Sinkó: Minden mindennel összefügg

– Nem érdemes ilyen megközelítést alkalmazni, mert minden mindennel összefügg. Kezdjük a mentőszolgálattal. A szolgálat teljesítménye nagyon sokat romlott az utóbbi időben, ennek objektív mérője a kiérkezés ideje. 2010 és 2014 között – amikor a mentésirányítási rendszer korszerűsítése zajlott – a 15 percen belüli kiérkezési időt az esetek 78 százalékában tudta tartani a szolgálat. A cél az volt, hogy a fejlesztéssel érjék el a 85 százalékot. Ehhez képest ma nem éri el a 70 százalékot, tehát 100 riasztás közül legalább 30 esetben nem teljesül a 15 perces kiérkezés. Kevés pénz jut a szolgálatra, nem véletlen, hogy már Budapesten is állnak üresen mentőautók, mert nincs elég sofőr, mint ahogy mentőtiszt és mentőápoló sem.

A létszámhiány a háziorvosi rendszerben is egyre nagyobb probléma, jelenleg 331 praxis betöltetlen már hosszabb ideje. 

– A háziorvosi rendszerben nem romlott olyan mértékben a helyzet, mivel a kormány a fiatal orvosok háziorvosi rendszerbe érkeztetésének támogatására több tízmilliárdot költött el – letelepedési támogatás címén –, ezért valamit javult is a helyzet, de félő, hogy a javulás csak átmeneti, mert még mindig nagyon sok a betöltetlen praxis, és ez a szám nőni is fog, mert egyre több háziorvos megy nyugdíjba.

Nézzük a járóbeteg szakellátást!

– A járóbeteg szakrendelések egyik fő problémája a finanszírozási rendszer: a járóbeteg szakrendelők gyakran abban érdekeltek, hogy egy-egy beteget minél többször visszarendeljenek, és nem abban, hogy minél több beteget lássanak el véglegesen.

Itt álljunk meg egy pillanatra! Hogyhogy abban érdekeltek, hogy minél többször rendeljék vissza ugyanazt a beteget?    

– Ezt a finanszírozási technikát „fee for service” technikának nevezik, ami azt jelenti, hogy minden egyes beavatkozás önálló díjtétellel terhelt, tehát az egészségbiztosító minden vizsgálat, beavatkozás után külön fizet a szakrendelőnek: ha ötször jön vissza a beteg, ötször fizet a biztosító. És egy visszarendelt beteg esetében már nem kell a nulla pontról indítani a kivizsgálást, hiszen az orvos az első találkozáskor számos dolgot megtudott a páciensről, az újabb megjelenéskor elég új receptet felírni, vagy változtatni a gyógyszeradagon. A lényeg, hogy nincsenek olyan ösztönzők a rendszerben, amelyek abba az irányba terelnék a járóbeteg szakellátásban dolgozó orvosokat, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, a legkevesebb visszarendeléssel lássák el a beteget. A jelenlegi feltételek közepette már a finanszírozási technika felülírásával is jóval többet ki lehetne hozni a járóbeteg szakrendelők működéséből.

A teljes interjút a Hetek közli.