Újdonságok a diabétesz kezelésében
A diabetológia legfrissebb tudományos eredményeibe és a kezelési gyakorlatok újdonságaiba kaptak betekintést a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Hematológiai Klinika és a Diabetológia és Anyagcsere Alapítvány által idén már 24. alkalommal megszervezett közös továbbképző tudományos rendezvény résztvevői.
A háromnapos akkreditált továbbképzésre mintegy négyszázan regisztráltak, szakorvosok, családorvosok, szakdolgozók és PhD-hallgatók is. A résztvevőket dr. Masszi Tamás, a Belgyógyászati és Hematológiai Klinika igazgatója köszöntötte. A szakmai programot dr. Hosszúfalusi Nóra, a klinika igazgatóhelyettese nyitotta a heti egyszeri alkalmazású bázisinzulinok hatását, esetenként eltérő hatásmechanizmusait, alkalmazási lehetőségeit összefoglaló előadásával.
Ebben az évben az a megtiszteltetés ért minket, hogy nagy hírű, külföldön élő magyar tudósok is elfogadták meghívásunkat és előadást tartanak – emelte ki dr. Somogyi Anikó szervező, a klinika professor emeritája a kongresszus honlapján olvasható köszöntőjében. Hozzátette: mellettük fiatal és idősebb, kisebb és nagyobb gyakorlattal, de sok-sok tudással rendelkező kolléga vállalta az egyetemi klinikáról és szerte az országból, hogy szakterületük legfrissebb információit megosztják.
A külföldről érkezett vendégek között kiemelte dr. Wagner Róbert, a düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem professzora és a Német Diabétesz Centrum klinikai kutatásokért felelős vezetője Precíziós orvoslás a diabetológiában című előadását. A Semmelweis Egyetem alumnusa ebben a páciensek egyénre szabott kezelését megkönnyítő legfrissebb kutatási eredményeket, illetve feltételezéseket osztotta meg a hallgatósággal. Egyebek között azt, hogy bár sokan gyermekkorban jelentkező betegségnek hiszik az 1-es típusú cukorbetegséget, nemrégiben kiderült, hogy 60 éves kor alatt nagyjából annyi 1-es típusú diabétesz manifesztálódik, mint 2-es típusú, csak nem feltétlenül ismerik fel az orvosok.
Dr. Gloviczki Péter, a Mayo Klinika professor emeritusa, a Semmelweis Egyetem díszdoktora, az egyetemet fenntartó Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítvány kuratóriumi tagja online előadásában a súlyos diabéteszes érbetegség során alkalmazott érrekonstrukciók és végtagmentő műtétek kapcsán a közelmúltban született összehasonlító kutatások eredményeit ismertette. A terület fejlődése kritikus fontosságú, különösen a cukorbetegek – és azon belül is a fiatalok – számának emelkedése, valamint amiatt, hogy a cukorbetegek 15-25 százalékánál alakul ki diabéteszesláb-szindróma (üszkösödés vagy fekély). Az alsó végtagi amputációk 55 százaléka szintén cukorbetegséghez köthető, a boka feletti amputációt követően pedig a betegek korai mortalitása 21 százalékra tehető.
Mind az endovaszkuláris, azaz érben végzett, mind a nyílt sebészeti eljárások hatékonyan csökkentik a súlyos, végtagot fenyegető ischaemiában és lábüszkösödésben szenvedő cukorbetegek amputációit és javítják a hosszú távú túlélést – összegezte a közelmúlt összehasonlító kutatásainak eredményeit dr. Gloviczki Péter.
A Határokon átívelő diabétesz című szekciók keretében előadott még a Marosvásárhelyről érkezett dr. Szabó Mónika a cukorbetegeket megkeserítő, elhallgatott húgyhólyag diszfunkcióról.
A három nap során negyvennél is több előadás hangzott el, amelyek közül számos tárgyalta az elhízást mint a diabétesz társbetegségét, többek között nőgyógyászati és kardiovaszkuláris szempontból is, a pénteki fórumbeszélgetés alkalmával pedig a családorvosok nehézségei is terítékre kerültek.
