hirdetés
2021. augusztus. 03., kedd - Hermina.
hirdetés

Vezetési alkalmasság

Augusztustól változik a közúti vezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló miniszteri rendelet. Szigorúbb elbírálás alá esnek a cukorbetegek, és jelentős változás, hogy az igazolást kiállító háziorvosok gyakrabban rendelhetnek el időszakos vizsgálatot, ha úgy ítélik, a gépjárművezető egészségi állapota igényli ezt.  A felelősség aránytalan mértékben hárul az orvosra.

Módosul a jogosítvány megszerzését, illetve meghosszabbítását szabályzó, a gépjárművezetők egészségügyi alkalmasságát előíró rendelet. Az augusztus elsejétől hatályos jogszabály minimumfeltételeket ír elő az engedély kiadásához mind a hétköznapi autósok, mind a hivatásszerű vezetők esetére. A korábbiakkal ellentétben a rendelet nemcsak azt mondja ki, hogy az alkalmassági vizsgálatot végző háziorvos a törvényileg meghatározottnál rövidebb határidőt is megszabhat (ha azt a járművezető-jelölt vagy járművezető egészségi állapota megindokolja), de bizonyos problémák esetén a maximális határidőt is előírja.

Középpontban a cukorbetegek

Eszerint az időszakos alkalmassági vizsgálat határideje nem lehet hosszabb 5 évnél olyan személyek esetében, akik cukorbetegségük miatt tablettás vagy inzulinkezelés alatt állnak, illetve 3 évente kell időszakos vizsgálaton részt venniük azoknak a 2. alkalmassági csoportba tartozó vezetőknek, akik olyan gyógyszert szednek, amelyek mellékhatásaként hipoglikémia jelentkezhet. Epilepsziás betegség és vertebrobaziláris keringési zavar esetén viszont évente szükséges az alkalmasság újbóli megállapítása. Az időszakos egészségi vizsgálat határidejét mindezek mellett úgy kell meghatározni, hogy az ne legyen hosszabb a közúti járművezetőkre vonatkozó normális, korosztály szerinti besorolásnál meghatározott időszaknál. Kisebb változtatás, mégis jelentős, hogy a soron kívüli alkalmassági vizsgálat kritériumai közé bekerült a súlyos hipoglikémia is. Ám épp a soron kívüli vizsgálatok tárgyában merül fel az a jogi aránytalanság, ami elsősorban a háziorvosokat érinti. Ha ugyanis az orvosnak tudomása van arról, hogy páciense jogosítvánnyal rendelkezik, és állapotában vezetést akadályozó romlást észlel, kötelessége haladéktalanul soron kívüli alkalmassági vizsgálatot indítani.

Aránytalan teher

Dr. Komáromi Zoltán háziorvos szerint a rendszer legnagyobb hibája, hogy az orvosra aránytalanul nagy felelősség hárul, hiszen gyakran nincs is betekintése a beteg teljes kórtörténetébe, ráadásul ha szakorvosi véleményt kell kérnie, akkor is a háziorvost vonják felelősségre, ha a kolléga hibázott. Emellett a háziorvost a nyári szabadsága alatt senki sem tájékoztatja arról, hogy mi történt a betegével, és teljesen a páciensre van bízva, közli-e, ha például kórházba került vagy eszméletvesztés következett be nála. Így az orvosnak csak a kérdezősködés marad.

Nagyon sok konfliktus forrása lehet a beteg-orvos bizalom megromlása. Előfordult például, hogy egy háziorvos nem állította ki az igazolást epilepsziás betegének, mire a beteg elment egy másik orvoshoz, akinek nem vallotta be betegségét, az pedig alkalmasnak minősítette. Komáromi doktor úgy véli, megoldást jelentene, ha a háziorvosok kitöltethetnének egy nyilatkozatot a beteggel, miszerint betekintést enged a teljes kórtörténetébe, illetve fontos lenne, ha a rendelőben a jogosítvánnyal rendelkező betegeket tájékoztatnák a rájuk vonatkozó jogszabályokról.

