Tarnaboddal mondva
Néhány egészségügyi történet a közelmúltból, egy reakció az államtitkártól – ezekkel fest portrét a köröttünk épülő rendszerről a NOL politikai publicistája.
„Mi is megszokjuk hát a rendszert, amely jól-rosszul, de valahogy működik, hiszen nem omolhat össze – írja Tóth Ákos miután utalt egyebek mellett egy tarnabodi tragédiára és egy pécsi esetre. – Mindig lesznek valódi gyógyítók, mindig lesznek született tanárok, mindig lesznek olyan köztisztviselők, akik segíteni akarnak, mindig lesznek fülészek, belgyógyászok, akik végzik a dolgukat, ahogyan csak lehet. Mindig lesznek rendszerré összeálló intézmények, amelyek nem rosszak, nem jók, legfeljebb kicsit rosszabbak vagy jobbak, egész egyszerűen csak: ilyenek. A rendszer nem hibás, igaz, nem is tud hibázni, hiszen ilyen, mert ilyennek lett kitalálva.
Kódolt rendszer ez, amelyben bizonyos szempontok alapján fölismerhető, hogy kinek jut ez, kinek pedig csak az. Van ugyanis törvényszerűsége. És van önálló jelrendszere, amelyben előbb-utóbb akár ismerősen is mozoghatunk. Megszokhatjuk. Elfogadhatjuk. Kiegyezhetünk. Belenyugodhatunk, hogy ebben a rendszerben a tarnabodi csecsemőnek történetesen ez jutott. Ezt dobta neki a sors, s ő azzal vált a rendszer részévé, hogy az kivetette.
Belenyugodhatunk abba, hogy van gyerek, akit elküldenek a fülészetről, mert rosszkor fájdult meg a füle, belenyugodhatunk, hogy van altatás nélküli operáció, belenyugodhatunk, hogy ki előbb kapja meg a rákgyógyszerét, ki utóbb. Belenyugodhatunk. Alkut köthetünk: nem lázadunk, mert meglelhetjük a magunk kis kerülő útjait. Kiegyezhetünk.
Tételezzük föl, hogy mi kifizethetjük apánknak az altatóorvost. Mi ki tudjuk vizsgáltatni a gyerekünket, ha 41 fokos láz izzítja a testét,mi azt is el tudjuk érni, hogy azonnal beutalják a kórházba. Mi elintézzük, hogy ne küldjék el a fülészetről. Mi be tudjuk adni magánóvodába. Két tannyelvűbe, lehetőleg. Mi be tudjuk fizetni az uzsonnapénzt. Mi el tudjuk küldeni nyári táborba. Mi be tudjuk íratni külön órára. Mi meg tudjuk adni azokat a plusz ismereteket, amelyekkel el tudnak menni külföldre tovább tanulni. Mi, a rendszerben kialakult kapcsolatrendszerünkkel meg tudjuk szerezni nekik az ösztöndíjat. Otthonos érzés lesz: úgy válunk rendszerlakókká, hogy megteremtjük magunknak a rendszeren kívüli életet. Volt már ilyen” – olvasható a nol.hu-n.
