmazás helyett intravénásan használná valaki a szert. OEP-finanszírozása azonban igen soványka, csak alacsony dózisú kezelést biztosít, ami a kliensek 60-70 százalékánál nem elég, a további adagot a kezelőintézmény fizeti, vagy receptre felírva teljes árban a beteg, holott ez egy drága készítmény – sorolja a további gondokat Csorba József. A lehetőségekről szólva hozzáteszi: jó lenne Magyarországon is olyan naloxon disztribúciós program, amelynek keretében a heroinfüggők kaphatnának opiátantagonistát, és túladagolás esetén a náluk lévő szert a társak beadhatnák az illetőnek. Ez nagyban csökkentené a túladagolás miatti halálesetek számát, hiszen az opiáthasználók kétharmada legalább egyszer túladagolja magát élete során, de száz túladagoltból csak körülbelül 50-hez hívják ki a mentőt. Az interneten szocializálódott fiatal drogfüggő generáció elérése, informálása érdekében pedig jobban lehetne használni az internetet – mond további ötleteket az addiktológus –, a túladagolások megelőzése érdekében netes kampányt folytathatnának az illetékes intézmények.

Kazai Anita