A családorvosi hivatás jövőképe

A várható élettartam növekedése, a társadalom elöregedése nemcsak Magyarországon, hanem világszerte jelentős kihívás elé állítja az egészségügyi ellátórendszereket. Számos elemzés bizonyítja, hogy az erős alapellátással rendelkező egészségügyi rendszerek nemcsak hatékonyabbak, de gazdaságosabb is a működtetésük és jelentős társadalmi egészségnyereséget eredményeznek (1).

Betöltetlen háziorvosi praxisok

A magas színvonalú alapellátás fenntartásához nélkülözhetetlen a megfelelő létszámú és képzettségű humánerőforrás biztosítása, amely napjainkban rendkívül komoly kihívást jelent. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ nyilvántartása szerint 2020. április 1-jén 432 tartósan betöltetlen háziorvosi praxis volt Magyarországon, a többségük vidéki kistelepüléseken (2). Jelenleg a családorvos-szakképzésbe belépő, majd azt teljesítő kollégák nem tudják pótolni a rendszerből hiányzó, illetve a közeljövőben kilépő orvosokat.

Utánpótlás biztosítása

A megfelelő utánpótlás biztosításához kiemelt jelentőségű, hogy a szakterület-választás előtt felkeltsük a hallgatók érdeklődését a háziorvosi hivatás iránt. Ebben segítséget nyújthat, ha ismerjük az orvostanhallgatók pályaválasztással, szakterület-választással kapcsolatos motivációit, az azokat befolyásoló tényezőket. Ugyan több vizsgálat is foglalkozott a területtel, azonban vannak még nyitott kérdések. Számos olyan tényezőt azonosítottak, amelyek hatással lehetnek a családorvosi hivatás iránti orientációban. Ezek részben olyan nem befolyásolható tényezők (például: vidéki származás, háziorvos szülő), amelyek azonosítása abban segíthet, hogy felismerjük a szakterület iránt potenciálisan fogékony hallgatókat. Másrészt olyan, jobbára az orvosképzéshez kapcsolódó tényezők, amelyekkel foglalkozva növelhető a hallgatók alapellátás iránti fogékonysága (3, 4).

Családorvosi pályára készülők felmérése

A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán 2016–2017-ben összesen négy évfolyamon, 172 orvostanhallgató (férfi 44%) részvételével végzett felmérésünk alapján, a jövőben biztosan a családorvosi pályát választó hallgatók aránya 0–3,9% volt. A válaszadók 12,1–19,2%-a tudja elképzelni a családorvoslást, mint jövőbeni hivatását. Az alapellátásban történő munkavégzéssel kapcsolatban a hallgatók 3,85–36,36%-a volt teljesen elutasító (1. ábra).

1. ábra. Tervezi-e, hogy családorvosként dolgozik a jövőben?

A hallgatók közel háromnegyede városi munkavállalásban gondolkozik. A hallgatók származása (vidéki vagy városi) sem a szakterület-választást (p=0,102), sem a vidéki munkavállalás lehetőségét (p=0,152) nem befolyásolta szignifikánsan. A családorvoslás presztízsét átlagosnak ítélték meg, 5 fokozatú skálán az átlagpontszám 3,1 volt. A hallgatók szerint az egyéb szakterületen dolgozó kollégák körében alacsonyabb a családorvosi hivatás presztízse (átlagpontszám: 2,2), viszont a válaszadók több mint 50%-a szerint a betegek jónak vagy kiválónak értékelik azt. A pálya legfőbb vonzerejeként a sajátos orvos-beteg kapcsolatot és a kedvező munkaidőt jelölték meg. Negatív vonásként a monotonitást, a szakma alacsony presztízsét és az alacsony szakmaiságot említették. A pálya vonzóbbá tételében az egyik kiemelt javaslat a családorvostan megjelenésének növelése a graduális képzés során − a negyedéves válaszadók 37%-a javasolta ezt. A hallgatók 92%-a szerint a várható jövedelmük havonta nettó háromszázezer forint alatt lesz, és 56%-a úgy gondolja, hogy jövőbeli terveit várhatóan nem fogja tudni a fizetésére alapozni. Az egészségügy aktuális és 5 évvel későbbi helyzetét 5 fokozatú skálán átlagosan 2,2-re és 2,7-re értékelték a hallgatók. A fentiek alapján megállapítható, hogy elenyésző azon orvostanhallgatók aránya, akik elsődlegesen a családorvosi pályára készülnek, és sokan bizonytalanok a szakterület-választással kapcsolatban. A hallgatók háziorvosi pályához kötődő negatív sztereotípiái jelentős mértékben a hiteles információk hiányából, illetve a média és az egyetemi képzés során őket ért hatásokból alakulnak ki. A jelenlegi egészségügyi helyzetet kifejezetten borúsan látják, amelyben a financiális tényezők is jelentős szerepet játszanak, a jövőre viszont mérsékelt optimizmussal tekintenek (5).

