Ugrás a bizonytalanba

 Ahogy az egészségügyi dolgozók az elmúlt időszakban mindig, most is csak hangzatos ígéreteket kaptak az elhelyezkedési esélyük javítását célzó mobilitásprogram kapcsán. Ismét nyilvánvalóvá vált, hogy nem vehetik fel a versenyt a közszféra elitjével, a köztisztviselőkkel, akik mindig is fontosabbak lesznek a kormány számára. Mint arról lapunk előző számában írtunk – Medical Tribune, 2007. 04. 05. – az államapparátus kötelező, 10 százalékos karcsúsítása okán a köztisztviselők számára a kormány egy komplex, szinte valamennyi élethelyzetre megoldást kínáló programot dolgozott ki. Ezzel szemben a közalkalmazotti státusban dolgozó orvosok, szakdolgozók egyelőre csupán egyévnyi benzin-, illetve lakbértámogatásra számíthatnak a kormánytól. Összeállításunkból kiderül, hogy a munkahelyüket vesztett orvosoknak milyen lehetőséget tartogat a belső migrációt ösztönző mobilitásprogram, illetve a könnyített ütemű rehabilitációs szakorvosképzés rendszere.

  Mint arról már több alkalommal írtunk, az április elsejei kapacitásváltozások után hat fekvőbeteggyógyintézet megszűnt, tizenkét kórházban pedig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem finanszírozza tovább az aktív betegellátást. Hozzávetőleg 1500 orvos, 5000-6000 szakdolgozó kényszerül állásváltoztatásra.
   A kormány tervei szerint május elsejétől jelentkezhetnek a kabinet által meghirdetett mobilitásprogramra azok az állásukat vesztett egészségügyi szakdolgozók, orvosok, akik vállalják, hogy otthonuktól távol folytatják hivatásukat. Ám az április elején posztjáról lemondott Molnár Lajos által ígért, az egészségügyi dolgozók elhelyezkedési gondjainak segítésére elkülönített egymilliárd forintnyi keret idő közben a felére zsugorodott. A mobilitásprogramot koordináló Szetey Gábor, kormányzati személyügyekért felelős államtitkár
– a hazai munkaerő-vándorlási trendeket figyelembe véve – meglehetősen szkeptikus, és kevés esélyt lát arra, hogy az elkülönített ötszázmilliós keret kimerüljön. A belső migrációt ösztönző pályázatra jelentkezőknek sietniük kell, hiszen mindössze két hónapjuk van, hogy feltérképezzék lehetőségeiket, ha szükséges, jelentkezzenek új szakképzési programba, és szerződést kössenek új munkáltatójukkal. Az áttelepülési támogatás igénylésének nem feltétele a költözés, az ingázást vállalók, vagy a csak ideiglenesen letelepedők is hozzájuthatnak.
   A kormány tervei szerint azok az orvosok, akik lakhelyüktől 50 kmnél nagyobb távolságra vállalnak munkát és legkevesebb egy éven keresztül el is látják azt, egyszeri, 3 havi illetményüknek megfelelő támogatásban részesülnének. Ez egy szakdolgozó esetén bruttó 150 000 forint átlagbérrel számolva 450 000 forintot, egy orvos esetén bruttó 330 000 forinttal kalkulálva 990 000 forint egyszeri támogatást jelenthet. A távolság növekedésével a támogatás mértéke is növekszik majd: 50 km fölött 3-szoros; 100 km fölött 4-szeres; 150 km-től 5,25-szoros; 200 km-től 6,75-szoros; 251 km-től 9-szeres; 300 km fölött 12-szeres szorzóval kalkulált a kabinet.
   Számításaink szerint a kormány által ajánlott támogatás nagyjából egyévnyi ingázás, vagy a lakbér és a hétvégenkénti hazautazás költségeit fedezi. Dr. Varga Ferenc, a Kórházszövetség elnöke április 15-ig még nem kapott hivatalos tájékoztatást, így a szövetség tagjait nem értesíthette a lehetőségekről. Miközben üdvözli a kormány által nyújtott segítséget, úgy véli, a program keveseknek ad majd végleges megoldást. Az 50 év körüliek nem minden esetben vállalják az ingázást, sokak élethelyzetéből fakadóan megoldhatatlan, hogy csak hétvégenként térjenek haza családjukhoz, az áttelepülés pedig az idősebbek számára kötődéseik, illetve anyagi okok miatt kivitelezhetetlen.
   Szetey Gábor szerint az álláskeresők gyakorlati kérdéseikkel az ÁNTSZ által üzemeltetett központhoz fordulhatnak, ám úgy tudjuk, hogy a szolgálat munkatársai „vállalt” szerepükről csak a híradásokból értesültek. Az államtitkár sajtótájékoztatója után már másnap érdeklődtek az állás nélkül maradt orvosok, szakdolgozók a tisztiorvosi szolgálat központjában, csakhogy a telefonvonal végén információ hiányában arra kérték az érdeklődőket, hogy levélben jelentkezzenek; egyelőre visszahívást ígértek a szolgálat munkatársai. Ez utóbbi információnkat Szetey Gábor is megerősítette, ám átmeneti kommunikációs hibának minősítette a szolgálat munkatársainak „tanácstalanságát”.