Még kérdés, mikor kerülhet új forrás az egészségügybe
Újabb intézkedésekre várnak az egészségügybe készülő magánbiztosítók
Két szó és egy vessző. Lényegében ennyi volt az a tavaly év végén elfogadott, nagy port kavart módosító javaslat, amely kaput nyitott ahhoz, hogy az üzleti egészségbiztosítások adómentessé tételével új források kerülhessenek az ágazatba. Ahhoz azonban, hogy ez akár a „hivatalos úton” igénybe vett szolgáltatások színvonalának emelkedésével is együtt járjon, még számos dolognak kell teljesülnie.
Mindezt a Magyar Egészségkommunikációs Egyesület (MEKE) által szervezett szerda esti beszélgetés részt vevői tették világossá, miközben egyebek között arra keresték a választ: vajon az adójogszabályok módosítása valóban utat nyitott a magán-egészségbiztosítási szolgáltatások széles körű elterjedésének?
Eleddig ugyanis számos szakmai kezdeményezés volt már például a kiegészítő biztosítások mainál szélesebb körű elterjesztésére. Mint azonban oly sokszor, ezúttal is a pénz indította el a gondolkodást. Bár a vélemények jelentősen megoszlanak abban a kérdésben, hogy mindez mekkora piaci lehetőséget jelent, abban egyetértés van, hogy az új utakra helyezett üzleti betegbiztosítás alapvetően alakíthatja át az egészségügyi piacot.
Egyes vélemények szerint 50 milliárdos lehetőség nyílhat meg a cégek előtt, mások ennél többről beszélnek. Lantos Zoltán, a GfK Hungária igazgatója például arra emlékeztetett: világszerte egyre jelentősebb az egészséggel kapcsolatos fogyasztás; Magyarországon az emberek évente mintegy 2000 milliárdot költenek jóllétükre. Ebbe az összegbe beleértendők a különféle helyeken megvásárolt egészségipari termékek épp úgy, mint a magán-egészségbiztosítás, vagy a kórházba bevitt kispárna és a hálapénz.
A professzionális, ám egyre kevésbé ügyfélközpontú hivatalos egészségügyre ma körülbelül ugyanannyit költenek a polgárok, mint a „szakmailag megalapozatlan”, ám az emberekre odafigyelő alternatív kínálatra, és mint az igazgató megjegyezte: a kettő között van egy piaci rés, amit ugyancsak körülbelül 1000 milliárdosra becsülnek a következő évtizedre. A felmérések szerint az emberek 55 százaléka költene ügyfélközpontú és szakmailag is megalapozott egészségügyre (igaz, mintegy 70 százalékuk még a tünetek megjelenésekor sem megy orvoshoz). Évente 17-35 százalékkal nő a magánszolgáltatásokat vásárlók aránya, s tavaly 28 százalékuk többet költött egészségére, mint egy évvel korábban.
Az egészségügyi ellátórendszer és az emberek saját egészségi állapotának megítélése ugyanis folyamatosan romlik, amelyen az államosítás nyilvánvalóan tovább ront majd. A halogatott döntések, a betegutak szervezetlensége a 2007-es reform idején tapasztalt „háborús helyzetre” emlékeztet – jelezte Lantos Zoltán, aki szerint a későbbiekben mind a közfinanszírozott, nagy értékű, mind pedig a „fapados” ellátások mellett megjelenhetnek a kiegészítő vagy helyettesítő biztosítások. A szakértők 3000 milliárdosra teszik azt az igényt, ami az egészségüggyel kapcsolatos elvárásokban megjelenik, ám az állam nem képes azt finanszírozni. Az igazgató szerint ma egymillióan lehetnek az országban, akik valószínűleg aktív egészségbiztosítási tagként rendszeresen magán-egészségügyi szolgáltatást vesznek igénybe, és összességében sok száz milliót költenek az egészségükre. Eddig ezzel keveset foglalkoztak az üzleti biztosítók, ám meg kellene vizsgálni annak lehetőségét, nem érdemes-e összefogniuk annak érdekében, hogy ezt a pénzt „ne szatócsboltokban” költsék el a polgárok, hanem a professzionális egészségügyben – mondta Lantos Zoltán.
A tavalyi adóváltozás ehhez azonban még nem elegendő – tette világossá Grossmann Péter, a Medicover igazgatója is, jelezve: csupán az eddigi diszkrimináció szűnt meg; annyi történt, hogy ezentúl nem fizet 51 százalék büntetőadót az a cég, amely költeni akar munkatársa egészségére. Mint elhangzott, sok mindent kell még szabályozni mind a cégek, mind a cafetéria szolgáltatások oldalán, hogy megérje oda beemelni a magán-egészségbiztosítást, lehetőséget adva ezzel a biztosítóknak arra, hogy annyi ügyfelet szerezzenek, amellyel már érdemes kockázatot vállalniuk, s ezzel együtt az ellátórendszert is fejleszteniük.
Egyelőre azonban még egymásra várnak a felek. Országos lefedettség nélkül nemigen fognak ekkora fejlesztésbe, amelyhez ráadásul – lehetőleg magán – szolgáltatók is kellenek. Oláh Attila, az ING Biztosító termékfejlesztési vezetője szerint új szolgáltatókat, magánintézményeket nem hoznak létre; a már működőket versenyeztethetik. A gond az, hogy a bizonytalan környezetben kérdéses, meddig bírja egy-egy magánszolgáltató, így esetükben például az egészségbiztosítás által finanszírozott intézmények is szóba jöhetnek.
Probléma a szolgáltatási csomag definiálatlansága, és nehéz elképzelni, hogy bármely kormány meghatározza majd, mi is jár a polgároknak a befizetett járulékért cserébe. Az „antilista”, a fizetős ellátások körének szabályozása azonban jó alap lehet – vallják a szakértők. Ha a beteg például nem abban az intézményben szeretné majd elvégeztetni a számára szükséges beavatkozást, ahová területileg tartozik, feltehetően díjat kérhetnek majd tőle az állami kórházak is. Az üzleti biztosítók pedig – a biztosításért cserébe – segíthetnek megtalálni a beteg számára legmegfelelőbb helyet, s akár kifizetni helyette ezt azt összeget.
