Volumenkorlát a tüdőszűrésre?
Meghalt az első magyar gyereklány, aki a tbc „kezelhetetlen” szuperbaktériumával fertőződött meg. Nincs túl sok új tbc-s eset, ám mind gyakrabban találkoznak az orvosok a gyógyszerekre nem reagáló baktériummal fertőzöttekkel. A kritikus térségben a hatóság által elrendelt szűréseket sem tudják elvégezni, mert a vizsgálatoknak csak a felét fedezi a társadalombiztosítás.
Tavaly körülbelül tíz, multirezisztens tbc-vel fertőzött beteg halt meg Magyarországon, köztük volt egy borsodi gyereklány. A tinédzser életét annak ellenére sem sikerült megmenteni, hogy megkapta a legkorszerűbb kezelést. A fertőzést a nagyapjától kapta. Az idős embert már jó ideje „visszaeső” betegként tartják számon a helyi tüdőgondozóban, ám sosem sikerült rávenni arra, hogy szedje a gyógyszereit. Így az antibiotikumok nem érik el a hatásukat, az időszakonként pusztán „inzultált” baktériumok egyre erősebben kerülnek ki a gyógykezelésből.
Egy ilyen ellenálló baktériummal fertőzte meg azután az unokáját és a család további két felnőtt férfi tagját is. A miskolci gondozóban egyelőre csak nekik van ilyen baktérium a szervezetükben, de országszerte ötvenöt hasonló beteget tartanak számon a tüdőgyógyászok.
2008-ban világszerte 440 ezer ember szenvedett ilyen kórban – egyharmaduk meghalt. A hazai statisztikai adatokból az is kiderül, hogy noha a tbc száz százalékban gyógyítható, a gyakorlatban csak az érintettek 70 százaléka lesz ismét egészséges. A gyógyulás alapja a megfelelő kombinációban, megfelelő dózisban és elegendő ideig alkalmazott gyógyszeres kezelés. Ám ezt a hármas feltételrendszert a betegek közül csak keveseknek sikerül teljesíteniük. A kezelés ugyanis sok „macerával” jár, a betegek élethelyzetükből adódóan sem nagyon bírják a hosszas, hetekig tartó kórházi elkülönítést, a rutinszerű gyógyszerszedést.
A hazai mintegy másfél ezer ismert tbc-s többsége hajléktalan, alkoholista, illetve nagyon rossz szociális körülmények között élő ember. Velük az ellátórendszer meglehetősen nehezen boldogul, a tbc elleni kezelésbe belevágók 10-15 százaléka szinte nyomtalanul eltűnik a közegészségügy látóköréből. Az „esendőbbek” már a fertőzőosztályról távoznak, az első akadályt még leküzdők pedig – miután rájönnek, hogy az alkohol és a gyógyszer együttesen hányást, rosszullétet okoz – úgy könnyítenek a sorsukon, hogy többé nem veszik be az orvosságot.
Mások nem érzik komoly bajnak a tbc-t, ráadásul a gyógyszer elhagyását sem követi azonnal érezhető kellemetlen tünet. Az orvosok úgy érzik: tehetetlenek a javaslataikat semmibe vevő betegekkel szemben. Az eredmény: a multirezisztens szuperbaktérium, amelynek kezelése sokkal drágább és bonyolultabb, mint az egyszerű tbc-é, viszont kisebb az esély a túlélésre. Míg az „egyszerű” tbc egyévnyi kezelése 2,7 millió forintba kerül, addig az ellenálló baktériummal fertőzött betegeké már elérheti a hatmillió forintot is. A gyógyulási arány pedig mind össze 60 százalék.
– A Borsod megyei tbc elleni küzdelmet az is nehezíti, hogy az esetek halmozódása miatt hiá ba rendelte el az ÁNTSZ a kötelező szűrést, a szükséges vizsgálatoknak csak a felét fizeti az egészségbiztosító – mondta Koleszár Lajos, a miskolci városi kórház orvos-igazgatója, aki megyei elnökként tavaszszal a közgyűlés szakbizottsága elé vitte a problémát. Az egykori szocialista országgyűlési képviselő szerint a megyére külön közegészségügyi akcióterv is készült a tbc megfékezése érdekében, ám átütő eredmény eddig abból sem született.
Munkatársunk a szaktárcától megkérdezte: éreznek-e felelősséget a helyzet kialakulásáért, s azért, mert nincsenek kötelező szűrések. A válasz szerint a tárca átgondolja, miként tehető rugalmasabbá a kötelező tüdőszűrés közfinanszírozása, hogy ott, ahol járványügyi érdekből valóban elengedhetetlen, ne legyen akadálya a vizsgálatnak.