Hosszú távon az is csorbítja a házorvos, a szakorvos, de a teljes magyar egészségügy presztízsét is – jegyzi meg Komáromi doktor –, hogy bár bizonyos betegségek fennállásánál a szakorvosi vélemény kikérését minden esetben kötelezővé teszik, de ezek a konzíliumok az esetek zömében inkább protokollárisak, mintsem szakmailag megalapozottak. A betegek többsége – így a háziorvos – az utolsó pillanatban veszi észre, hogy jogosítványa lassan lejár, ám a hosszú szakorvosi várólisták miatt heteket-hónapokat kénytelen várni, hogy megújíthassa, s mindeközben azt éli meg, hogy az orvosai ide-oda küldözgetik, holott a vizsgálat valójában néhány percig tart csupán. Ezzel csak azt lehet elérni, hogy a beteg megunja az egész procedúrát, és felkeres inkább egy ismeretlen orvost, aki négyezer forintért igazolja az alkalmasságát, esetleg akkor is, ha a szakorvosi vélemény kikérése teljesen indokolt volt – mondja Komáromi doktor, és még hozzáteszi: ő havonta-kéthavonta átnézi a nyilvántartást, és kilistázza azokat, akiknek hamarosan lejár a jogosítványa, így ha a páciens megjelenik a rendelésen, figyelmeztetni tudják. Persze az az orvosra van bízva, hogy mekkora figyelmet fordít a lejáró vezetői engedélyekre, de az ilyen figyelmesség jótékonyan hat az orvos-beteg kapcsolatra. Megfelelő bizalmi viszony esetén ugyanis a betegek hajlandóak elfogadni olyan korlátozásokat is, amelyekről törvényileg nem lehet rendelkezni.

Közúti balesetek

Egy szívrohamon átesett beteg például elfogadja és be is tartja az orvos utasítását, ha az arra kéri, hogy ne vezessen autópályán, mert ott sokkal valószínűbben kerül olyan közlekedési helyzetbe, ami túlzottan felizgathatja. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2009-ben készült egészségfelméréséből (ELEF) kiderül, hogy az emberek 85 százaléka elégedett, illetve kifejezetten elégedett választott orvosával, és csupán 5 százalék vallott elégedetlenségről – az orvos-beteg közti bizalom súlyos hiányosságairól tehát aligha beszélhetünk, bár az elégedettség nem egyenlő az utasítások betartásával.

A sorok között olvasva feltűnik az is, hogy a korábbiakkal ellentétben a rendelet jóval komolyabban veszi a diabéteszes járművezetők alkalmasságának elbírását és időszakos kivizsgálását, ami felveti a kérdést: valóban ekkora szerepet játszik a hipoglikémiás roham a közúti balesetekben? Megkeresésünkre az Országos Rendőr-Főkapitányság szóvivői irodája elmondta, hogy nincs ilyen statisztikai adat a rendőrség birtokában, a KSH éves baleseti statisztikája pedig nem foglalkozik külön az egészségügyi problémákból eredő balesetekkel. Annyi tudható, hogy lakosság 8 százaléka él diabétesszel, és ebből 78 százalék kap gyógyszeres kezelést – derül ki az ELEF-ből –, ám hogy közülük hányan vezetnek gépjárművet, arra nincs adat.

A melléklet cukorbetegekkel foglalkozó 5. fejezete tárgyalja az alkalmasság megállapíthatóságának feltételeit mindkét alkalmassági csoportra vonatkozóan. Dr. Komáromi Zoltán azonban rávilágít arra, hogy bár a rendelet előírja a 2. alkalmassági csoportba tartozó – vagyis hivatásszerűen vezető – cukorbetegeknek, hogy minden alkalommal végezzenek vércukorszint-mérést, amikor volán mögé ülnek, a valóságban ez kivitelezhetetlen. A cukorbetegek számára támogatással kiadható tesztcsíkokkal ugyanis nem árt okosan gazdálkodni, különben jelentős többletkiadást vesznek a nyakukba, aki viszont egész nap a volán mögött ül, annak a rendelet értelmében négyszer-ötször is el kellene végeznie a mérést. Komáromi doktor inkább azt szokta tanácsolni pácienseinek, hogy mindig tartsanak maguknál egy csomag szőlőcukrot, és a hipoglikémiás roham közeledtének első jelére vegyenek be egy keveset – ez egyébként egybevág a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének (MACOSZ) ajánlásával is. A MACOSZ honlapján cáfolja, hogy a cukorbetegek nagyobb veszélyben vannak a volán mögött, mint mások. Ezenkívül a cukorbetegek tudatában vannak saját korlátaiknak, hisz betegségükkel nap mint nap együtt élnek, ami viszont nem mondható el az alkoholgondokkal küzdőkről, akikből gyakran hiányzik a betegségtudat, s ha járnak is valamilyen terápiára, azt ritkán kötik a háziorvos orrára. Pedig a közúti balesetekben továbbra is az alkoholos befolyásoltság játssza a legnagyobb szerepet.

