Etikai touché: pengeváltás az orvosi önrendelkezés körül
Politikai pástra siklott az etikáról, az orvosok önrendelkezésről szóló szimpózium, amelyet a Magyar Orvosi Kamara szervezett az Orvos Világszövetség, az Európai Orvosok Állandó Bizottsága, valamint a Német Orvosi Kamara képviselőinek részvételével. A delegációk Pintér Sándor (az egészségügyet is felügyelő) belügyminiszter meghívására látogattak Budapestre.
Figyelmeztető jeleket látok, amelyekhez hasonlókat az Orvos Világszövetség (World Medical Association – WMA) megtapasztalt már Törökországban, Szlovákiában vagy Chilében, ahol ugyanúgy megnyirbálták az orvosi kamarák jogköreit, mint Magyarországon – ekként fogalmazott a Semmelweis Szalonban megrendezett szimpóziumon a WMA főtitkára, Otmar Kloiber. Hozzátette azt is: „Azért ülünk most itt, mert úgy gondoljuk, támogatnunk kell a magyar kollégáinkat. Rossz irányba mennek a dolgok, és ez aggályos.”
Asszóval, vagyos barátságos hangnemben indult az orvosi önrendelkezésről szóló péntek délelőtti szimpózium, a WMA főtitkára mellett felszólalt az Európai Orvosok Állandó Bizottsága (Standing Committee of European Doctors – CPME) elnöke, valamint a 17 tartományi kamara szövetségeként működő Német Orvosi Kamara (Bundesärztekammer) elnökségi tagja.
Az eseményt Álmos Péter, a MOK elnöke nyitotta meg, emlékeztetve arra, 2023-ban törvényi erővel szüntették meg a kötelező kamarai tagságot és vonták meg a kamara etikai önrendelkezéshez való jogosítványait, ami a páciensek biztonságát is veszélyezteti, hiszen jelenleg az etikai vétséget elkövető orvosokat nem lehet felfüggeszteni. A MOK-nak fontos szerepe kellene legyen a szakmapolitikai döntéshozatalban, hiszen mintegy 32 ezer önkéntesen belépő tagot számlálva jelenleg is képviseli a szakma 70 százalékát. Takács Péter egészségügyi államtitkár mindennek ellenére nyilvánosan is megkérdőjelezte a hivatásrend legitimációját – foglalta össze az elnök, hangsúlyozva, hogy önrendelkezés híján a MOK nem tudja betölteni a küldetését: megvédeni a hivatást és a betegek biztonságát.
Felháborító az önrendelkezés elvétele!
A szakmai autonómia nem isten adta kiváltság, sem az orvos öncélú kiteljesedése, hanem az orvos-beteg kapcsolat védelme, amely betegjogokból ered – fogalmazott előadásában Otmar Kloiber a WMA főtitkára, hangsúlyozva, hogy a jogszabályok nem kényszeríthetik az orvost etikailag aggályos magatartásra. – Hiszünk abban, hogy a független orvosok által vezetett felügyelet biztosítja az etikai felelősségre vonhatóságot – szögezte le, hozzátette azt is, az orvosi autonómiába történő kormányzati beavatkozás aggályos, az önrendelkezés elvétele pedig felháborító.
Az elszámoltathatóság, a „belső” felügyelet sokkal erőteljesebb, mint a külső, mert ezért bízik bennünk a beteg és a teljes társadalom is – folytatta, és úgy vélte, az önszabályozást meg kell védeni az indokolatlan beavatkozásoktól, a kormányoknak pedig a szabályozási keretekre kell koncentrálniuk, nem pedig a szakmát érintő részletekre.
Csak az orvosszakma részvételével valósulhatnak meg olyan változások, amelyek az orvosi kamara szerepét, kompetenciáit érintik – mondta el Ole Johan Bakke, a CPME elnöke, egyúttal az európai orvos közösség teljes körű támogatásáról biztosítva a MOK-ot a hivatás függetlenségének megőrzésében.
A demokratikus rendszereknek lehetővé kell tenni a szubszcidialitást, az önrendelkezést és az önkormányzást, a hatalommegosztás és a szakmai függetlenség biztosítékai a hivatásrendi kamarák – emelte ki előadásában Andreas Botzlar, a Német Orvosi Kamara elnökségi tagja. – A társadalmi bizalom csak hatékony önszabályozással, a „kóklerek”, a szakma szabályait ignorálók kiszűrésével őrizhető meg, amelyhez a kötelező tagság alapfeltétel – mondta, és kifejtette azt is, hogy a függetlenség megalapozza az autonómiát, az önrendelkezés pedig hozzájárul az egészségügyi ellátórendszerek megfelelő működéséhez. – „Legyen független az orvosi kamara, mert csak így tudja szolgálni országot és nemzetet” – fogalmazott.
Asszók és riposztok a páston
Nem várjuk el, hogy a kormányzat megfogadjon mindent, amit az orvosi kamara javasol, de például amikor orvosi kompetenciákat delegálnak gyógyszerészeknek és ápolóknak, akkor fontos lenne a szakma bevonása – összegezte az előadásokat követően Álmos Péter, jelezve, hogy a hasonló döntéseket Magyarországon nem előzi meg valódi párbeszéd, a döntéshozók kikerülik a szakmai konzultációt. Emlékeztetett arra a szabályozásra is, amely szerződés nélkül is ügyeleti munkára kényszeríti a háziorvosokat, de a kórházi beléptető rendszerekhez felszerelt arcfelismerő kamerák felszerelése is meglepetésként érte az orvostársadalmat – bár ez utóbbitól aztán visszakozott a döntéshozó.
