Sikerrel védte meg doktoriját az exminiszter az egészségfejlesztésről
Az eltelt csaknem három évtized népegészségügyi hullámhegyeit és völgyeit elemzi Kökény Mihály doktori disszertációja, amelyet a napokban védett meg – írja az exminiszterrel közölt interjúja elé a Népszava.
Nincs olyan egészségügyi konferencia, nyilatkozat vagy interjú, ahol, amelyben nem hangzik el mostanában az ágazatokon átívelő népegészségügy, az egészségfejlesztés, életmódváltás és a szűrések fontossága. A csodafegyverként beállított megközelítés valójában 1987 óta létezik hazánkban, amikor alig néhány hónappal az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hasonló programjának meghirdetése után elkészült az egészségmegőrzés első magyar koncepciója. Éllovasokból mára sereghajtók lettünk – írja bevezetőjében a lap, melynek Kökény Mihállyal készült interjújából három kérdést-választ idézünk.
- Ha sikeres lett volna az egészségfejlesztés három évtizede Magyarországon, akkor nem lennének ennyire rosszak az aktív korú lakosság halálozási mutatói. Hol bicsaklott meg ez a gondolat?
- A politikában, amely mindig a gyógyító egészségügyre figyelt, bár arra sem eléggé. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást, az egészségfejlesztés kormányzati helyét az egymást gyorsan váltó tárcavezetők érdeklődése, ambíciója befolyásolta. Voltak jó terveink, 2003-ban született meg például az Egészség Évtizede népegészségügyi program, ami nagy lendülettel indult, később az erre szánt pénz lecsökkent. A 2011-ben megjelent Semmelweis Terv is okos javaslatokat tett, de az azóta eltelt években alig történt valami. Pedig vannak kész minták, köztük a legismertebb a finn észak-karéliai program, amellyel a szív-érrendszeri betegségek ellen már ágazatok közötti együttműködéssel vették fel a harcot és húsz év alatt látványosan javult a halálozási statisztikájuk. Erre idehaza is lett volna esély.
- Sokak szerint nálunk még az egy tárcán belül működő területek sem képesek szorosan együttműködni.
- Amikor 2010-ben megalakult a humán tárca, akkor ez volt a jelszó, de valójában minden ide tartozó területet lenyomtak a közigazgatási hierarchiában. A miniszter, majd a parlamenti és közigazgatási államtitkárok után következnek a szakállamtitkárok, akik a kabinetülésekre alig jutnak el, mert Orbán Viktor nem akar az egyes ágazatok sanyarú helyzetéről vitatkozni. Holott a népegészségügyben mindig akkor volt felfutás, amikor a nyitottabb kormányok mögé mertek nézni az orvoslásban jelentkező kockázati tényezőknek, vagyis hogy egyes jövedelmi csoportok miért betegebbek, mint mások. Ehelyett most a szakági vezetők a háttérben harcolnak egymással a csekély forrásokért.
- Helyi és egyéni egészségtervek készítése kezdődött, egyelőre kísérleti programok keretében. Ez hozhat eredményt?
- Ezek használható technikák, de a településeknek nincs pénzük egészségfejlesztésre, a stadionok pedig nem ezt a célt szolgálják. Abból kellene kiindulni, hogy a lakosság csaknem fele a szegénységi küszöb alatt él, márpedig a betegség és a szegénység kéz a kézben jár, az átélt gazdasági válság is növelte az egészségi kockázatokat. Akkor lehet érdemben foglalkozni a lakosság egészségi állapotával, ha tudomásul vesszük, hogy ezt meghatározza a jövedelmi helyzet, az iskolázottság és ha nem tudjuk csökkenteni az iszonyatos egyenlőtlenségeket, akkor nem tettünk semmit. Most a születéskor várható élettartamban 13 év a különbség a legjobb megye legmagasabb jövedelmi csoportjai és a legrosszabb helyzetű megye legalacsonyabb jövedelmű csoportjai között, ami iszonyú egy ilyen kicsi országban – olvasható a nepszava.hu-n.
Kökény Mihály doktori disszertációja itt érhető el a Debreceni Egyetem honlapján.
