Tanulságos jogi esetek, 2009
Ovarium-hyperstimulatio a meddőségi kezelés során
Egy 28 éves illinois-i nő több mint egy évig járt meddőségi kezelésre, amelynek során kezelőorvosa megállapította, hogy egyes kezelési ciklusokra alig, másokra viszont fokozottan reagál a szervezete. Szervezeten kívüli megtermékenyítés céljából stimulációs kezelésre került sor 1999-ben, majd egy későbbi időpontban fagyasztottembrió-beültetést terveztek. A petesejtnyerés után ovarium-hyperstimulatiós szindrómára utaló tünetek jelentkeztek, ezért a beteg kórházi felvételre került. Néhány nap múlva állapota javulni látszott, majd váratlanul súlyosbodott, ezért más intézménybe szállították át, ahol az intenzív osztályon több hétig lélegeztették. Amikor kezelőorvosai felismerték, hogy a betegnek hashártyagyulladással szövődött perforált nyombélfekélye van, műtétet végeztek, és zárták a perforált fekélyt. Emellett többször paracentesisre is sor került, és a beteget hetekig mesterséges kómában tartották. Amikor hat héttel később végül levették a lélegeztetőgépről, a kialakult izomsorvadás következtében arra kényszerült, hogy újra megtanuljon járni és újra tanulja a mindennapos élettevékenységeket. A tracheostomia következtében a nyakán heg látszik, és a többszöri paracentesis is hegeket hagyott a bőrön.
A nő beperelte a meddőségi kezelést végző szakorvost és rendelőt, azzal vádolva az alpereseket, hogy nem kapott kellő tájékoztatást a meddőségi kezelés kockázatairól.
Az alperesek kitartottak azon állításuk mellett, hogy a beteget tájékoztatták a beavatkozás kockázatairól, többek között az ovarium-hyperstimulatiós szindróma kialakulásának lehetőségéről, és a felperes több beleegyező nyilatkozatot is aláírt, amelyek részletesen taglalták az ovarium-hyperstimulatiós szindróma kockázatát. Tanúvallomásukban elmondták továbbá, hogy egyetlen olyan eset sem ismert, amelyben ovarium-hyperstimulatiós szindrómában szenvedő betegnél a nyombélfekély perforációja következett volna be. Az esküdtszék felmentette az alpereseket.
Contemporary OB/GYN • Vol. 54, No. 3 / 2009 March
Terhességmegszakítás során bekövetkező bélsérülés
Egy 23 éves illinois-i nőnél 2004-ben, várandóssága 16. hete körül a magzat elhalását állapították meg. Szülészorvosa laminariát helyezett fel, majd másnap terhességmegszakítást végzett. A beavatkozás során a méh fala átfúródott, és a szigmabél egy kis darabját az abortuszfogó becsípte. A becsípődés érsérüléshez és az adott bélterület ischaemiás károsodásához vezetett, noha a bélfal nem szakadt át. A szülészorvos észlelte a szövődményt, azonnal laparoscopiát végzett, és a műtéthez sebészt hívott. Laparoscoppal egy 1,5-2 cm nagyságú perforációt észleltek a méh fundusán, valamint kékes elszíneződést a mesenteriumon. A sebész a sérült bélszakasz eltávolítása mellett döntött, átmeneti colostomia kialakításával. Három hónappal később a colostomiát sikeresen megszüntették. A beteg később császármetszéssel szült, hasán három műtéti heg látható.
A nő beperelte a terhességmegszakítást végző szülészorvost, és gondatlansággal vádolta, amiért az a méh falához húzta és becsípte a bélfalat, mivel ez átmeneti colostomiát és műtéti hegeket eredményezett.
Az alperes orvos állította, hogy a perforáció a művi terhességmegszakítás ismert szövődménye, továbbá, hogy a bélfal véletlen becsípése nem tartott tovább egy percnél, és az asszony nem szenvedett maradandó károsodást. Az esküdtszék elutasította a felperes keresetét.
