Transzplantáltként szervátültetésről
2018. június 11. 13:43
A Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke, Berente Judit beszélt a transzplantációról és a szervátültetésre várókról a Zoom.hu-nak.
Milyen hosszúak a várólisták?
Hosszúak. Mindig kevesebb szerv áll rendelkezésre, mint ahány beteg vár rá. Körülbelül ezer körüli a várólista a vesére, évente nagyjából 350 műtétet végeznek, tehát körülbelül egy évben a betegeknek az egyharmada kap szervet, ez azt jelenti, hogy az átlagos várakozási idő 3 év. Én magam 8 hónap után kaptam vesét, de ismerek olyan transzplantáltat, akit 19 évig dializáltak. Olyan is van, hogy meghal a beteg a várólistán. Májra körülbelül 150-en várnak, évi 80-90-et transzplantálnak, de a leghosszabb várólista a vesénél van, tüdőre, szívre, májra kevesebbet kell várni. Ennek több oka is van: egyrészt nagyon sok beteg fel sem kerül a várólistára, mert a gondozó orvosa nem tudja ezt a lehetőséget, sajnos ilyen is van még ma Magyarországon. A vesebetegek sokkal hamarabb felkerülnek a listára, mert a műveseállomásokon tudják, hogy van lehetőség a szervtranszplantációra. Ma Magyarországon a dializáltaknak csak a 30%-a van fent a várólistán. A többiek valamilyen oknál fogva nem kaphatnak vesét, például érzékenyek azokra a gyógyszerekre, amiket szedni kell transzplantáció után, a kilökődést gátló gyógyszereket ugyanis élethosszig szedni kell. De lehet, hogy olyan rossz állapotban van a szíve, hogy nem altatható, vagy olyan társbetegsége van, amiért nem szedheti a gyógyszereket. A dializáltak 70%-a élethosszig a művesegépen tölti a mindennapjait.
Ha valakiről kiderül, hogy új szervre van szüksége, miként kerülhet fel a listára?
Megvannak minden szervnél azok a kritériumok, amiknek meg kell felelni egy betegnek, és át kell esni egy csomó vizsgálaton. Ha ez megvolt, akkor az adott szerv várólista-bizottsága, ami orvosokból áll, átnézi a beteg eredményeit és eldöntik, hogy felkerülhet-e a várólistára. Ilyen bizottságok vannak Budapesten, Szegeden, Debrecenben és Pécsett, ezekben a városokban végeznek szervátültetést.
Aki később kerül fel, hátrább is van a sorban, vagy nem ezen múlik?
Nem, nem a listára kerülés ideje határozza meg a sorrendet. Mindenkinek van egy pontszáma, amit a leletei alapján kap. A legfontosabbak a sürgősség és az adott szerv egyezése. Ha ezekből többen vannak, akkor számít, hogy ki, mikor került fel a várólistára. De a pontszámban a kor is meghatározó, egy fiatal beteg hamarabb kap szervet, prioritást élveznek, ahogy a gyerekek is.
Említette az élődonoros transzplantációt. Itthon mennyire elterjedt?
Fejlődik. Nagyon sok országban csak élődonoros transzplantációk vannak. Iránban például a vallás miatt a halottakhoz nem nyúlnak, viszont nagyon sok az élődonáció. Ott nemcsak rokon és érzelmi rokon adhat, hanem idegen donorok is lehetnek, akiket altruista donoroknak nevezünk, akik emberbaráti szeretetből ajánlják fel szerveiket. Ezekről az emberekről, mint életmentőkről cserébe utána az állam szociálisan gondoskodik. Magyarországon is emelkedőben van az élődonoros átültetések száma, hiszen sosem lesz annyi agyhalott donor, amennyire szükség lenne. Több szervezet és az orvosok is szorgalmazzák, hogy ha családon belül van rá lehetőség, hogy valaki felajánlja a szervét, akkor élődonoros transzplantációt végezzenek. Egyébként az élődonoros transzplantációknak jobbak a túlélési rátái. Ennek több oka is van, egyrészt az, hogy fel tudnak készülni a műtétre, és rövid idő telik el a szervkivétel és a beültetés között. Mert amíg egy agyhalott bekerül a kórházba, ott valamivel kezelik, már eleve van valamilyen betegsége. Ha baleset miatt lett agyhalott, akkor több szerve is sérülhetett, ami már ronthatja az esélyeket. Aztán kiveszik az adott szervet, aminek van egy úgy nevezett ischaemiás ideje, amit testen kívül tölthet. Akkor egyik kórházból a másikba szállítani kell, várni a műtétre. Addig az élődonoros transzplantáció tervezhető, az egyik műtőben kiveszik az élődonorból a szervet, és 10 perc múlva beteszik a betegbe, vagyis kevés időt tölt szervezeten kívül, ami a szervtúlélésnél fontos szempont lehet.
Hogyan változott a várólista más EU-s országokból is érkező szervekkel?
Sokat javult. Olyan várólistán lévő betegek is kaptak szervet, akiknek nagyon sokáig kellett korábban várnia, mert ritka volt az egyezés. 2014 után, miután csatlakoztunk, hirtelen és nagyot nőtt a szervátültetések száma, kb. egy év alatt azok is szervhez jutottak, akik már régóta vártak, majd ez a hullám lecsökkent. A másik pedig, ha sürgős esetben kell egy máj, mondjuk egy gombamérgezés esetén, amikor nagyon rövid idő alatt kell szervet találni, sokkal nagyobb az esély, ha több országban keresik azt.
Mi történik a műtét után? Miként lehet élni egy új szervvel?
Sokat fejlődött a műtéti technika, régen például egy májtranszplantáció tizen-óráig is tarthatott és rengeteg vért kapott a beteg, ma négy óra alatt megvan, úgyhogy nem is biztos, hogy kell a betegnek vért adni. Az immungyógyszerek beállítása viszont sokkal több időt vesz igénybe, hogy megakadályozzák a kilökődést. Én három hónapot voltam bent, de nekem nagyon sok problémám volt. Négyszer volt akut kilökődésem, és CMV vírusfertőzésem is volt. Négyszer műtöttek meg összesen, mert annyi komplikáció jött közbe. Viszont a testvérem májtranszplantált, ő csak két hétig volt bent és köszöni szépen, jól van. Ma egy vesetranszplantáció után egy 7-10 nap után hazamehet a beteg. Az első év kritikus. Tömegbe nem nagyon lehet menni, pont azért, mert az immunrendszerünk le van gyengítve, ezért tömegközlekedésen utazni sem ajánlott, főleg télen. Nagyjából egy év, mire az ember „összeszokik” az új szervével, de utána új életet kezdhetünk, és sokkal jobban az életkilátásaink, mint a dializált sorstársainké. Nagyon jó, hogy a transzplantációk száma ilyen szépen növekszik, ma Magyarországon körülbelül ötezer szervátültetett gondoznak. Sajnos az utógondozáshoz szükséges kórházi infrastruktúra fejlesztése elmaradt, nem követi a szervátültetések számának az emelkedését.
(forrás:
Zoom)
