Szigonyágyúval a baktériumra
A baktériumok társadalmi lények – aki számára ez fantasztikus regénybe illő gondolatnak tűnik, talán nem is sejti, hogy ezek az egysejtűek képesek falkában vadászni vagy csapatba verődve fényt kibocsátani. Akadnak köztük öngyilkos merénylők is.
A baktériumok kémiai jelekkel kommunikálnak egymással – képesek érzékelni, hány társuk van a közelben, és ha a szám kellően nagy, akkor összefogni. „Együttműködésük számos kísérlet tanúsága szerint sokkal általánosabb jelenség, mint azt akár csak a közelmúltban is sejtettük” – írta Czárán Tamás, a biológiai tudományok doktora a Magyar Tudomány című szakfolyóiratban, 2010-ben. Egymás ellen is küzdenek rivális csoportjaik, a „nagy halakra” – akár emberekre – vadászók például bélrendszerünkbe kerülve képesek helyet csinálni maguknak ott tanyázó hasznos társaik kivégzésével. A jó hír az, hogy mára kellően sokat sikerült megtudnunk meglepően elmés fegyvereikről ahhoz, hogy saját maguk ellen fordíthassuk őket – derült ki a Journal of Bacteorology januári számának egyik cikkéből. Ellentétben a csaknem vaktában pusztító antibiotikumokkal, saját fegyvereiket bevetve úgy szabadulhatunk meg a kórokozóktól, hogy hasznos társaikat megkíméljük – írja a Népszabadság.
A baktériumok fegyvereinek saját maguk ellen fordítása akkor jutott a kutatók eszébe, amikor elgondolkodtak azon, vajon honnan jutottak a kórokozók ezekhez a szuperágyúkhoz. A fegyverek alakjából kiindulva arra jutottak, hogy az ún. bakteriofágok (a baktériumokat elpusztító még kisebb lények, vírusok) DNS-e épülhetett be az örökítőanyagukba. A hasonlóság nagyon jól kihasználható. Szinte minden baktériumnak megvan a maga fágja: az a vírus, amelyik képes megfertőzni, szaporodni benne, majd megölni. Fogtak tehát egy baktériumot, és örökítőanyagának azt a részét, amelyik eredeti fegyvereinek összeszerelését határozta meg, kicserélték egy olyan fágéval, amely az E. coli nevű, bélben élő kórokozót veszi célba. A kísérleti baktérium tehát most új, a fágtól vett fegyverével egy másik baktérium ellen fordult. Mivel ez a fegyver csak egyetlen célpont – az E. coli baktérium – ellen vethető be, az összes többi baktérium érintetlen marad. A fertőzött nyulakkal végzett kísérlet során a befecskendezett anyag sikeresen elmulasztotta a tüneteket – elsősorban az erős hasmenést.
A módszer kifejlesztője, az amerikai AvidBiotics nevű cég az első sikerek után súlyosabb betegségekért felelős kórokozók – mint a szalmonella, a kolera stb. – elleni fegyverekkel „szerelt fel” baktériumokat, sőt a 2011-es németországi (az uborkáról elhíresült) járványt okozó E. coli törzsek ellen is talált megoldást.
Nem csoda, hogy a cég első sikerei mind a bélrendszeren át a szervezetünkbe jutó kórokozók elleni fegyverekhez kapcsolódnak. Immunrendszerünk számára ugyanis ezek a szigonypuskák is idegen anyagot jelentenek, és rövid idő alatt hatástalanítaná őket, ha másképp, például injekcióval juttatnánk a betegekbe. Elméletileg persze lehetne olyan szerkezetű fegyvereket gyártani, amelyeket nem támad meg az immunrendszer, de a kutatók még messze járnak ennek kivitelezhetőségétől. Ehelyett a fejlesztés mai két fő iránya a belélegezhető változat kidolgozása (a tüdőbeli kórokozók elpusztítására van esély, mielőtt az immunrendszer hatástalanítaná a fegyvereket), illetve az ételekben a fogyasztás előtt elszaporodó baktériumok kiiktatása. A marhahúst fertőtlenítő baktériumpusztító baktériummal még az idén előállhat a fejlesztő cég.
