Totális káosz

Bujkálok a dolgozóim elől, nem tudok mit mondani nekik, amikor a kényszerű létszámleépítés következményeiről, elhelyezkedési esélyeikről kérdeznek – mondta dr. Fehér László a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központja által rendezett konferencián, ahol a résztvevők az ágazat humánpolitikai problémáiról beszélgettek. A MÁV Kórház és Központi Rendelőintézet bezárását, illetve az Állami Egészségügyi Központba olvasztását vezénylő főigazgató vélhetően nincs egyedül problémájával; az intézményvezetők többsége tanácstalan és a végsőkig kivár, ezért sokan csak lapunk megjelenésével egy időben kapták, illetve kapják kézhez felmondólevelüket.

 Nehéz modellezni
 A leépítések zöme a Közép-magyarországi Régióban koncentrálódik, ahol június végéig 25 intézmény összesen 4700 egészségügyi dolgozó csoportos, tervezett létszámleépítését jelentette a regionális munkaügyi központnak. A központ vezetője, Vass István szerint az elbocsátások egyhatoda orvosokat, kétharmad része szakdolgozókat érint, ám lapzártánkig az előre bejelentett létszámhoz képest egyelőre 2400 dolgozó kapta kézhez felmondólevelét. A főigazgató tapasztalatai szerint a munkaadók előzetes bejelentései átlagosan 70- 80 százalékban valósulnak meg, ugyanis a stabilizációs intézkedések tervezésekor inkább túlbecsülik az elküldendők létszámát.
   Vass István szerint az elbocsátások hatása a munkanélkülieket regisztráló rendszerben legkorábban augusztus–szeptember tájékán jelenik majd meg. Pillanatnyilag ebben a régióban 1200, korábban az egészségügyben és szociális ágazatban dolgozót tartanak nyilván – tíz százalékuk felsőfokú végzettséggel rendelkezik.
   A fővárosban a legnagyobb „veszélyben” a négy kórház összevonásából kialakuló, a honvédelmi tárca által felügyelt Állami Egészségügyi Központban (ÁEK) dolgozók vannak. A négy intézményben 6700 közalkalmazott dolgozott. Fehér László szerint az összevonások kezdetekor még úgy gondolták, hogy 1900 dolgozóval látják majd el feladataikat, de a létszám idő közben háromezerre duzzadt. Hogy ténylegesen mennyi emberre van szükség, azt lapzártánk idején, az ÁEK hivatalos megalakulása előtt néhány nappal még nem lehetett tudni. A MÁV Kórház igazgató- koordinátora úgy véli, mivel ilyen léptékű átalakítás eddig nem volt, nehéz asztal mellől modellezni a folyamatokat.
   A kezdetekkor az ÁEK vezetői azt remélték, hogy a megszűnő intézményekből összeálló csapat tagjai a legjobbak közül kerülnek ki. Összesen 28 vezetői állásra írt ki pályázatot a honvédelmi tárca, akiknek három napjuk volt arra, hogy összeállítsák munkatársaik névsorát, ami nem volt elegendő arra, hogy objektív szempontok alapján mérlegeljenek, inkább korábbi kórházukból válogattak. Vagyis az osztályvezetők aránya alapján dőlt el, hogy melyik intézményből hány dolgozót bocsátanak el.

