Szentes: A prevenciós szemléletnek erősödnie kell
Az új népegészségügyi programról a Vásárhely24 beszélgetett Szentes Tamás tisztifőorvossal.
A magyar betegek legtöbbje orvoshoz szeretne menni. Nyilván meg kell szokni a szakdolgozóknak és a betegeknek is, hogy bizonyos esetekben nem orvoshoz kell először ellátogatni.
Természetesen ez mindenhol így van. De éppen ezért említettem, hogy itt a működésben is alapvetően egy paradigmaváltásról van szó: itt nem a beteg keresi meg az orvost, hanem maga az ellátó, a szolgáltató kerül kapcsolatba a beteggel, keresi meg a beteg kockázati tényezőjét, veszi át a gondozását. Pontosan ellentétes a folyamat, magának a szolgáltató rendszernek és a szolgáltatásoknak az elfogadását, befogadását segítheti a jövőben.
Ez a új szemlélet a polgároktól és az egészségügytől is elvár egyfajta rugalmasságot, alkalmazkodást. Tulajdonképpen szembe megy a korábban megcsontosodott szokásokkal.
A 18-19. században, amikor a magyar közegészségügy fejlődésnek indult, a kutak vizsgálata, vágóhidak bevezetése és egyéb közegészségügyi alapvetéseknek a megjelenése is jelentős paradigmaváltást jelentett. Ezek természetesen ma már az ellátórendszer és az egészségügyi kultúra szerves részévé váltak. Nyilván mindig vannak ilyen újdonságok, melyeknek be kell épülni a szokások közé és kultúra részévé kell válniuk.
Természetesen ez egyik napról a másikra nem megy, hosszú időt igényel. Ez viszont egy olyan terület, ahol nem szabad meghátrálni, ide erőforrásokat kell helyezni, mert ez a társadalmi fejlődés szempontjából meghatározó terület lesz a jövőben.
Milyen feltételeknek kell teljesülni ahhoz, hogy sikeres legyen a népegészségügyi program?
Ez egy szisztematikus munka. Tekintettel arra, hogy mindig a népegészségügyi program és feladat megvalósulására van szükség, mindig a helyzet elemzéséből kell kiindulni. Azonosítani kell a jelenlegi problémákat és azokat a beavatkozási pontokat, ahol hatékonyak tudunk lenni. Ha ez az elemző munkát elvégeztük, akkor le kell fektetni azt a cselekvési tervet, ahol pontról-pontra el tudjuk érni azokat az eredményeket, melyek végső soron lehetővé teszik a magyar egészségi ellátó rendszer fenntarthatóvá válását.
Ez nem azt jelenti, hogy a jövőben nem lesz probléma, az alapvetően fejlett ipari országokat jellemző elöregedő társadalom egyre nagyobb betegségterhet jelent Magyarországon is. Tekintettel arra, hogy az egészségügyi szolgáltatások közszolgáltatások, az állam finanszírozza azokat. Az államra ez egyre nagyobb terhet ró. De nekünk az a feladatunk, hogy ezzel szemben az egészségügyi szolgáltatásokat a jövőben is közszolgáltatásokként tudjuk a társadalom tagjai számára biztosítani. Ezért fontos, hogy hatékonyan nyújtsuk ezeket a szolgáltatásokat, fenntartható formában, úgy, hogy minimalizáljuk ezzel a társadalmi betegségterhet. Azokat a típusú szolgáltatásokat kívánjuk nyújtani a társadalomnak, amelyek az ő szükségleteikből fakadnak.
