Tüntetés ürügyén

A hömpölygő tömeg fölött imbolygó léggömbök erdejében jól látszanak a díszesen és kevésbé esztétikusan megírt transzparensek. „Lendületben az ország, belerokkant a kórház!” S alatta kis betűkkel: „is”. Vagy: „Ferkó, a mi kórházunk nem Balatonöszödön van!” „El a kezekkel a kórházainktól!” „Európai bér kell, nem hálapénz kényszer!” S hogy „Igen az életre, igen a nemzetre”, melyhez gondos kezek persze jól láthatóan odarajzolták a december 5-i népszavazás ikszelendő kockáit is.

Igent az egészségre és igent a nemzetre!

Ezek voltak a leggyakrabban elhangzó felszólítások november 20-án, a Kossuth téren, szemben a Parlamenttel, ahol az Egészségügyben és Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (EDDSZ) és a „betársult” orvosi kamara megtartotta előre bejelentett tüntetését, miközben az EDDSZ felfüggesztette az országos sztrájkot azzal az indokkal, hogy a miniszter mégsem szegi tovább a törvényt, tárgyal a sztrájkbizottsággal. Ekkor még úgy tűnt, hogy felengedhetnek a fagyos álláspontok, felolvadhat a merevség mindenkiben. Később az időjárás már nem volt lojális a nemzeti sorskérdésekhez. Beborult, szakadt a hó, miközben a platóról a szónokok több pénzt követeltek az ágazatnak, több bért a benne dolgozóknak, s azt is megtudhattuk, hogy kis hazánk ismét legalább hárommillió koldus országa.

Szónokok egymás után, közöttük Cser Ágnes szakszervezeti vezető. Egyszerű igennel és nemmel megválaszolható kérdéseire többezres átfagyott tömeg zengi válaszait. Közben a nemrégiben menesztett budapesti EDDSZ elnök a partvonalon túl – nemkívánatos személyként kívül állt a kordonon.

Csepelen még együtt tüntettek az elnök asszonnyal. Néhány éve a Tanácsház téren, a hóban, amikor az akkor még létező Weiss Manfréd Kórházért demonstráltak a korábbi ígéretekkel szembehelyezkedő álláspontok ellenében, majd a Vörösmarty téren folytatták, hogy végül a Városháza előtt kifejezetten aktuálpolitikai üzenetet kapjon a gyülekezés.