Contemporary OB/GYN • Vol. 54, No. 3 / 2009 March
Méheltávolítást követően bent felejtett törlőkendő
Egy 49 éves marylandi nő 2005-ben méheltávolításon esett át, amit választott nőgyógyásza végzett. A műtét után a beteg hasi fájdalmat panaszolt, láz, hidegrázás és hányinger gyötörte. Három vagy négy alkalommal felkereste a nőgyógyász rendelőjét is, mindannyiszor lázra, hidegrázásra és émelygésre panaszkodva, és telefonon is többször kereste az orvost, mivel hasa érintésre rendkívül érzékeny volt. Orvosa antibiotikum-kezelést rendelt, és a beteg állítása szerint a fájdalmat a normális gyógyulási folyamat részének tartotta. Öt hónappal a műtét után csípőprotézise miatt a betegnél röntgenvizsgálatot végeztek, amely egy hasüregben hagyott sebészeti törlőkendőt mutatott. A beteg tájékoztatta a nőgyógyászát, aki a hívásra válaszul hangüzenetet küldött neki, amely szerint a szabadságát tölti, és az asszony akár 100 évig is elélhet a törlőkendővel. Mindazonáltal arra kérte a beteget, hogy az újévi ünnepek után keresse fel őt konzultáció céljából. Az asszony másik orvoshoz jelentkezett be, január végén azonban bélelzáródás alakult ki nála. A törlőkendő sürgős eltávolítása céljából kórházi felvételre került, a bélelzáródást ugyanis tályogképződés révén a törlőkendő okozta. A januári műtétből felépülve hasi panaszai megszűntek.
A nő beperelte a nőgyógyászt, gondatlansággal vádolva, amiért az a hasüregben felejtette a törlőkendőt, és nem fordított kellő figyelmet a műtét után állandósuló panaszok kivizsgálására.
Az orvos azzal védekezett, hogy a műtétnél használt törlőkendők számolása az asszisztensek felelőssége. Tagadta, hogy a beteg fájdalmat panaszolt a műtét után, erről ugyanis nem készült feljegyzés a kórdokumentációban. Az esküdtszék 4,9 millió dolláros kártérítést ítélt meg a felperesnek, melyet végül a kártérítési összegek felső határa miatt 1 329 886 dollárra mérsékeltek.
Contemporary OB/GYN • Vol. 54, No. 3 / 2009 March
Elmulasztott emlőbiopszia
Egy 31 éves New York-i nőnél 2002-ben mammográfiás rutinvizsgálatot végeztek, melyen a felvételt értékelő radiológus nem látott daganatos elváltozást az emlőszövetben. Három hónappal később a nő felkereste szülész-nőgyógyászát, aki a bal emlőben tapintható csomó kivizsgálása céljából emlősebészhez utalta. A nő családi kórelőzményében emlőrák szerepelt, és emlő-cysta is többször előfordult már nála. A sebész 1 cm átmérőjű csomót tapintott a bal emlőben. A mammográfiás leletet radiológus bevonásával véleményezve arra a következtetésre jutott, hogy az elváltozás normális fibronodularis mirigyszövet, és öt hónappal később kontrollvizsgálatot javasolt. A kontrollvizsgálat időpontjában az asszony 10 hetes terhes volt. Az emlősebész ez alkalommal nem tudta kitapintani a csomót, és újabb 5 hónap múlva ismételten kontrollt javasolt. A csomó e vizsgálat során sem volt észlelhető, a sebész azonban úgy vélte, hogy az emlő szövete a terhesség miatt tömöttebb. Egy hónappal később az asszony emlői kifejezett érzékenysége, valamint a bal emlőjében tapintható nagyméretű csomó miatt fordult szülészorvosához. Orvosa még aznap mammográfiás vizsgálatot végeztetett, ami egy 3 cm átmérőjű elváltozást mutatott. A biopszia rosszindulatú emlődaganatot igazolt, amely már nyirokcsomóáttéteket adott. Haladéktalanul kemoterápiát kezdtek, így az asszony még a szülés előtt megkapta az első kezelést. Végül radikális emlőeltávolításra került sor, és a 15 eltávolított nyirokcsomó közül 14-ben daganatsejtek voltak kimutathatóak. Fél évvel később már nem volt kimutatható a daganat, néhány hónap elteltével azonban a beteg látásélesség-romlás miatt fordult családorvosához. A szemüregben áttétet észleltek, néhány nappal később pedig tüdőáttétekre is fény derült. Az asszony két nappal később meghalt.
Az elhunyt nevében pert indítottak az emlősebész és a radiológus ellen, azzal vádolva az alpereseket, hogy időben elvégzett biopsziával korábbi stádiumban fel lehetett volna ismerni a daganatot, és megelőzhető lett volna a beteg halála.
A sebész azzal védekezett, hogy a csomó mobilis és puha tapintatú volt az első vizsgálat alkalmával, továbbá a negatív mammográfiás lelet nem indokolt biopsziát. A második kontroll során pedig a terhesség nehézkessé tette a vizsgálatot. Az esküdtszék a felperes javára döntött, és 9 057 960 dolláros kártérítést ítélt meg.
Contemporary OB/GYN • Vol. 54, No. 3 / 2009 March