Az orvosi önrendelkezés jogosítványai adottak Magyarországon, az egészségügy irányítói partnerként tekintenek a MOK-ra, folyamatosak az egyeztetések a kamara képviselőivel – emelkedett szóra Bidló Judit. Az egészségügy szakmai irányításáért felelős helyettes államtitkár – mint mondta – „a félreértésekre” reagált.
Kötelező tagság mellett a MOK nem tehet olyan ajánlásokat, amelyek jogsértésre, vagy az ellátórendszer blokkolására buzdítja a tagokat, az etikai önrendelkezésre vonatkozó jogosítványokat pedig azért vontuk el a kamarától, mert már nem fedi le a teljes orvostársadalmat – magyarázta a szakpolitikus, és úgy vélte, az etikai önrendelkezés nem sérült, mert az etikai problémák elbírálása egy független szervezethez, az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz (ETT) került.
Soha nem buzdított jogsértésre a kamara, ezt rendőrségi vizsgálat is igazolta. Csupán kifejeztük azt a véleményünket, hogy a háziorvosoknak nem kellene aláírniuk az ügyeleti szerződéseket – érkezett a riposzt a MOK elnökétől, aki azt is hozzátette, az idő és a számok őket igazolták, hiszen ebben a ciklusban közel felével nőtt a betöltetlen háziorvosi praxisok száma. Megjegyezte azt is, hogy a személyes kapcsolata valóban jó az együttműködés kereteit biztosító – ám az egészségügytől meglehetősen távol álló – Pintér Sándorral, akivel hét alkalommal is találkozott a ciklus alatt, ám az ágazatot irányító államtitkárral egyszer sem.
Az etikai ügyekben eljáró bizottság nem független, annak elnökét a belügyminiszter nevezi ki. Az első fokon eljáró bizottságokat az állami fenntartású vármegyei kórházakhoz rendelték, és az azokban való részvétel elvárás volt a vezetés részéről, nem pedig a kollégák önálló döntése – folytatta Álmos Péter, felhívva a figyelmet arra, hogy az elköteleződés alapja az önrendelkezés, így a valódi függetlenség nincs meg.
Nem én választottam ezt a pástot! – emelkedett szóra a közönség soraiból Mandl József, az ETT elnöke. – Durva támadás történt, amit nem minősítek és nem véleményezek, de ezt a formát és stílust visszautasítom, én nem vagyok politikus – reagált a MOK elnökének szavaira. A saját bevallása szerint 17 miniszter alatt szolgáló professzor úgy vélte, az etikai és a szakmai hibákat külön kell választani, az etikai bizottságnak a szakmai és kollegiális bizalomra kell támaszkodnia a meritokrácia mentén, a műhibák megítélését pedig az igazságügyi szakértőkre és a bíróságokra kell bízni.
Nem kérte, hanem kapta az ETT ezt a feladatot, a parlament „telepítette oda” – hangsúlyozta ismételten Mandl József, aki szerint bár ő valóban a minisztertől kapta az elnöki megbízást, a bizottságok tagjait szabad, titkos választásokon jelölik ki, tehát a demokratizmus fokát emelték. – Az ETT gesztorintézmény, semmilyen jogosítványa nincs, nem tudja saját hatáskörben lebonyolítani a választásokat, ezért szervezik meg a vármegyei intézmények – folytatta, majd visszautasította a formát és stílust, amit – álláspontja szerint – a MOK elnöke képvisel.
Touché
Furcsák számunkra ezek a viták, mert nálunk nagy a társadalmi bizalom, és tiszteletben tartjuk a demokratikus értékeket – szólt hozzá a CEMP elnöke, aki szerint Magyarországon is fontos lenne az orvosszakma függetlensége, mert csak ezáltal lehet garantálni a lakosság hozzáférését a magas szintű ellátáshoz.
Lehet etikátlan az is, ami jogszerű – válaszolt Hegedűs Zsolt, a MOK Etikai Kollégiumának korábbi elnöke, a Tisza Párt egészségügyi miniszterjelöltjének kérdésére Andreas Botzlar. Csatlakozott hozzá Ole Johan Bakke elnök is, aki szerint bár az etikai értékek és a jogi alapelvek szorosan együtt járnak, ám ha a törvények összeütközésbe kerülnek az etikai szabályokkal, az utóbbiból eredő kötelezettség nagyobb erővel bír. – A törvénynek sincs mindig igaza, és nem véd meg bennünket a hibáktól – tette hozzá.
A szimpózium záró részében kiderült az is, hogy a német, vagy a norvég kormányok sem mindig veszik figyelembe az orvosi kamarák által javasoltakat, mert az egészségügyi rendszerek gazdasági szempontok szerint működnek, ezért a döntéshozók ezekben az országokban is igyekeznek egyre inkább beleszólni az orvosi, gyógyítási folyamatokba, hogy meghatározhassák az erre szánt források elköltését. Ugyanakkor a nemzetközi szervezetek képviselői szerint mindig meg kell próbálni tárgyalni, vitatkozni, hozzájárulni a politikai döntésekhez.
Kényelmetlen helyzetben vagyok, mert tévútra mentünk, és politikai síkra terelődött ez az etikai értekezlet, amit vissza kell utasítanom – zárult a rendezvény Nyirády Péter, a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karának dékánja szavaival – A MOK nem élvez akkora függetlenséget, amekkorát élvezni kellene, de nekünk, az egyetemnek apolitikusnak kell maradnunk, és az etikára kell koncentrálnunk, mert csak így tudunk függetlenül oktatni – szögezte le.
