Tanulmány a halálközeli élmények tudományos értelmezéséről

Elkészült az első, lektorált tanulmány a halálközeli élmények tudományos értelmezéséről. Az Annals of the New York Academy of Sciences szakfolyóiratban megjelent írás célja, hogy „betekintést nyújtson a folyamat lehetséges mechanizmusaiba, etikai vonatkozásaiba és vizsgálati módszertani szempontjaiba”, valamint „azonosítsa a problémákat és ellentmondásokat” a kutatási területen.

A modern orvostudomány alapjaiban változtatta meg a halálról való gondolkodásunkat: a technológia ilyen szintű fejlődése előtt halottnak nyilvánították, akinek nem volt pulzusa, vagy nem lélegzett, ma azonban sokkal összetettebb a folyamat. A tudomány fejlődése a 20. és 21. században a halál megértésének jelentős fejlődéséhez vezetett.

Ugyanakkor azok az emberek, akik meghaltak, mégis túlélték, megmagyarázhatatlan, világos, eddig hallucinációknak nevezett epizódokra emlékeztek, amelyek fokozott tudatossággal jártak. Ezeket a népszerű – tudományosan mégis rosszul definiált – „halálközeli élmények” kifejezést használva jelentették még a kutatók is – olvasható az EurekAlerten megjelent sajtóközleményben.

A tanulmány az eddig felhalmozott tudományos bizonyítékokat vizsgálja, és az első, lektorált konszenzusos kijelentés a halállal kapcsolatos visszaidézett tapasztalatok tudományos tanulmányozására vonatkozóan. A tanulmány kutatói számos orvosi tudományágat képviselnek, beleértve az idegtudományokat, a pszichiátriát, a pszichológiát, a társadalomtudományokat és a humán tudományokat, és a világ számos legelismertebb akadémiai intézményénél dolgoznak.

A kutatók főbb eredményei a következők voltak:

• Az újraélesztés és a kritikus ellátás terén elért fejlődésnek köszönhetően az elmúlt évtizedekben egyre több ember élt meg halálközeli állapotot. Ezek az emberek egy része – a becslések szerint több százmillió ember világszerte – következetesen leírta halálközeli élményeit, amelyek egyedi és általános mentális emlékeket is foglalnak magukban.
• Számos korábban publikált tanulmány szerint a halál körül felidézett élmények nem állnak összhangban a hallucinációkkal, illúziókkal vagy pszichedelikus kábítószer okozta élményekkel. Ehelyett egy sajátos narratív ívet követnek, amely magában foglalja a testtől való elszakadást; a fokozott tudatállapotot és a halál felismerését; utazást egy adott célállomásra; az eddigi élet áttekintését, így például a másokkal szembeni összes cselekvés, szándék és gondolat kritikai elemzését; különös, otthonos érzést, valamint az életbe való visszatérést.
• A halálközeli élmények hosszú távú pszichológiai hatásokat okoznak, általában pozitív irányban.
• A kutatások megfigyelték gamma-aktivitás és az elektromos tüskék megjelenését is – amelyek általában az elektroencefalográfián (EEG) megfigyelt megnövekedett tudatállapot jelei – a halálközeli élményekkel kapcsolatban, ezek ismét alátámasztják több millió ember állításait, akik ilyenkor fokozott tudatosságról és éberségről számoltak be.
• A halállal kapcsolatos ijesztő vagy szomorú élmények gyakran nem ugyanazokat a témákat, narratívákat, transzcendens tulajdonságokat és pozitív átalakító hatásokat mutatják.

Hogy mit jelent pontosan mindez? Gyakorlatilag azt, hogy a halálközeli élményeket nem lehet a hallucináció kategóriába sorolni, ugyanis nem ugyanazokat a sémákat mutatják. Ráadásul nagy részük hosszú távú pszichológiai hatásokkal jár – írja összeállításában a 24.hu.