Szervlopások a tudományért
Többszáz halott gyermek szerveit távolították el a szülők tudta és beleegyezése nélkül – Európában, de nem a balkáni háború viszontagságai közepette, hanem Angliában. A leleplezés óta az illető kórboncnokok és kollégáik által írt tíz szakcikkből kilencet nem távolítottak el a tudományos adatbázisokból.
A Nature legutóbbi számában számol be arról a kutatásról, amelyet a szaklap munkatársai végeztek, hogy feltárják: mi a helyzet jelenleg azokkal a cikkekkel, amelyeket a brit kormány, a rendőrség és az Általános Orvosi Tanács vizsgálata alapján selejtesnek minősítettek. Mint kiderült: sem a szerzők, sem intézeteik, sem a cikkeket közlő folyóiratok szerkesztői nem reagáltak a vizsgálat eredményeire.
A Nature pedig több mint tíz évet adott arra, hogy az érintett orvosok és intézmények megpróbálják befoltozni a becsületükön saját maguk által ejtett csorbát: a vizsgálat eredményei 2001 januárjában jelentek meg az 1990-es évek végéig tartó szervlopás-sorozatról, amely egész Nagy-Britanniát sokkolta, és eredményeképpen megváltozott az emberi szövetekkel kapcsolatos törvénykezés.
Ki a felelős?
A Nature cikkét jegyző Jo Marchant megjegyzi: tanúi lehetünk, hogy a kórházak és a szaklapok nem hajlandók visszavonni cikkeket akkor sem, ha azok szerzőiről kiderült, az eredményeket bűnös módon érték el.
A botrány egy liverpooli gyermekkórházban (Alder Hey Children's Hospital) esett meg. Az intézmény egyik kórboncnoka, a holland Dick van Velzen rutinszerűen eltávolított minden szervet az általa boncolt tetemekből, és félretette azokat későbbi kutatásokra. Mint a kormányjelentés megállapítja, a boncolási jegyzőkönyvek nem megfelelőek, hiányosak, vagy teljesen kitaláltak.
Van Velzen, aki a Liverpool-i Egyetem alkalmazásában is állt, munkatársaival együtt az eltávolított szervekre alapozva több tudományos értekezést is megjelentetett. Ezek zöme a hirtelen csecsemőhalál szindrómával (sudden infant death syndrome, SIDS) foglalkozik, a SIDS-ben meghalt gyermekek és a bármilyen más okból elhunytak szerveit hasonlítja össze.
A kormányvizsgálat megállapította, hogy Mivel Van Velzen nem vezette megfelelően a boncolási jegyzőkönyveket, lehetetlen megállapítani, hogy miben haltak meg valójában a cikkekben szereplő csecsemők, és megtiltotta a patológusnak, hogy a továbbiakban munkát vállaljon Nagy-Britanniában. Munka- és szerzőtársai semmilyen retorzióban nem részesültek.
A kórház? Az egyetem? A szaklap?
2009-ben Christian Holscher, az Ulsteri Egyetem idegkutatója elhatározta, hogy kideríti, mi történt a szakcikkekkel. Ugyanis az ő beosztottja lett Vyvyan Howard, aki Van Velzen kollégája volt a Liverpooli Gyermekkórházban és szerzőtársa mind a tíz tanulmányban. Holscher meglepetéssel tapasztalta, hogy egyik tanulmányt sem vonták vissza, holott, mint mondja, aki nem ismeri a cikkek elkészültének körülményeit, azt hiheti, hogy azok valódi tudományos tényeken alapulnak.
Az idegkutató írt a szaklapok szerkesztőinek, és megkérdezte tőlük, miért nem vonták vissza a kérdéses cikkeket. Egyetlen szaklap, a Pediatric Pulmonology szerkesztője reagált szinte azonnal, és visszavonta a náluk megjelent írást. Más szaklapok, így a Early Human Development és a Pediatric and Developmental Pathology szerkesztői a Nature kérdéseire is azt válaszolták: nem az ő dolguk jogi ügyekkel foglalkozni, illetve fogalmuk sem volt arról, hogy a lapjukban megjelent írások érvénytelennek bizonyultak.
Holscher szerint a Liverpool-i Egyetem feladata lett volna, hogy kérje a szaklapoktól a cikkek visszavonását, hiszen a szerzők ezt úgysem tennék meg. Az egyetem szóvivője azt nyilatkozta: a kormányvizsgálat következtetéseinek nyilvánosságra kerülése után az egyetem megakadályozta, hogy további publikációk szülessenek a lopott szervek alapján.
Egy amerikai tudományos újságíró, Ivan Oransky, aki blogján (Retraction Watch) figyelemmel követi a cikkvisszavonásokat, úgy véli, nem bölcs dolog a szerzőkre vagy intézményeikre bízni a visszavonást. Oransky idézi a harvardi pszichológus, Marc Hauser esetét, aki a múlt hónapban távozott állásából, miután egy három évig tartó intézményi vizsgálat folyt ellene. A vizsgálat részleteit az egyetem nem hozta nyilvánosságra, de az kiderült, hogy Hausert bűnösnek találták nyolcrendbeli tudományos csalásban, amik a pszichológus 3 szakcikkét is érintik. Oransky hozzáteszi: ezekből csak egy cikket vontak vissza.
