Tévhitek helyett tények az áttétes emlőrákról
A nők körében az egyik leggyakoribb halálok az emlődaganat, amely az összes daganatos megbetegedés 14 százalékát teszi ki. A halálozások számát egyharmadával csökkenthetné, ha a nők 70 százaléka részt venne a szervezett szűréseken.
Évente mintegy 8 ezer új mellrákos beteget diagnosztizálnak – mutatják a 2018-as adatok –, ugyanakkor minden évben mintegy 2200 embert veszítünk el a kór miatt. Bár a mortalitást az elmúlt másfél évtizedben nem sikerült csökkenteni, ám érdemi emelkedés sem volt tapasztalható. Minderről egy keddi, az áttétes mellrákot fókuszba helyező workshopon beszélt Boér Katalin, a Szent Margit Kórház Onkológiai Osztályának vezető főorvosa, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy az emlőrák miatt kezelt nőknél akár évtizedekkel az első műtét után is megjelenhet recidíva, áttét, vagy az ellenoldali emlőben tumor, ezért a betegek mintegy tíz százaléka élethosszig tartó utánkövetést igényel.
Az emlőrákosok csupán egy százaléka férfi, a nők körében 55 év felett a leggyakoribb: 3-ből 2 melldaganatot ebben a korcsoportban diagnosztizálnak. Az incidencia növekedése 45 éves kor felett tapasztalható, a mellrákkal kezeltek átlagéletkora 62 év. Negyven éves kor alatt az előfordulási gyakoriság jóval ritkább, mintegy 5 százalék, ám a diagnosztika fejlődésével és a társadalom idősödésével növekszik. Kockázati csoportba tartoznak még a lombikbébi programban érintettek, az esetükben alkalmazott hormonkezelések nyomán gyakoribb körükben a melldaganat. Az onkológus szerint – bár erről hivatalos ajánlás nem készült – nekik már 40 éves kor alatt érdemes lenne rendszeresen mammográfiás vizsgálatra járni.
A gyógyulás kulcsa a korai felismerés
Mivel a melldaganat kialakulását megelőzni nem lehet, a gyógyulás kulcsa a korai felfedezés, ám a magyar nők kevesebb mint negyven százaléka vesz részt a szervezett emlőszűréseken, holott 70 százalékos átszűrtségnél harmadával csökkenhetne a halálozás – hívta fel a figyelmet az onkológus.
A mellrák heterogén betegség, az egységes kezelés érdekében négy stádiumba sorolják a pácienseket a tumor mérete, a sentinel nyirokcsomók állapota és a távoli metasztázisok szempontjából. Nem számít áttétes melldaganatnak az azonos oldali hónalji nyirokcsomó érintettsége.
Korai stádiumban, negatív sentinel nyirokcsomók esetében az öt éves túlélés 98 százalékos, ugyanez az arány a nyirokcsomók érintettsége esetén 93 százalék. Ha a betegség helyileg előrehaladott, az öt éves túlélés már csak 72 százalék, míg a negyedik stádiumban diagnosztizáltaknál 24 százalék. A mellrákos betegek hat százalékánál már áttéttel fedezik fel az elváltozást.
A melldaganatok kétharmada tejcsatornából indul ki, míg 5-10 százaléka lobuláris. Az örökletes emlőrákok részaránya 10 százalék alatt marad, az utóbbi évek kutatásai már arra is rámutattak, hogy BRCA1 és BRCA2 mellett legalább tíz olyan gén van, amelyek mutációja növelheti a kór kialakulásának esélyét. Boér Katalin szerint a genetikai vizsgálat azoknál a nőknél indokolt, akiknél a családi anamnézisben halmozottan fordult elő emlő- vagy petefészekrák, mert ez meghatározhatja a terápiás tervet.
A melldaganatok 65-75 százaléka hormonpozitív, 15-20 százalék HER2 pozitív, 15 százaléka triplanegatív. A kezelésben egyre inkább teret nyernek az egyénre szabott, célzott kezelések, az elmúlt évtizedek tapasztalatai arra is rámutattak, hogy ha a daganatot biztonsági zónával eltávolítható, és a beteg megkapja a szükséges sugárterápiát, a túlélési esélye megegyezik a radikális emlőeltávolítással elérhető eredménnyel. A gyógyulás szempontjából ugyancsak nagy a jelentősége a szakmák együttműködésének: az onkoteamek bevezetése 18 százalékkal mérsékelte az emlőrák okozta halálozást – mondta a főorvos.
Nem halálos ítélet az áttétes emlőrák sem
Az emlőrák terápiáját a daganat típusa, a beteg állapota, biológiai életkora és kívánsága határozza meg. Míg a közvélekedés az áttétes emlődaganatos betegekről még ma is azt tartja, hogy nincs esélyük a túlélésre, Boér Katalin beszámolt olyan áttétes emlőrákos páciensről is, aki 18 éve van terápiában. A szemléletváltás 2012-ben, a hormonterápia mellett megjelenő célzott kezelések bevezetésével indult el. Ezeknél a kezelésnél felértékelődik a molekuláris vizsgálatok szerepe, ugyanakkor a terápia kimenetelére hatással vannak a társbetegségek is. A kezelés hatékonysága és biztonságossága növekszik a szövődmények kockázatának csökkentésével.
Bár az immunonkológiában alkalmazott készítmények nem szoríthatják ki a gyógyításból a hagyományos terápiákat, a legjobb eredményeket a kezelések kombinációjával lehet elérni, amikor már nagy a tumorterhelés, és kisebbíteni kell a daganatot ahhoz, hogy az immunrendszer fel tudja venni vele szemben a harcot. Ebben szerepe van a hagyományos kezelésnek, akár kemoterápiának, biológiai terápiáknak. Ma már a hagyományos terápiák és az immunonkológiai kezelések kombinációja a meghatározó.
A rákos betegek ellátásának centralizációja nyomán a legkorszerűbb daganatterápiák az ország valamennyi onkológiai osztályán elérhetők – mondta Boér Katalin, bár elismerte, hogy a budapesti betegek valamivel előnyösebb helyzetben vannak.
Az emlő részleges vagy teljes elvesztése a nők többségének súlyos pszichés terhelést jelent, az életminőség szempontjából a helyreállító műtét fontos része a kezelésnek, amely az áttétes daganatos betegeknél is alkalmazható, az életkilátásokat nem rontja. Az emlőrák multidiszciplináris kezelésének ma már része az emlő onkoplasztikus sebészete. Ritka, és csak a korai stádiumban felfedezett és kezelt eseteknél oldható meg, hogy egy ülésben végzik el a tumor eltávolítását és a plasztikai műtétet – a társadalombiztosítás terhére –, jellemzően két lépésben zajlik az operáció – tette hozzá az onkológus. Kiemelte, hogy a kezelések, a kiegészítő terápiák az életminőség megtartását, javítását célozzák.