 Ellentétes a kormányprogrammal
 A menedzserképző központ igazgatója, dr. Szócska Miklós úgy véli, hogy a folyamatosan változó, paranoia által terhelt környezetben nehéz az ágazat munkaerő-problémáit kezelni; a gyakori miniszter- illetve államtitkárcserék, a szakértők, a minisztériumi vezetők változása hozzájárult a jelenlegi káoszhoz.
  Balogh Zoltán, a Magyar Szakdolgozói Kamara elnöke szerint egy vaskos mappát töltenek meg azok a szakértői anyagok, amelyek az egészségügyi ágazat humánerőforrás- problémáit elemzik. Valamennyi kormányzati ciklusban született munkaanyag jó kiindulópontot jelenthet(ne) a cselekvési terv kidolgozásához, ám a mostani mobilitásprogram nem alkalmas az ágazat problémáinak felszámolására. Ugyanis kizárólag a betegágy mellett tevékenykedőkkel számol, figyelmen kívül hagyja az informatikusokat, a technikai és egyéb szakembereket. Márpedig nélkülük nem működik a rendszer.
   Varga Ferenc, a Kórházszövetség elnöke szerint ellentmondás, hogy miközben a kormány ösztönözné a kórházak gazdasági társasággá alakulását, a program kizárólag csak a közalkalmazotti státusban történő foglalkoztatást teszi lehetővé. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy mivel az érvényes adójogszabályok szerint a támogatásból származó bevétel jövedelemnek minősül, így személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást kell a dolgozónak fizetnie. Ez azt jelenti, hogy egymillió forint támogatás elnyerése esetén 36 százalékot, 360 000 forintot tart vissza az állam. Arról már nem is beszélve, hogy a 12 havi támogatás után kérdés, miből tudja majd az ingázás költségeit finanszírozni az, aki családi kötelékek miatt nem tud áttelepülni egy másik városba.
   Dr. Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház igazgatója szerint e program „segítségével” legfeljebb külföldre mennek dolgozni az orvosok; a belső migrációt nem segíti. Sértőnek tartja, hogy a kötelező közalkalmazotti foglalkoztatás miatt sérül a szektorsemlegesség, vagyis az egyházi kórházak megint nem versenyképesek, ami baljós üzenet a fenntartók felé, hiszen sok energiát és pénzt fektetnek intézményeik működtetésébe.
   A szakdolgozói kamara örömmel fogadta a mobilitásprogramot, segítették a szaktárcát a munkában, de Balogh Zoltán szerint nem vették figyelembe javaslataikat. Pedig figyelmeztették a szakértőket, hogy a kormányprogrammal ellentétes és problémát okoz, ha nem részesülhetnek támogatásban azok, akik hátrányos helyzetű kistérségekbe, a járóbeteg/alapellátás/otthoni szakápolás területére mennének dolgozni. Az átképzés lehetőségei is megoldatlanok: akinek most megszűnik az állása, annak lesz-e lehetősége átképzéssel a rendszerben maradni? Ha most elengedik a szakdolgozókat, később nem tudják majd visszacsábítani őket – véli Balogh Zoltán, aki úgy véli, hogy a bolognai rendszer bevezetése óta a főiskolai képzés kiszámíthatatlanná vált; a szakképzés rendszerét épp most verték szét a fővárosban. Az egészségügyi szakiskolások felét kibocsátó 11 intézetből jövőre már csak 2 működik.

 Magas ingerküszöb
 Prof. dr. Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora megdöbbentőnek tartja, milyen megnyugvással, beletörődéssel fogadják az ágazatban dolgozók a változásokat. Csendes tűrés jellemzi az orvosi kart is, ami érthetetlen, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a konvergenciaprogram két legnagyobb vesztese az egészségügy és a felsőoktatás. A szakmai szervezetek, szövetségek hiába sorolják a problémákat, senki sem reagál, pedig a felsőoktatás is jövőt érintő problémákkal küszködik. Van néhány kérdés, amelyre válaszolni kell, mielőtt reform mellett teszi le a voksát a kormány. Ilyen például, hogy szükség van-e orvosegyetemekre, hol képezzék az orvostanhallgatókat? Evidencia-e, hogy az oktatáshoz jó minőségű kutatás kell? Ki felügyelje a képzést? – Ugyanis beigazolódott, nem lehet egyszerre két urat (az oktatási, illetve az egészségügyi tárcát – a szerk.) szolgálni. Mennyit költsünk, illetve mennyivel járuljon hozzá a képzéshez az állam? Szakterületenként évente hány orvost képezzünk? Ezekre a kérdésekre régóta senki nem válaszol, pedig dönteni kell, mert az egészségtudományi karok a csőd szélén állnak – mondta.
   Dr. Pusztai Erzsébet, az MDF szakpolitikusa hiányolja az ágazat munkaerőhiánnyal kapcsolatos adatait, hiszen ma még azt sem tudni, hogy a súlyponti kórházakból hány orvos hiányzik. Az pedig érthetetlen, miért nem támogatja a kormány, ha valaki megszűnt vidéki kiskórházból 50 kilométeres körzeten belüli megyei központba megy dolgozni?
   Kovács Attila, az egészségügyi tárca szakállamtitkára úgy véli, a változások kezdete óta eltelt két hónap után nem lehet számon kérni a jogalkotókon az idő közben felmerülő problémákat. Ha a mostani reformot körültekintőbben indították volna, akkor is sok hibával szembesülnének, ám ma számtalan tényező, így például az intézmények által szolgáltatott torz adatok miatt kiszámíthatatlan környezetben vágott neki a kormány az átalakításnak. Az intézmények például nem jelentik az ÁNTSZ központi adatbázisának munkaerőhiányukat, ugyanis attól tartanak, hogy kiderül, nem tudják teljesíteni a rendelet által előírt minimális feltételeket.
   Információink szerint a tisztiorvosi szolgálatnál június közepéig 316 orvos keresett állást, miközben a munkaadók 201 esetben jelezték felvételi szándékukat. A szakdolgozók jóval többször, 1228 alkalommal kértek segítséget telefonon, ám számukra mindössze 64 munkakört tudott ajánlani a szolgálat munkatársa. Kovács Attila szerint a központi mobilitásprogramra négyen adták be pályázatukat.
 A számok önmagukért beszélnek.