A kéz hiánya nem számít fogyatékosságnak...
A magyar támogatási rendszer cseppet sem segíti a felső végtagjukat elveszítőket abban, hogy legalább részben normalizálódhasson az életük, írja a Népszava.
Magyarországon elképesztően magas az amputációk száma, évente körülbelül 8000, ami mintegy háromszorosa a nyugat-európai átlagnak – ezt állapította meg a HUNVASCDATA kutatócsoport. Ennek a nagy része lábamputáció, amelyek hátterében leggyakrabban a cukorbetegség áll, de a krónikus obstruktív tüdőbetegség, a krónikus veseelégtelenség és más érterületi megbetegedések is komoly súllyal szerepelnek az okok listáján. A felső végtagi amputációk száma ehhez képest elenyésző, évente néhány száz, és többnyire daganatos betegség vagy baleset következtében kerül rá sor.
„Meggyőződésem, hogy a jogalkotóknak fogalmuk sincs arról, milyen fontos mindkét karunk megléte, de már egy kar elvesztése is mekkora hátrányt tud jelenteni egy érintett számára” – mondta a lapnak Répásiné Samu Krisztina, az Amputáltak szabadon nevű, zárt Facebook-csoport egyik létrehozója. Mint hozzátette: azért indították el 2019-ben a csoportot, mert amikor ő maga is átesett egy amputáción, akkor szembesült azzal, mennyire nehezen lehet információkhoz jutni azzal kapcsolatban, mi vár rá. Milyen ellátásokra jogosult, milyen protézist kaphat és hogyan, hová kell fordulni, ha rokkant-parkolókártyát igényelne és a többi. A helyzet az elmúlt években sem lett jobb, a csoporthoz csatlakozók ma is pontosan ugyanolyan tanácstalanul, magukra hagyatva bolyonganak az ellátási rendszer útvesztőjében.
„Szinte minden protetikai fórumon visszaköszön, milyen szuper, fantasztikus kézprotézisek készülnek, milyen nagyszerű lehetőségek vannak. Csakhogy az érintettek ezekhez nem jutnak hozzá” – hívta fel a figyelmet Krisztina. A kar- és kézprotézisekre benyújtott igényléseket sorra visszadobja a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő, pedig ezek az eszközök nem ingyenesek, általában 20-30 százalék önerőt kell a betegnek állni – ami több millió forint is lehet –, és mivel a betegek nagy része nemcsak a végtagját, de ezzel együtt az állását is elveszti, így ennek kifizetése szinte lehetetlenné válik számukra. „Két daganatos ismerősöm kézprotézisigényét is elutasították, az indok teljesen megdöbbentett. A kórelőzményére hivatkoztak, a szinoviális szarkóma miatt megelőlegezték a képződő áttéteket és várható korai halálozást. Egyikük már túlélte az öt évet, de nyilván mostanra az idegek olyan mértékben elhalhattak, hogy már nincs esélye myoelektromos karhoz (izom-áram impulzusokkal vezérelt protézis) hozzájutni, mert értelmét vesztette” – fejtette ki Krisztina.
Az asszony 2021 őszén némi trükközéssel – ugyanis az érintettek nem vehettek részt – ott volt a Magyar Rehabilitációs Társaság XL. Vándorgyűlésén Szegeden, ahol elhangzott: az ember fizikai cselekvőképességét, lehetőségeit minden esetben véglegesen korlátozza a kar és a kéz amputációja.
A teljes írást ITT olvashatja