Van-e maximális emberi élettartam?
Egy, a Nature-ben megjelent elemzés szerint az emberi élettartam nem tolható ki 115 évnél tovább, azonban néhány kutató szerint mindez csak a tudomány tegnapi eredményeit tükrözi. Mivel érvelnek a vitázó felek?
Evidence for a limit to human lifespan című cikkükben Jan Vijg utolsó szerző és munkatársai megállapítják, hogy a technológiai fejlődés következtében a 19. sz. óta jelentősen megnőtt az emberek által elért maximális élettartam, azonban a globális demográfiai adatok elemzése azt mutatja, hogy az élettartam növekedése 100 éves kor után lelassul, továbbá az 1990-es évek óta már nem nőtt tovább az az életkor, amely a világ legidősebb korú emberére jellemző annak halálakor. Vagyis, írják a kutatók, az ember maximális élettartama minden bizonnyal rögzített, és kb. 115 évnél nem tolható ki tovább.
A tanulmányt és a körülötte támadt vitát ismertető cikkében (Human age limit claim sparks debate; Nature) Linda Geddes kifejti, hogy a demográfiai adatok szerint az ember fix eltarthatósági idővel rendelkezik, és kis esélyünk van arra, hogy túlszárnyaljuk az 1997-ben meghalt Jeanne Calment élettartamát, akiről úgy gondoljuk, hogy 122 évével a világ legidősebb embere volt. A kritikusok azonban arra hivatkoznak, hogy az adatok nem egyértelműek, és az orvostudomány jövőbeli fejlődése sincs bekalkulálva az elemzésbe. A szupercentenáriusokról (a 110 éves kornál is tovább élők) és a genetikai, valamint dietetikai eszközökkel megnövelt élettartamú állatokról szóló beszámolók is arról győznek meg egyeseket, hogy az emberi életkornak nincs felső határa. Vijg szerint azonban a születéskor várható élettartam és a maximális élettartam múlt század óta tapasztalt növekedése egyre lassul, és hamarosan tetőzni fog.
Vijg és kollégái ugyanis az amerikai és német demográfusok által 38 éve vezetett Human Mortality Database adatait használva megállapították, hogy 1980 óta – amikor úgy tűnik, már el is kezdődött a várható élettartam növekedését demonstráló görbe tetőzése a 99 évesek csoportjánál – a növekedés minimális. Holott ha nem lenne felső határa az ember maximális élettartamának, az orvostudomány fejlődése miatt egyre idősebb korcsoportokban kéne a maximális várható élettartam-növekedést detektálni, teszi hozzá Linda Geddes.
A kutatók ezen felül a legöregebbekre fókuszáló International Database on Longevity adatait is megnézték, és azt találták, a maximális elhalálozáskori élettartam (az adott évben elhalálozó legidősebb személy életkora) Franciaországban, Japánban, az USA-ban és az Egyesült Királyságban (ezekben az országokban él a legtöbb szupercentenárius) egyaránt gyorsan nőtt 1970 és az 1990-es évek eleje között, azonban a növekedés 1995 körül 114,9 évnél tetőzött. Sőt a nemzetközi Gerontology Research Group adatai is arra utalnak, hogy a maximális élettartam 115 éves kornál tetőzik, ezért Vijgék szerint ez lehet az emberi élettartam természetes határa. Időnként előfordulhat, hogy mint Calment esetében is történt, valaki tovább él ennél, azonban a számítások szerint annak esélye, hogy bármelyik évben legyen valaki, aki idősebb 125 évnél, kevesebb mint 1 : 10 000.
Vijg azt is kifejti, hogy kritikusai, az életmeghosszabbítással foglalkozó kutatók érvei azért sem állják meg a helyüket, mert a bizonyos sajátosságok irányában kitenyésztett modellorganizmusokon való kísérletezés eredményei nem feltétlenül alkalmazhatók az emberre – egy élettartam-növelő stratégiáról, a kalóriarestrikcióról már be is bizonyosodott, hogy ha vad törzsekre (pl. nem laboratóriumi egerekre vagy majmokra) alkalmazzuk, akkor sokkal kevésbé hatékony (Calorie restriction falters in the long run; Nature). Az élettartamot túl sok gén befolyásolja, ha egyet sikerül is megváltoztatni, akkor is ezernyi olyan útvonal van, ami miatt nem élhetünk tovább, teszi hozzá a New York-i Albert Einstein College of Medicine molekuláris genetikusa.
