Újabb feladattal bízta meg a kormány a Boston Consulting Groupot?
A magán- és a közellátás összehangolásáról beszélt az ellátórendszer átalakításhoz korábban sorvezetőt készítő cég, írja a Népszava.
Abba, hogy miként gondolkodhatnak a BCG-nél, a közelmúltban bepillantást nyújthatott az IME egészségügyi szaklap minapi konferenciája. Újlaki Ákos, a BCG partnere itt a magán- és a közellátás együttműködéséről beszélt.
Egyértelművé tette, hogy a hazai lakosság egészségállapotának javításában csak a finanszírozás növelésével lehetne szintet lépni. Ugyanakkor megjegyezte: a magyar egészségügy még a jelen finanszírozási körülmények között sem rossz. A szakember szerint viszont
ahhoz, hogy 15 éven belül elérjük Csehország egészségi mutatóit, most másfél-két százalékpontnyi GDP-arányosan többletfinanszírozást kellene beletenni a rendszerbe.
(Egy százaléknyi GDP értéke jelenleg mintegy 800 milliárd forint.) Hozzátette: a többlet jöhet közvetlenül a lakosságtól, a munkáltatóktól vagy e két szereplő befizetéseinek kombinációiból, valamint különféle egészségkárosító termékek jövedéki adóiból is. Újlaki Ákos szerint a köz- és a magánszolgáltatások együttélése a rendszerben csak úgy képzelhető el, ha van egy erős állami rendszer. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen működhessen Magyarországon, a magánpiacot valamelyest korlátozni kell. Úgy vélte, három ponton kellene beavatkoznia az államnak. Így például az orvosok szabad áramlásának, munkavállalásának korlátozására lenne szükség a két rendszer között.
Újlaki Ákos határozottan állította, hogy jelen pillanatban a rendszerben nem látja át senki, hogy a gyógyításban dolgozó alkalmazottak közül ki, hol és milyen feladatokat végez, és onnan merre megy tovább. Ezért – szerinte – megkerülhetetlen olyan szabályok rögzítése, amely egy bizonyos óraszámnál többet nem engedné dolgozni az egészségügyieket. Ennek persze csak akkor van értelme, ha a ledolgozott munkaórák követhetők, ellenőrizhetőek.
Második beavatkozási pontként előfeltételeket szabna a BCG szakembere a magánegészségügyben való feladatvállaláshoz. Így például, ha egy intézményben nem lehet kiállítani az ügyeletet, mert nincs hozzá elég beosztható orvos, akkor azon a munkahelyen dolgozók nem vállalhatnának másutt munkát. Hozzátette: természetesen vannak szakmák – például az altatóorvosé – amelyekben ezt a szabályt nem lehetne mereven használni, mert ha a hiányszakmákban a gyógyítók csak egy munkahelyen dolgozhatnának, akkor bedőlne az ellátás, írja a Népszava.
