Senki sem foglalkozik a család traumájával
Súlyosabb formáiban a skizofrénia nemcsak a beteg életére ró hatalmas terhet, hanem az egészséges családtagokéra is. A szegedi Pszichiátriai Klinikán felismerték a problémát, és két éve egy kifejezetten családtagoknak szóló csoportot indítottak. Az Abcúg riportja.
Álmos Péter, a Szegedi Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Pszichiátriai Klinikájának orvosa nagy hiányosságnak tartotta, hogy a pszichiátriai betegek hozzátartozóival való kapcsolat szinte kizárólag a betegről szól: az orvos tájékoztatja őket a betegség természetéről és a felírt gyógyszerekről. Arra azonban már nem jut figyelem az erőforráshiányos állami egészségyügyben, hogy a családtagok eközben óriási traumát élnek át, hiszen kiderül, hogy gyerekük vagy szülőjük jó eséllyel gyógyíthatatlan beteg. Elveszíthetik azt az embert, akit addig ismertek.
Pedig felmérések azt mutatják, hogy nemcsak a pszichiátriai betegek jelentenek komoly gazdasági terhet a társadalom számára. Hanem a hozzátartozóik is: rosszabbul teljesítenek munkahelyükön, nem képesek befejezni tanulmányaikat. Ezenfelül a depresszió kockázata is megnő körükben, ami tovább ront helyzetükön. Nagy-Britanniában ezért külön programot (“gondozni a gondozót”) indítottak az egészséges családtagok támogatására, mondta Álmos Péter. Magyarországon körülbelül 50 ezer fő diagnosztizálható skizofréniával, de még többen vannak, akik valamilyen formában kapcsolatba kerülnek a betegséggel.
Így született meg a szegedi klinikán egy kifejezetten hozzátartozóknak szóló nyitott csoport ötlete. Álmos Péter tudomása szerint hasonló kezdeményezésre alig van példa a magyar egészségügy rendszerén belül. Az erőforráshiány mellett ennek az az oka, maga az egeszségügyi rendszer sem teszi egyszerűvé, hogy hivatalos kereteket és a finanszírozást találjanak, hiszen a hozzátartozók nem számítanak betegnek. A szakemberek így szabadidejükben vezették a foglalkozásokat. Húsz-huszonöt hozzátartozó járt a csoportba, elsősorban szülők, jellemzően anyák, de testvérek és skizofrén szülők gyerekei is részt vettek rajta.
Kizárólag pszichológusok dolgoztak a csoportban, orvosok nem; pont azért, hogy ne a betegről legyen szó, hanem a családtagok problémáiról. Ez azért volt különösen fontos, mert a pszichiátriai betegségek esetében a feldolgozatlan érzések krónikus stresszhelyzetet teremtenek, ami nagyban növeli a visszaesés esélyét.
