Tímár József: a Semmelweis egyfajta mércét jelent
Idén a nemzeti ünnep alkalmából Széchenyi-díjjal tüntették ki Tímár Józsefet, a Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet professor emeritusát. A Semmelweis Egyetem honlapunknak adott interjúban beszélt a patológia fejlődéséről, tudományos kutatásairól valamint arról is, mit jelent számára, hogy immár évtizedek óta a Semmelweis Egyetemen dolgozik.
Tímár József, a Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet professor emeritusa, a Tumorprogressziós Munkacsoport kutatója, a korábbi II. Sz. Patológiai Intézet egykori igazgatója, az egyetem volt rektorhelyettese, a Doktori Tanács volt elnöke a méltatás szerint értékes tudományos pályafutása, különösen a daganatok áttétképzésének molekuláris alapjait feltáró kutatásai és az azokra alapozott új terápiák kifejlesztése terén egyedülálló szakmai tevékenysége elismeréseként vehette át a kitüntetést.
2017-ben, amikor tíz év után leköszönt a II. Sz. Patológiai Intézet vezetéséről, úgy fogalmazott: a felszabaduló energiáit szeretné kutatásra fordítani, és készül még egy nagy dobásra – ennek ideje éppen idén érkezett el, amikor megjelent egy fontos publikációja. Egy konzorciummal együtt dolgozva azt kutatta, miben különbözik egy olyan daganat, amelyben az onkogén mutált a többitől.
Azért izgatott a kérdés, mert a célzott terápiák korában szinte minden kórosan viselkedő onkogén ellen igyekeznek gyógyszert fejleszteni, a nemzetközi gyakorlat azonban úgy tartja, mutáció ellen ez nem lehetséges, hiszen az ’undrugable’, azaz nem gyógyszerezhető. Mi azonban igyekeztünk alternatív utakat keresni, olyan új vegyületet előállítani, amely mégis alkalmas erre – magyarázta. Időközben megcáfolták azt az elképzelést, hogy ilyen onkogén ellen nem lehet gyógyszert készíteni, a készítmény azonban csak tüdőrák ellen működött. Megvizsgálták, meg tudják-e erősíteni a gyógyszer biológiai hatását és el tudják-e érni, hogy más ráktípusokban is működjön. „Az onkogén poszttranszlációs módosulásait igyekeztünk kihasználni: ennek egyik formája a preniláció, azaz a fehérjék lipidekkel való felruházása, amely egy ismert módszer, zajlottak már ilyen kutatások és más betegségekre, például a gyermekkori öregedési szindrómára, léteznek is ilyen gyógyszerek. Meglepetésünkre megjelent egy ugyanilyen típusú gyógyszer az egyik ritka onkogén mutációra, amely elsősorban szájüregi rákokban és húgyhólyagrákokban fordul elő. Kipróbáltuk, milyen hatással jár, ha kombináljuk az új onkogén gátló szereket ezzel a lipid módosító gyógyszerrel – mindkettő klinikai használatban van, csak épp más-más célokra. Rájöttünk, hogy a gyógyszerek egymás hatásait felerősítik” – mutatott rá a felfedezésre. Azt találták, hogy az eljárás az onkogén valamennyi mutációjára hatásos. Jelenleg tovább folytatják a kutatásokat azt vizsgálva, a módszer alkalmas-e olyan, rosszul kezelhető daganatokra is, mint a hasnyálmirigyrák. „Igyekszünk hasznosítani a szabadalmunkat és klinikai vizsgálatokkal igazolni a hatásosságát. A Semmelweis Egyetem ehhez egy ideális hely, hiszen rengeteg, különböző daganatos beteget kezelnek itt” – emelte ki.
Tímár József kutatási területe a daganatok áttétképzése és annak sejtbiológiai és genomikai alapjai. A prediktív és prognosztikus molekuláris patológiai diagnosztika egyik hazai úttörője, központi szerepet játszott az onkológiai kutatásokban, az onkológiai program megalkotásában és menedzselésében.
Mint elmondta, hosszú ideig a patológusnak az volt a feladata, hogy megmondja, a sebész által eltávolított szövet jó- vagy rosszindulatú. A következő fokozat az volt, amikor rájöttek, hogy a rosszindulatú daganatok különböző módon viselkednek az egyes betegekben – ennek leírása a prognosztika, amely azonban még mindig egyszerű patológiai paraméterek alapján történik. Ezután köszöntött be a molekuláris korszak, amikor elkezdték megismerni a daganatok genetikai hibáit is. A 90-es évek második felében érkezett el az új terápiák korszaka, amikor megjelentek az ezekre a genetikai sajátosságra alapozott terápiák.
Ez a patológia fejlődésének egy nagyon érdekes szakasza, amely a mai napig tart, még ha ma már nem is kell akár évről évre újraírni a tankönyveket. A rosszindulatú daganatok körülbelül 200 típusát kétszáz éve írták le szövettanilag – ez ma is helytálló, egy daganatról azonban ma már tudjuk, hogy további alosztályokra, 10-20-30 genetikai típusra bontható – húzta alá.