Mit hozhat a jövő a családorvoslás számára?

A jelenlegi háziorvosarány fenntartása csak abban az esetben lehetséges, ha a családorvoslás iránt elkötelezettek mellett valamennyi bizonytalan hallgató is a háziorvosi praxisban helyezkedik el. Az aktuális tendenciák mellett folytatódhat a praxisok kiüresedése, a lakosság egyre nagyobb része lesz, aki nem vagy csak korlátozottan fér hozzá egyes alapellátási szolgáltatásokhoz. Az egyre fokozódó nehézségek tovább csökkentik a pálya vonzerejét, így az utánpótlás biztosítása még inkább nehezített lesz, ami önmagát erősítő folyamatot generál.

Amennyiben erős alapellátást szeretnénk annak minden pozitív hozadékával együtt, mihamarabb lépéseket kell tenni a családorvosi hivatás népszerűsítése érdekében. A hallgatók korábbi vizsgálatokban adott válaszai alapján vonzóbb lenne számukra a háziorvoslás, ha több információval rendelkeznének e szakterülettel kapcsolatban, illetve nagyobb lenne a presztízse, és magas színvonalú, változatos szakmai munkát tudnának végezni az elsajátított kompetenciáik széles körű alkalmazásával, folyamatos fejlesztésével.

Ehhez a legfontosabb a hallgatók pontos, hiteles informálása, melyhez nélkülözhetetlen, hogy a családorvostan minél hangsúlyosabban jelenjen meg a graduális képzés során, lehetőség szerint minél nagyobb arányban háziorvosi praxisokban történő gyakorlati képzés formájában is (7, 8). A különböző sztereotípiák eloszlatásában és a pálya presztízsének növelésében, a rejtett tanterven keresztül, a nem alapellátásban dolgozó kollégáknak és oktatóknak is jelentős a szerepük (9).

A hiteles információkkal rendelkező, családorvoslás iránt érdeklődő hallgatók nagyobb arányban választhatják e szakterületet. A növekvő tömegbázis egyúttal minőségi javulást is hozhat magával. Egyre nagyobb lehet az alapellátás keretein belül a különböző területek irányába specializálódó, licencekkel rendelkező kollégák aránya, akik így többletszolgáltatásokat nyújthatnak a lakosság számára. Növekedhet az alapellátásban a tudományos, kutatói, oktatói munkát végzők száma. Első hallásra talán meglepő módon, a hallgatók beszámolói szerint a háziorvosi helyekért való fokozódó verseny tovább növelheti a pálya vonzerejét, szintén egy önmagát erősítő, ámde ezúttal pozitív folyamatot generálva.

Kulcskérdés

Összefoglalva elmondható, hogy a családorvoslás jövőjének egyik kulcskérdése, hogy az orvostanhallgatók reális kép alapján, pontos ismeretek birtokában hozhassák meg szakterület-választással kapcsolatos döntésüket. Így feltehetőleg könnyebb lesz biztosítani a rengeteg kihívással teli, ám rendkívül szép családorvosi hivatás számára is a megfelelő utánpótlást.

IRODALOM                                                                                   

1. Kringos DS, Boerma W, Zee J, et al. Europe’s strong primary care systems are linked to better population health but also to higher health spending. Health Aff (Millwood). 2013;32(4):686–694.
2. www.oali.aeek.hu
3. Turkeshi E, Michels N R, Hendrickx K, et al. Impact of family medicine clerkships in undergraduate medical education: a systematic review. BMJ Open 2015;5:e008265
4. Šter MP, Švab I, Klemenc-Ketiš Z, et al. Development and validation of a questionnaire for evaluation of students' attitudes towards family medicine. Coll Antropol. 2015;39(1):1−10.
5. Mohos A, Varga A, Markó-Kucsera M, et al. A családorvoslás mint karrier. Orvostanhallgatók pályaválasztással kapcsolatos vélekedései és motivációi. [Family medicine as a career. Medical students’ attitudes and vocational choice motivations] LAM 2019;29(12):627–634.
6. www.ksh.hu
7. Deutsch T, Lippmann S, Heitzer M, et al. Choosing to become a general practitioner – What attracts and what deters? An analysis of German medical graduates’ motives. J Family Med Prim Care 2016;5(1):34–41.
8. Brekke M, Carelli F, Zarbailov N, et al. Undergraduate medical education in general practice/family medicine throughout Europe – a descriptive study. BMC Medical Education 2013;13:157.
9. Deutsch T, Lippmann S, Frese T, et al. Who wants to become a general practitioner? Student and curriculum factors associated with choosing a GP career − a multivariable analysis with particular consideration of practice-orientated GP courses. Scandinavian Journal of Primary Health Care 2015;33:47–53.