Szűrésmozgósítás: mi lesz, ha tényleg elmegy a nép?
Két írásában is foglalkozik, s éles ellentmondásra világít rá a Világgazdaság az egészségügyi szűrések tervezett hazai kiterjesztésével kapcsolatban.
Pozitív diszkriminációval, a várólisták megkerülésével „jutalmazná” az egészségügyi államtitkár azokat, akik rendszeresen részt vesznek a szűrővizsgálatokon. Zombor Gábor ettől, valamint a szűrőprogramok egységesítésétől, a szűrőállomások számának növelésétől vár hatékonyságjavulást a betegségek megelőzésben, a rendkívül kedvezőtlen hazai morbiditási statisztikák javulásában - emlékeztet a lap.
Felidézi azt is, hogy a világon több elemzés is kimutatta már, hogy közgazdasági értelemben a szervezett lakossági szűrések minden szempontból hatékonyabbak, mint az alkalomszerűek, mégpedig nem csak orvos-szakmai de költségoptimalizálási szempontból is. Egy, a Népegészségügy című szaklapban megjelent 2011-es tanulmányban szakemberek a szűrőprogramok éves költségigényét és a betegségek okozta társadalmi terhet vizsgálták a három hazai népegészségügyi szűrésnél. Megállapították, hogy az emlő- és a vastagbéldaganatok esetében a kezelési költség – vagyis az az összeg, amit az OEP ezen betegségek kezelésére fordít – jóval magasabb, mint amibe a szűrés finanszírozása kerül. A méhnyakrák esetében pedig a szűrési és kezelési költség nagyjából egy szinten van.
A szűrőprogramok hatékonyságát ugyanakkor nagyban befolyásolja a részvétel: nemzetközi ajánlások szerint optimális eredményt csak 60-70 százalékos részvétel esetén lehet elérni. A legkorábban, 2003-ban bevezetett ingyenes méhnyakrákszűrésre a meghívott 25–65 év közötti nőknek csak alig 30 százaléka megy el rendszeresen a vizsgálatra – emlékeztet egyik cikkéven a VG.hu.
A másikban pedig az egészségügyben viselendő kormányzati felelősségről beszélve egyebek mellett ezt írja:
„Ennek a felelősségnek pedig abban is meg kell(ene) nyilvánulnia, hogy ha már a felelősen gondolkodó, előrelátó polgár elmegy a szűrésre, és ott valami problémát találnak, akkor a legrövidebb idő alatt biztosítják számára a diagnózist, és ha kell, a szükséges kezelést. Mert most, amikor maguk az onkológusok nyíltan beszélnek arról, hogy hónapokat késhet a daganatos betegségek diagnózisa és kezelése, mert nem jut elég pénz a szükséges vizsgálatok időbeni elvégzésére, belegondolni sem merek, mi lenne, ha mindenki komolyan venné a szűrővizsgálatokat.”
