Sarlatánok is praktizálhatnak a nagy kormányzati átalakítás után
A Válasz Online egy történeten keresztül mutatja be, milyen következményekkel járt, hogy a kormány elvette az orvosetikai ügyeket a kamarától.
Injekciókúra a covid elleni védőoltás „halálos hatása” ellen? Ami nélkül négy-öt év alatt bárki meghalhat, már ha nem esett rögtön holtan össze a vakcinálás után? Egy magánnőgyógyász ezt kínálta 152 ezer forintért. Nemcsak nőknek, férfiaknak is. Azt gondolnánk, ennél nyilvánvalóbb orvosetikai ügy nincs, de az új Országos Etikai Bizottság szerint nem állnak fenn az eljárás megindításának feltételei. Ezen a történeten keresztül mutatja be a lap, milyen következményekkel járt, hogy a kormány elvette az orvosetikai ügyeket a Magyar Orvosi Kamarától. Az orvosetikai bizottságok által meghozott elmarasztaló döntések száma felére, harmadára csökkent, írja a lap, jelezve, látszólag semmi kapcsolat a nőgyógyászhoz időpontot kapó férfi ügyével, de ez csak a látszat. Az orvosetikai problematika ott kezdődött, amikor a kormány a fejébe vette: 2023 februárjától átalakítja a háziorvosi ügyeleteket, s fokozatosan, megyéről megyére haladva államosítja a zömmel vállalkozók által szervezett szolgálatokat, ahogy az egészségügy sok más területén is megtette. Az irányítást az Országos Mentőszolgálatra bízta, és kötelezte a háziorvosokat az ügyeleti ellátásra. Olyanokat is, akik évtizedek óta nem ügyeltek. Az orvosok egy része ellenállt, nem kötött szerződést, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) jogi álláspontja – és később a Kúria döntése – pedig az volt, hogy szerződés nélkül senki sem kötelezhető ügyeleti szolgálatra.
A magyar kormány hatalmi ügyként kezelte a kérdést, a kúriai döntés után a kormánytöbbség átírta a törvényt, és azzal vádolta a kamarát, hogy jogsértésre buzdította a tagságát és az orvosszervezet etikai eljárással fenyegette meg az ügyeletet vállaló orvosokat. Bár egyik állítás sem volt igaz, az Országgyűlés fideszes többsége elvette a rendszerváltás egyik vívmányát: megszüntette az orvoskamarai kötelező tagságot. A kamara, amely addig súlyos etikai vétség esetén az orvosok praktizálási jogát is felfüggeszthette vagy el is vehette, ma – ebből a szempontból – nem különbözik a Hogyan kössünk pulcsit a tacskónknak? hobbikörtől. Kötelező tagság helyett az lép be, aki akar. Aki nem, az nem.
Az orvosetikai ügyeket teljesen elvették a MOK-tól, és odaadták az egészségügyért felelős miniszter tanácsadó testületének, az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak (ETT). A nagy múltú tudóstestület évszázadok óta ad tanácsokat az éppen regnáló hatalomnak főként tudományetikai kérdésekben. A tanács elnökét a belügyminiszter nevezi ki, de távolról sem lehet fideszes potentátok gyűjtőhelyének nevezni. Mandl József Széchenyi-díjas biokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 2014 óta tölti be az elnöki pozíciót, 17 adminisztráció óta ott van az ETT vezetésében, soha nem tévedt a politika területére. Az ETT olyan szakmai ügyekben foglalt állást, hogy például ne engedélyezzék egészséges szülőknél a preembriók manipulálását, tehát a designbébik létrehozását, vagy a nem igazolt hatású, de nem káros természetgyógyászati területek engedélyezésében.
2022 óta azonban az orvosi etikai kérdéseknél a tanács akaratlanul is politikai mezőbe került. Noha az ETT-nek van jogszabály-véleményezési jogköre – sőt ez az egyik kiemelt feladata –, a kormány nem kérte fel erre a kamara jogfosztásáról szóló jogszabálynál, önmaguktól pedig nem emelték fel a szavukat. (Lapunk szerette volna erről megkérdezni Mandl Józsefet, aki az országos etikai bizottság elnökével együtt fogadta is újságírónkat, de a nyilvánosságot kerülő professzor a nyilatkozatát visszavonta.) A történtekből azonban kitűnik, hogy elfogadták: a testület feladatként kapta meg az orvosetikai ügyeket az Országgyűlés döntése után.
Valószínűleg azért jutottak a kormány eszébe, mert az ETT valóban foglalkozik etikai ügyekkel, de a tudományetika és az orvosetika között nagyjából akkora a különbség, mint egy űrhajós és egy forgalmas reptér légiirányítója között. Van közös pont persze: repülés ez is, meg az is.
Mandl József felmérte, hogy a nehéz tudományetikai problémákon elmélkedő és magas színvonalú döntéseket hozó testülete nem lesz képes évi több száz problémás, orvosi gyakorlati eset feldolgozására. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a MOK erős jogosítványaival szemben az ETT sokkal kevesebb eszközt kap – valakit a foglalkozásától eltiltani egészen más, mint pénzbüntetéssel sújtani. Az orvosetikai szigor eszköztárából nagyjából ennyi maradt a testületnél.
A megoldást abban látták, hogy olyan rendszert dolgozzanak ki, amelyben az ETT-nek a MOK korábbi feladataihoz képest jóval kisebb szerep jut.
Az összes olyan ügyet, amelyben büntető eljárás is indul, az ETT rögtön megszünteti, mondván: igazságügyi problémák megoldására az igazságszolgáltatás való. Korábban ezeket csak felfüggesztették az eljárás idejére.
Az ETT ezen kívül minden olyan esetet elutasít, amelynek során orvosszakmai kérdések vetődnek fel, és azokat a kormányhivataloknak továbbítja. A történetünk bevezetőjében szereplő üggyel is így tettek.
A teljes írást ITT olvashatja
