Új szervek, saját anyagból

Eddig jobbára tudományos-fantasztikus filmekben láthatunk olyat, hogy egy-egy létfontosságú szervet annak „meghibásodása” esetén biztos kezű orvosok kicseréltek. Könnyen lehet, hogy a jelenet a vászonról a valóságba vándorol az orvosi biotechnológia egyik leggyorsabban fejlődő és legígéretesebb ága, az élő szövetek előállítását célzó szövetszabászat révén.

– Szervtranszplantációra persze most is lehetőség nyílik, ám a valóban rászorulók csupán töredéke kaphatja meg az életmentő új szívet, vesét, nem beszélve az igen nehéz máj-, avagy tüdőátültetésről – tudtuk meg dr. Pongrácz Judittól, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának egyetemi docensétől. – Az életmentő eljárások során ráadásul jelentős korlátot jelent a megfelelő donorok hiánya, és amennyiben sikeres is volt a műtét, a betegnek egész további életében meg kell küzdenie az idegen testből származó szerv kilökődésének kockázatával. Ezen a téren hozhat forradalmi változást a szövetszabászat: nem lesz szükség egész szerv donorokra és a kilökődés kockázata is minimalizálható lesz, amennyiben a beteg saját szövetei is felhasználhatóak a szervek elkészítéséhez.

Az élő szövetek előállításáért felelős eljárás azon alapszik, hogy a szövetekben megvan a képesség a regenerációra – a feladat „csupán” annyi, hogy ezt megfelelően kontrolláljuk. Egész szervek beültetése helyett már most lehetőség van arra, hogy a sérült szövetrészeket cseréljék ki bizonyos esetekben, ilyen például az egy szívinfarktus során elhaló szívizom pótlása, avagy egy másik létfontosságú szerv, a máj regenerációja.

– A több évtizedes múltra visszatekintő szövetszabászat eredményei immár a klinikai alkalmazásokban is jelen vannak: lehetséges bőr, csontok, avagy porcok előállítása és beültetése, ami nagyban megkönnyíti például az égési sebekkel rendelkezők gyógyulását – tette hozzá Pongrácz Judit. – Mindehhez hozzátartozik, hogy ezek a viszonylag egyszerűbb szövetfajták közé tartoznak, hiszen esetükben nincs szükség kiterjedt érrendszerre és ideghálózatra annak érdekében, hogy beültetve ne haljanak el, illetve a bőr mintegy „hozzánő” ezekhez a rendszerekhez beültetése után. Fontos leszögezni, hogy nem génmódosításról beszélünk, így nem kell tartani utólagos komplikációktól – írja a Dunántúli Napló.