Velkey György: elmentünk a falig
Tudomásul kell venni: ahhoz, hogy jobban működjenek a kórházak, több pénzre van szükség – mondta Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke a Magyar Hírlapnak adott interjújában.
Az interjúban a tavasszal „lenullázott” kórházadósság gyors és látványos újratermelődése kapcsán Velkey György így beszélt a rendszerben még meglévő esetleges anyagi tartalékokról:
– A hatékonyságnövelésnek mindig van értelme, és lehet némi eredménye, kemény munkával esetleg egy-két milliárd forint megtakarítható. Ez sok pénz, de a hiányzó összeghez képest mégis nagyon kevés. Ezekkel a módszerekkel két évtizede próbálunk előbbre jutni. Sok lépés történt, például kórházakat zártak be vagy vontak össze, aktív ágyakat szüntettek meg. Az ilyen típusú intézkedéseknek azonban megvan a politikai és a társadalmi korlátjuk. Sajnos az is illúzió, hogy az idén elindított megyei egyeztető fórumokkal az adósságállomány mértékéhez mérhető nagyságrendű pénzt lehet majd megspórolni, és így a halmozódás megáll. Ilyen tartalék már nincs a rendszerben. Sokszor szóba jön a menedzsmentkontroll is, de a kórházvezetőket és a gazdasági igazgatókat is ez a kurzus választotta és tartja folyamatosan igen szoros ellenőrzés alatt, vagyis ebben is „elmentünk a falig”. Tudomásul kell venni, ahhoz, hogy jobban működjenek a kórházak, több pénzre van szükség, ha összeadjuk a gyógyszerekre, kötszerekre, energiára és minden más kellékre szükséges kiadási tételeket, akkor látszik az ordító forráshiány. És akkor még nem beszéltem a munkatársaink bérezésének igen kritikus szintjéről – válaszolta a kórházszövetség elnöke.
Kapott kérdést az emberi-politikai tartalékról is: mi az oka annak, hogy az elmúlt évtizedekben két kivételtől eltekintve egyetlen egészségügyi államtitkár sem töltötte ki a ciklusát?
– Az egészségügy állandó kríziságazat. Hatalmas az elvárás, hiszen elöregedő társadalomban élünk, és igen rosszak a megbetegedési statisztikáink. Sajnos ennek ellenére az ágazat a rendszerváltás óta szinte folyamatosan kevés figyelmet és kormányzati támogatást kapott. Ezért olyan feladatokat kellett ellátniuk az egészségügyi minisztereknek és államtitkároknak, amelyek megoldhatatlanok voltak: csökkenő, stagnáló vagy értékvesztett pénzügyi ráfordítás mellett kellett volna az egyik legdinamikusabban fejlődő területet szinten tartani. Ezért egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy az elmúlt több mint húsz évnek ez az ágazatvezetői egyenlege – olvasható a magyarhirlap.hu-n.