Támogat vagy magához ölel az állam?
Nem csak a rendelők fenntartásának, 2016-tól már a nővérek bérének költségeitől is megkímélnék a háziorvosi praxisokat. A terheket vállalni képtelen önkormányzatok helyébe állami finanszírozás lépne.
Egyelőre keveset tudni arról, hogy pontosan miként gondolja hosszú távon stabilizálni a hazai háziorvosi rendszert az állam. Úgy tűnik, első lépésben anyagilag szeretnék biztosabb alapokra helyezni a praxisokat működtető mikrovállalkozásokat. Ehhez – mint az a korábbi híradásokból már kiderült – két eszközt kíván felkínálni a jogszabályalkotó: a rezsi, illetve a praxisok által alkalmazott nővérek bérének átvállalását.
Ami az előbbit illeti, a rezsiköltségek a helyi önkormányzatokat terhelnék, annál is inkább, mivel a háziorvosok által használt rendelők döntő többsége a helyhatóságok tulajdonában vannak. Az önkormányzatoknak információink szerint jövő márciusig kell nyilatkozniuk arról, hogy hajlandók-e magukra vállalni a rezsit – megszüntetve egyben a jelenleg még sok helyen szedett bérleti díjat is. Amennyiben nem, akkor – egy az önkormányzattal kötött megállapodás alapján – az állam veszi magára e finanszírozási feladatot. Az intézkedés jövő júliusától lépne életbe.
Hasonló módon működne a nővérek bérének átvállalása is, azzal a különbséggel, hogy e lépés megtételére – mivel közel 15 milliárdos terhet jelent –, csak 2016-tól kerülne sor. Ez utóbbit kevésbé tartja jó ötletnek az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke, mondván: nem vezet jóra a munkáltatói – bérfizetői –, s a szakmai irányítói szerep szétválasztása. Selmeczi Kamill szerint bértámogatással vagy az alkalmazott után fizetendő járulék mérséklésével lenne üdvözítő megoldani az asszisztencia ügyét.
Néhány kérdés azonban még mindig tisztázásra vár. Így például nem tudni, hogy a rezsi részét képezi-e a gépkocsi fenntartásának költsége, ami ma már elemi és kötelező feltétele az alapellátók munkájának, s ez nem csak az orvost jelenti – hangsúlyozta az elnök –, hanem a nővért is. Azt sem tudni, hogy hova sorolódnak azok az eszközök, amelyek meglétét a működési minimumfeltételek írják elő, s amelyek biztosítása – az új önkormányzati törvény értelmében – a helyhatóságok feladata. Nem tudni arról sem, vajon milyen mechanizmus szerint történhet az elavult, vagy tönkre ment eszközök cseréje. Egy biztos, az alapellátók nem akarnak azoknak a szervezeteknek a sorsára jutni, amelyek „életébe” megjelent az állam, vagyis néhány forintos kiadáshoz engedélyt kérni, vagy pár forintos számlával szaladgálni.
Információnkat – a GYEMSZI alá rendelik az alapellátást – pletykának minősítette az elnök, amit maga is hallott, s amelyet a korábbi tárgyalások során cáfoltak az illetékesek. Az egészségpénztár, az orvosi kamara, a tisztiorvosi szolgálat és az önkormányzat négyes finanszírozási-etikai-szakmai felügyelete szerinte betölti rendeltetését.
Úgy tűnik egyébként, az alapellátók nem tartanak az elmúlt években az egészségügyi intézményeket illetően egyre telhetetlenebb és falánkabb kisgömböcnek mutatkozó államtól. Magyarán: nem gondolják, hogy a direkt állami finanszírozás megjelenésének lehetősége a háziorvosi rendszerben az alapellátás államosításának első lépése lenne.
