Veszélyben a hazai klinikai kutatóhelyek orvosszakmai háttere?
A magyarországi klinikai kutatások drasztikus visszaesése közvetlen veszélyt jelent a hazai orvostársadalom nemzetközi versenyképességére és a betegek innovatív terápiás lehetőségeire, írja a Telex.
Miközben a szektor az évezred fordulóján még az uniós élvonalba tartozott, a szabályozási környezet kedvezőtlen változásai és a motivációs rendszer szétverése miatt az állami kórházakban dolgozó orvosok tömegesen veszítik el az érdeklődésüket a vizsgálatok lefolytatása iránt. Ez a tendencia hosszú távon az orvosszakmai centrumok eróziójához vezet.
A klinikai vizsgálatok nem csupán finanszírozási forrást jelentenek, hanem kulcsfontosságú csatornát, amelyen keresztül a magyar orvosok bekapcsolódhatnak a nemzetközi tudományos vérkeringésbe, és még a piacra kerülés előtt megismerhetik a legújabb molekulákat, innovatív eljárásokat. A nemzetközi gyógyszergyárak hagyományosan a magas szintű szakmai felkészültség, a minőségi adatközlés és a gyors betegbevonás miatt preferálták a magyar kutatóhelyeket. Ezt a pozíciót először az egységes európai uniós szabályozás (CTR) bevezetése ingatta meg, amely a korábbi 60–75 napos hazai engedélyezési időt a gyakorlatban 106–160 napra lassította le, ezzel globális szinten rontva a versenyképességet.
A valódi törést azonban a Belügyminisztérium 2023-as utasítása hozta el, amely az állami közkórházakban bevezette a kötelező egyszerződéses modellt. A korábbi gyakorlattal ellentétben a szponzorok már nem a vizsgálatvezető orvossal és a társkutatókkal szerződnek, hanem kizárólag a kórházzal. Ez a struktúra súlyos orvosszakmai és adminisztratív vákuumot teremtett. A klinikai kutatásokat a főállású klinikai munka mellett, plusz munkaidőben végzik a szakemberek. Azzal, hogy az extra juttatások kifizetése az intézményeken keresztül átláthatatlanná és nehézkessé vált, a transzparenciára való hivatkozás ellenére radikálisan csökkent a vizsgálóorvosok motivációja. A jogi környezet ráadásul a korábbi vállalkozói formát bérbe épülő, kedvezőtlenebb adózású konstrukcióra kényszerítette, miközben az orvosok munkavállalói jogviszonya és a kirendelések miatti általános bizalomvesztése is rontja a morált, írja a Telex.
A következmények az orvosszakmai statisztikákban is riasztóak: 2022-höz képest több mint 40 százalékkal esett vissza a vizsgálatok száma a kórházakban. A folyamatban lévő kutatásokban részt vevő magyar betegek száma a 2020-as 14 ezerről 2023-ra közel ötezerre zuhant; ezen belül az onkológiai vizsgálatok 15, az immunológiaiak 5 százalékkal csökkentek. A szponzorok az állami szféra ellehetetlenülése miatt a kutatásokat az alapítványi egyetemekre és a magánvizsgálóhelyekre menekítik. Ez a migráció szakmailag rendkívül aggályos, mivel a magánszektor infrastrukturálisan és jogilag képtelen ellátni a kritikus, magas rizikójú területeket, például az onkológiai és hematológiai fázis 3-as vizsgálatokat. Emellett a közkórházak kriminális infrastrukturális és krónikus ápolóhiánnyal küzdő állapota miatt sok megkeresést már eleve vissza kell utasítani. Az orvosszakma szerint a Pintér-utasítás előtti autonómia visszaállítása és egy egységes, EESZT-alapú digitális betegregiszter létrehozása elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a specifikus, ritka betegségekre fókuszáló modern kutatásokhoz biztosítani lehessen a megfelelő betegpopulációt, és helyreálljon a klinikai kutatóhelyek presztízse.
