Egészségügyi és oktatási szakszervezetek szerint átláthatatlan, és tarthatatlan helyzetben van az egészségügyi szakképzés, és vissza kell állítani a négyéves nappali tagozatú egészségügyi szakközépiskolai képzést.
Az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete és a Pedagógusok Szakszervezete Budapesti Szakoktatási Szervezetének állásfoglalásában egyebek között az olvasható: „szinte a legnagyobb veszteség a középfokú egészségügyi szakképzést érte”, amelynek megszüntetése véleményük szerint az előző kormányok kudarca.
A közleményben azt követelik, hogy állítsák helyre a négyéves nappali tagozatú egészségügyi szakközépiskolai képzést, amely a négy tanulmányi év végén érettségi és szakmai vizsgát ad.
Ezt a középfokú oktatási formát soha nem lett volna szabad megszüntetni a középiskolák nappali tagozatán – szögezték le, hozzátéve: ezt össze nem lehet hasonlítani az OKJ-s szakmákat adó alapítványi és magániskolák néhány hónap alatt szakmai végzettséget kínáló képzésének szakmai színvonalával, vagy egy jól megalapozott, hagyományos egészségügyi szakközépiskola négyéves elméleti és gyakorlati képzésével.
Követelik továbbá: vizsgálják felül, hogy a Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK) mennyiben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Egész Budapesten ma egyetlen egészségügyi TISZK működik. A növendékek száma megközelíti a négyezret, sokszor három műszakban tanítanak. Ebben az évben nem indítottak nappali iskolarendszerű egészségügyi képzést, csak két osztálynyi szociális ápolót és egy osztálynyi pedagógiai asszisztenst iskoláztak be.
Vizsgálják felül a pályázati rendszert, amely álláspontjuk szerint nem átgondolt logika mentén halad, illetve rengeteg anomáliát hordoz magában – sorolták.
Kitértek arra is, megengedhetetlennek tartják a felnőttoktatás kiszervezését az iskolarendszerű egészségügyi szakképzésből. Vissza kell állítani az esélyt jelentő felnőttoktatás teljes vertikumát a középfokú egészségügyi oktatási intézményekben és a szakoktatásban – írták a közleményben.
Popovics Péter a családjával együtt 10 évet élt Japánban, és Yokohamában (Fukushimától 180 km-re) élte át a 2011 márciusi történelmi földrengést, melynek következményei gyökeresen megváltoztatták mindannyiuk életét. Az emlékirat egyrészt a szerző gyerekeinek nyújt magyarázatot a család gyökereire, másrészt pedig feldolgozza családjuk azon megpróbáltatásait, melyekre a fukushimai atomerőműbaleset következtében az események sodrása nem adott lehetőséget. A könyv központi része a földrengés napjától számítva napi bontásban mutatja be a katasztrófa kibontakozásával párhuzamosan a velük történteket mindaddig, amíg el nem hagyták Japánt.
Nyelv: magyar...
„A Tourette-szindrómás gyermekek napi gondozása/nevelése nem sokban különbözik más gyermekekétől, azonban a Tourette-szindróma és az esetlegesen ezzel együtt...