A biológus a járványról, gyógymódról, politikusokról

– Azt mondta, csökkenteni kell az emberiség lélekszámát, vagy megoldja a természet. Most úgy néz ki, megoldja. Ökológusénje örül?

– Azért ez az öröm nem hasonlít ahhoz, mint amikor az ember kap a szülinapjára egy Porschét. Talán annyi a jó hír, hogy lehetne sokkal rosszabb is. Vannak brutálisabb, halálosabb vírusok. Persze most még nem tudhatjuk, mennyi lesz a végszámlán. A nagy kérdés az, hogy a különféle országok egészségügyei hogyan képesek megbirkózni a járvánnyal. Afrikában is megjelent már a koronavírus, s ott valószínűleg sokkal nagyobb tarolást látunk majd, mint a fejlett országokban. Abszolút felkészületlenek, ráadásul a felelős vezetőik is legfeljebb a ködösítésért felelősek. Kína, Dél-Korea, Olaszország, Németország: a sok különbség ellenére is alapvetően egy kaptafa – Afrika viszont egészen új helyzetet teremthet.

– Elnyújtjuk a megbetegedéseket, hogy bírja az egészségügy. Jó. Ettől még bármikor jöhet egy még ennél is durvább világjárvány, nem?

– Pontosan. Ha semmit nem változtatunk, jönni fog az is. Ez most a nagy ziccer, hogy végre tanuljunk az eddigiekből. Sajnos ez nem erősségünk, de érdemes lenne.

– Tönkremennek cégek, állástalanok tömegei lesznek az utcán. Nem kis tanulópénz.

– Ha a légitársaságok csődbe mennek, drágábbak lesznek a repjegyek, kevesebben fognak utazni, kevésbé leszünk globalizáltak – pontosan oda fogunk kilyukadni, ahova döntésekkel és lassú, tervszerű átalakulással is eljuthattunk volna, sokkal kevésbé fájó módon.

– Az elit majd utazgathat, a „proli” meg maradjon a valagán. Ez a világ jön?

– Jön vissza. Mondjuk inkább így. Még az én ifjúságomban is egyértelműen luxus volt a repülés. Húsz euróért Barcelonába – ilyen nem volt. Én is imádok utazni, mégis azt mondom, hogy több ennek a káros hatása, mint az előnye. Igen, az utazik majd, aki profi, akinek szakmai elintéznivalója van, aki meg kedvtelésből repül – nos, azok a gazdagok lesznek. Mert bizony drága lesz. Legyen is drága. Nem is kell mindenkinek fapadosokkal végigszántania az eget. Semmi értelme. Nem olyan nagy baj az sem, ha az alsógatyánk nem Bangladesből vagy Kínából érkezik. Szóval ebben a pillanatban, 2020 márciusának közepén tragikusnak látszik a vírus okozta helyzet, de bőven lehet, hogy ez indít el minket a normalizálódás felé.

Lehet, hogy apróságnak tűnik, de: végre megint lehetett levegőt venni Kínában. A szennyezésről sokan azt gondolják, hogy több évtized, évszázad alatt felhalmozódott trutymó az, ami eltakarja a napot. Nem. Ha reggel nem nyitnak ki a gyárak, már délután tisztább a levegő. Az emberek most a bőrükön érzik, milyen jó, amikor nincs tömegnyomor az utcán, és még sorolhatnánk.

– Meg azt is érzik majd, ha éhesek és nincs mit enni. Tényleg iszonyatos munkanélküliség jöhet.

– Ezek most óriási gondok, a megoldásuk pedig a politikára vár – a politikusokat ugyanis épp ilyen helyzetek kezelésére tartjuk. Csak ne felejtsük el a tanulságot, miközben kikecmergünk ebből.

– Ebben a koronavírusban benne van, hogy mondjuk mutálódik és holnaptól a csecsemőket kezdi öldösni?

– Bármikor mutálódhat. A baktériumok is könnyedén teszik ezt, de a vírusok aztán végképp. Már most sem hajszálra egyforma mindegyik vírus, amelyeket most összefoglalóan COVID-19-ként, új típusú koronavírusként emlegetünk. Versenyfutás ez most.

– Lehet, hogy mire meglesz a vakcina, már nem is jó rá?

– Elképzelhető, de azért a kutatók tudják, mit csinálnak. A globális járványügyi helyzet változása ráadásul a többi vírusra is visszahathat. Mondjuk a többi, eddig ismert koronavírus-fajra. Beláthatatlan, mit hoz a jövő és a vírusok evolúciója.

– Aki megkapja mégis, az már immunis lesz, annak nem kell a vakcináról álmodoznia?

– Ez most a legnagyobb kérdés. Még nem tudjuk, hogy vissza tud-e térni oda, ahol már járt, s hogy milyen fokú immunitást lehet szerezni ellene. Ezért talán jobb, ha nem is a vírussal törődünk, hanem magunkkal. Azzal, hogy ne adjuk tovább. A terjedését kell megállítani. Ennyit tehetünk most gyorsan. Az eddigi adatokból az látszik, hogy a karantén nem rossz megoldás ugyan, de a legjobb, ha az emberek nem mozognak.

Úgy tűnik, két hónap alatt átszalad egy országon és lecseng. Ez alapján tehát itt nekünk, magyaroknak a Háború és békét nem érdemes most levennünk a polcról, de talán érdemes egy-két Rejtőt betárazni. Közben persze azt is látjuk, hogy egy olasz megfertőzött egy kínait. Nagyon izgalmas, mekkora lesz a hatása. Ha ez a vírus képes visszamenni területekre, ahol már járt… Akkor az már Háború és béke. Nehéz megmondani még ezeket, a legnagyobb probléma pedig az: nem érzik az emberek, hogy elég nagy szakértelemmel bírnának a felelős vezetőik. És akkor most nagyon finoman fogalmaztam. Elpolitizálgatás, eltussolás, mismásolás…

– Magyarországról beszél?

– Nem csak, de: is. Afrikát már említettem. Kongóban az illetékes egészségügyi miniszter egyetlen nap alatt háromszor hazudott méreteset a vírusról. A politikusok politikusok maradnak attól még, hogy járvány van. Folyton azt sulykolják például, mennyire erős a kapcsolat a járvány és a migráció között. Nyilván nem független dolgok, de azért ezek túl olcsó magyarázatok.

– Hát hiszen azok az irániak, a korai fertőzöttek, tényleg idemigráltak!

– Ide, csak ugye teljesen legálisan, a magyar állam által biztosított útvonalakon, tárt karokkal fogadva magyar egyetemeken, nem pedig a félelmetes és illegális migrációs karavánon. Pont ez a globalizáció lényege: bármiféle migrációs krízishelyzet nélkül is ugyanannyira össze vagyunk kötve egymással.

Stumpf András interjúját a VálaszOnline közli.