Vonzó haszonkulcsok a magánegészségügyben
A jövőben a kormányzat újradefiniálhatja az ellátások körét, eldöntve, mi maradhat az alapbiztosítások között – mondta Kohanecz Margó, a KPMG egészségügyi és gyógyszeripari tanácsadásért felelős igazgatója a Világgazdaságnak.
Egyes elemzők szerint a hazai százhúsz kórház felét be lehetne zárni. Ön mit gondol erről?
A kórházi ellátás a legdrágább, a legköltségesebb ellátási forma. Az intézmények infrastrukturális fenntartása is nagyon költséges, a hazai kórházi struktúra átszervezésével a megmaradó forrásokat a minőségibb ellátásra lehetne fordítani. A KPMG-nek van egy kilenc lépésből álló javaslata, amely az integrált egészségügyi ellátás kialakítására vonatkozik.
Ez a javaslatcsomag többek között azt tartalmazza, hogy nemcsak a kórházakat, hanem az egész alapellátási rendszert be kell kapcsolni az úgynevezett integrált ellátási formába. Elérkezett az idő, hogy átszervezzük a betegutakat, erre Magyarországon nagyon jó példa a praxisközösségek létrehozása. Fontos lenne egy valós idejű triázs rendszert is kialakítani, amely hasonló a sürgősségi betegellátó osztályokon működő betegosztályozási rendszerhez. Ez a struktúra segítséget nyújthat a betegnek is, hogy a problémájára milyen típusú ellátásra van szüksége, elirányítja abba rendelőbe, ahol a megfelelő kezelést megkaphatja, és megmutatja, mennyi a várakozási idő. Már sokféle hasonlót láthatunk, például olyan mobilapplikációkat, amelyek jelzik, hogy melyik utat válaszd a gyorsabb közlekedéshez, vagy torlódás miatt melyik budapesti hidat felejtsd el.
Az egészségügyben egy bonus-malus rendszer javíthatna a hazai morbiditási adatokon?
Mi azt valószínűsítjük, hogy a kormányzat hamarosan újradefiniálja az ellátások körét, hogy mi maradhat az alapbiztosítások között, és mi kerül egy magasabb biztosítási pozícióba. Óvatos bevezetéssel, de igen, el tudok képzelni egy bonus-malus opciót, mint ami a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási piacon már működik. A biztosítási piacon valaminek történnie kell, nagyon várjuk a kiegészítő biztosítások megjelenését. A bonus-malus rendszernek nem a büntetésre kell fókuszálnia. Magyarországon a népegészségügy területén egyelőre negatív ösztönzők vannak, mint például a csipszadó vagy a dohányzás esetében a jövedéki adó folyamatos emelése. Ezek persze hoznak némi eredményt, de nem olyan jelentős a dohányzásról való leszokás, mint amilyenre számítottak. Például a vágott dohányra sokkal nagyobb az igény, mint korábban, statisztikai adatok szerint a kilencedikesek 20 százaléka, a tizenegyedikesek 37 százaléka dohányzik.
Az egészségügy költséges terület. Ön szerint a kórházak dotációját át lehetne alakítani eredményalapú költségvetési finanszírozásra?
Magyarországon arról még csak diskurzus folyik, hogy ne a homogén betegségcsoportok alapján történjen a költségek elszámolása a fekvőbeteg-ellátó intézményekben, hanem életminőség-javulás alapján. De külföldön már vannak erre példák, amelyek a KPMG segítségével valósultak meg. Többek között New York számos kórházában value based care (értékalapú gondozási) modelleket dolgoztunk ki, Észak-Hollandiában a kórházi rendszerek átdolgozásával középtávon 10–30 százalékos költségcsökkenést értek el az intézmények.
Lantos Gabriella egészségügyi szakértő, a Róbert Károly Magánkórház volt igazgatója mondta korábban, hogy Magyarországon sokszor kétszer fizetünk az egészségünkért. Ez máshol is így van?
A kelet-közép-európai régióban nagyon nagy teher hárul a közfinanszírozott egészségügyre. Ugyanakkor itt is egyre jellemzőbb, hogy folyamatosan többet költünk magánzsebből egészségügyi ellátásra. Magyarországon a lakosság 60 százaléka járt valamilyen magánorvosnál az utóbbi egy évben. Leggyakrabban járóbeteg-ellátást, szakellátást, nőgyógyászati, fogorvosi ellátást és diagnosztikai vizsgálatokat vesznek igénybe főleg a harmincöt év alattiak és a kisgyerekesek.
A magánegészségügyi szolgáltatók a következő években is évi 4-5 százalékos forgalombővülésre számítanak. Évente 300 milliárd forint árbevételt könyvelhet el a magyar magánegészségügyi szektor. Ebből 200 milliárd forint adózott jövedelemként jelenik meg, a fennmaradó 100 milliárd forint pedig a szürkezónában marad. Itt azért még vannak teendői a kormányzatnak.
Mennyire vonzó Magyarország az egészségügyi befektetők számára?
Információink szerint izraeli és ukrán befektetők nézelődnek a kelet-közép-európai magánegészségügyi piacon, a magyar szektor főleg a szétaprózottsága miatt érdekes számukra. A nyugat-európai országokban inkább öt-hat domináns szereplő van jelen az egészségügyi ellátásban. Magyarországon további befektetők érkezésére lehet számítani, mivel becslések szerint csaknem 18 százalékos haszonkulccsal dolgoznak a magánellátók, ez pedig elég vonzó és ösztönző adat.
A teljes interjút a Világgazdaság közli.