Az augusztus elsejétől érvénybe lépő változások (melyek az 5. és 6. paragrafusban, illetve az 1. számú mellékletben találhatóak) hiánypótlók ugyan, de továbbra is a vizsgálatokat végző szervekre hárít át minden felelősséget, miközben a járművezetőnek annyi kötelezettsége sincs, hogy saját egészségi problémáival tisztában legyen és az önmagán észlelt változásokról felelősen beszámoljon orvosának. Komáromi doktor kérdésünkre elárulta: harmincéves praxisa alatt egyszer sem találkozott olyan beteggel, aki önként jelentkezett volna nála azért, mert egészségromlása miatt felmerült benne, hogy megváltozott a biztonságos vezetésre való képessége. Úgy tűnik, a gépjárművezetők sokkal jobban ragaszkodnak jogosítványukhoz annál, hogy túlzottnak vélt, bár néha nagyon is megalapozott aggodalmaskodásuk miatt elveszítsék azt.

Kit terhel a felelősség?

Mivel a rendelet csak azt írja elő, hogy a háziorvosnak intézkednie kell, ha jogosítvánnyal rendelkező betegénél olyan egészségromlást fedez fel, amely esetleg akadályozhatja a vezetésben, de azt nem, hogy a gépjárművezető köteles önként jelentkezni, ha megbetegszik, felmerül a kérdés, hogy balesetokozás esetén kit terhel a felelősség? Dr. jur. dr. med. Hantos Ádám szerint a kérdés megválaszolásánál külön kell választani a büntető jogi és a polgári jogi (kártérítési) felelősséget. Ha egy gépjárművezető betegsége (például epilepszia) következtében közúti balesetet okoz, abban az esetben mentesülhet a büntető jogi felelősségre vonás alól, ha nem tudott a betegségéről. Betegségére tekintet nélkül – a veszélyes üzem (fokozott veszéllyel járó tevékenység) szabályai szerint – fennáll ugyanakkor a gépjárművezető polgári jogi (kártérítési) felelőssége. A gépjárművezető mellett a háziorvos is büntetőjogi és polgári jogi felelősséggel tartozik. Ennek azonban az a feltétele, hogy az eljárás során bizonyítva legyen: a háziorvos tudott arról, hogy az illető jogosítvánnyal rendelkezik, és olyan betegsége van, amely megkérdőjelezi járművezetésre való alkalmasságát, s ennek ellenére nem kezdeményezte az illető orvosi alkalmassági vizsgálatát.

Dr. Hantos Ádám szerint a háziorvos ellen ritkán indul büntető eljárás (foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés törvényi tényállása) azzal kapcsolatban, hogy nem kezdeményezte a balesetet okozó beteg orvosi alkalmassági vizsgálatát. Ez részint azért van, mert ritkán bizonyítható, hogy az orvos egyidejűleg tudott a gépjárművezető érvényes jogosítványáról és betegségéről, részint mert a hatóság (rendőrség) ritkán folytat ilyen irányú nyomozást nyomozást. Kártérítési eljárás lényegében sosem indul háziorvos ellen, tekintettel arra, hogy a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosítója megtéríti a kárt.

A közlekedési ügyekre szakosodott jogász szerint úgy lehetne a háziorvosok aránytalanul nagy felelősségét csökkenteni, ha egészségügyi alkalmassági vizsgálatot csak olyan (házi)orvos végezhetne, aki a gépjárművezető teljes orvosi dokumentációjának birtokában van, vagyis az illető teljes anamnézisét ismeri. Egyéb esetben az orvos felelősségét megállapítani aggályos. Emellett szigorúan büntetni kellene, ha a gépjárművezetők eltitkolják betegségüket az orvos elől.

Pap Nikoletta
a szerző cikkei

Kapcsolódó fájlok

cimkék

hirdetés

Könyveink