A magyar orvosetika államosítása és eróziója
A magyar egészségügy átalakításának egyik legvitatottabb fejezete nem a kórházi ágyak számáról, hanem az orvosi autonómia utolsó bástyájának, a Magyar Orvosi Kamarának (MOK) a semlegesítéséről szólt. A Válasz Online cikke.
A folyamat 2023 februárjában vette kezdetét, amikor a kormány az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) irányítása alá vonta a háziorvosi ügyeleti rendszert. A MOK ellenállása – amely a kényszerű szerződéskötések ellen emelt szót – váratlanul kemény kormányzati választ szült: a törvényhozás napok alatt eltörölte a kötelező kamarai tagságot, megfosztva a szervezetet köztestületi rangjától és etikai jogköreitől.
A kormány az orvosetikai ügyek elbírálását a MOK-tól a miniszter tanácsadó testületéhez, az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz (ETT) delegálta. Ez a döntés strukturális paradoxont hozott létre. Az ETT, amely Mandl József professzor vezetésével évtizedek óta a legmagasabb szintű tudományetikai kérdésekkel (pl. géntechnológia, bioetika) foglalkozott, hirtelen napi szintű gyakorlati-etikai panaszok tömegével találta szembe magát.
A Válasz Online elemzése rávilágít, hogy míg a MOK független, választott testületeken keresztül gyakorolta a fegyelmi jogkört, az ETT elnökét a belügyminiszter nevezi ki, ami rögtön felveti a politikai függőség kérdését, még ha a testület szakmai nívója egyébként elismert is.
Az új szisztéma legkritikusabb pontja a jogkörök drasztikus szűkülése. A MOK-kal ellentétben az ETT-nek nincs joga felfüggeszteni vagy elvenni egy orvos praktizálási jogát. A legsúlyosabb büntetés a pénzbírság vagy a vezetői kinevezéstől való ideiglenes eltiltás lett.
A cikk két beszédes példán keresztül mutatja be a rendszer gyengeségét.
A hálapénzes onkológus esete – Korábban a MOK még akkor is eltilthatta az orvost a gyógyítástól, ha a bíróság (szakmai tudására hivatkozva) csak felfüggesztett börtönre ítélte. Az új rendszerben az ETT minden olyan ügyet megszüntet, amelyben büntetőeljárás indul, így az etikai kontroll megszűnik a legsúlyosabb bűncselekményeknél.
A zuglói „oltásmentesítő” nőgyógyász – Egy abszurd eset, ahol egy nőgyógyász férfiaknak adott időpontot tudományosan megalapozatlan, drága kúrákra. Mivel az ETT az orvosszakmai hibákat továbbpasszolja a kormányhivataloknak, az ügy bürokratikus útvesztőbe került, és egy év után sincs érdemi döntés.
A számok a „megúszásra játszó” rendszer elméletét igazolják. Míg a kamarai időkben dinamikusan nőtt a panaszok száma, az átalakítás után az elmarasztaló döntések száma harmadolódott (2022: 75 eset; 2024: 21 eset). A büntetések jelképessé váltak, a súlyos szankciók (kizárás, felfüggesztés) teljesen eltűntek a palettáról.
Ugyanilyen aggasztó a transzparencia hiánya. Míg a bírósági ítéletek anonimizálva bárki számára elérhetők, az orvosetikai határozatokat az ETT titkosította. Sem a betegek, sem a szakma nem kap visszajelzést arról, milyen mulasztásokat követtek el egyes kollégák, ami lehetetlenné teszi a prevenciót és az előélet ellenőrzését.
A helyzet súlyát jelzi, hogy 2026 januárjában a világ és az európai orvosszövetségek vezetői Budapestre érkeztek szolidaritást vállalni a MOK-kal. A konferencián Bidló Judit helyettes államtitkár a kormányzati narratívát (jogsértésre buzdítás) ismételte meg, ami a közönség körében derültséget keltett, Mandl József , az ETT elnöke pedig indulatos beszédben utasította vissza, hogy politikai kinevezett lenne. A nemzetközi szervezetek képviselői konklúziója egyértelmű: az autonóm szakmai szervezetek jogkorlátozása sehol nem vezet jóra. (A MedicalOnline tudósítását az eseményről ITT olvashatja.)
Noha az ETT tagjai nem tekinthetők pártkatonáknak, a rendszerbe épített félelem és kontroll érezhető. Porpáczy Krisztina háziorvos esete, aki az ügyeleti rendszer ellen szólalt fel, és akit végül (a mentőszolgálat fellebbezése ellenére) felmentettek, jól mutatja: az etikai eljárás ma már a politikai nyomásgyakorlás eszköze is lehet, ahol az „elővezetés” lehetősége is felmerült.
A cikk végső következtetése szerint az orvosetikai eljárások súlya és jelentősége a 2023-as törvénymódosítás óta folyamatosan erodálódik. Egy olyan egészségügyben, ahol a szakemberhiány és a növekvő lakossági elégedetlenség feszültséget szül, a belső etikai védvonalak gyengítése nemcsak az orvostársadalom morális integritását kezdi ki, hanem közvetlenül veszélyezteti a betegek biztonságát is. Az etikai kontroll helyét átvette a bürokratikus lassúság és a titkolózás, ami hosszú távon az ellátórendszer iránti bizalom teljes elvesztéséhez vezethet.
