Rimonabant: egy csodaszer nekrológja
A hasi típusú elhízásnak számos, a kardiovaszkuláris kockázatot növelő szövődménye lehet, többek közt inzulinrezisztencia, diabétesz, magas vérnyomás, hipertrigliceridémia és alacsony HDL-koleszterin szint. Elvileg igen egyszerű e folyamatok megfordítása: le kell fogyni, ami elérhető megfelelő étrenddel és testmozgással. A gyakorlatban azonban ezt a célt ritkán érik el, ezért nagy az igény egy olyan testsúlycsökkentő gyógyszerre, amely egyben normalizálná az említett eltéréseket is.
A rimonabant egy szelektív kannabinoid-1 receptor blokkoló. E receptor ingerlése – például kannabinoidokkal – étvágynövekedést, kellemes lelkiállapotot és relaxációt vált ki, de szorongás és paranoia is előfordulhat. Előzetes vizsgálatok szerint a rimonabant elősegítette a testsúlycsökkenést, és ettől függetlenül is jótékonyan hatott az anyagcserére. Négy vizsgálatban is igazolták, hogy elhízott személyekben, akiknek kardiovaszkuláris kockázati tényezőik is voltak, a rimonabant – kis kalóriatartalmú diétával együtt alkalmazva – mérsékelten, de tartósan csökkentette a testtömeget, az éhomi vércukorszintet, a glikált hemoglobin és a trigliceridek koncentrációját, és növelte a HDL-koleszterin szintjét. Érthető, hogy az új csodaszert a szakma üdvrivalgással fogadta.
Növeli az öngyilkosság kockázatát
2006-ban az Európai Gyógyszerhatóság (European Medicines Agency) engedélyezte a gyógyszer forgalomba hozását Európában.
Már 2007-ben azonban új ellenjavallatokat fogalmazott meg a hatóság, és ugyanebben az évben az egyesült államokbeli Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyeleti Hatóság (FDA) nem engedélyezte a rimonabant alkalmazását.
Az aggodalmat bizonyos neuropszichiátriai mellékhatások váltották ki, egyebek közt depresszió és öngyilkossági kísérletek.
A rimonabant klinikai hatását ezután a STRADIVARIUS és a CRESCENDO vizsgálatban elemezték. A STRADIVARIUS során intrakoronáriás ultrahanggal vizsgálták, hogy milyen hatást fejt ki a szer az ateróma térfogatára. A rimonabant e tekintetben teljesen hatástalannak bizonyult, viszont a neuropszichiátriai mellékhatások gyakoribbak voltak a rimonabant ágon, mint a kontrollcsoportban (43,4, illetve 28,4 százalék). A CRESCENDO egy nagy, randomizált, placebokontrollos vizsgálat volt, amelyben azt kívánták felmérni, hogy milyen mértékben csökkenti a rimonabant a kardiovaszkuláris események gyakoriságát. 2008-ban azonban az Európai Gyógyszerhatóság betiltotta a gyógyszer további forgalmazását, mivel az orvosi mellékhatás-jelentések és a folyamatban levő tanulmányok arra utaltak, hogy a rimonabant növeli az öngyilkosság kockázatát. Ennek folytán a CRESCENDO vizsgálatot nem finanszírozták tovább, és nem fejezték be.
Megalapozott döntés
A Lancet augusztus 14-i számában a szerzők beszámolnak a csonka CRESCENDO vizsgálat eredményeiről. A kardiovaszkuláris események száma nem csökkent a rimonabant hatására (a kockázati atány 0,97 volt), azonban könnyen lehet, hogy ez a vizsgálat túlságosan rövid voltának tudható be. A tervezett 33–50 hónapos gyógyszeradagolás helyett az átlagos vizsgálati idő csak 13,8 hónap volt, ami túlságosan kevés lehet ahhoz, hogy az eredmények megmutatkozzanak. A rimonabant ágban gyakoribbak voltak a súlyos pszichiátriai mellékhatások (2,5, illetve 1,3 százalék), és mind a megkísérelt, mind a befejezett öngyilkosságok száma is nagyobb volt, mint a kontrollcsoportban (9, illetve 5 eset; 4, illetve 1 eset).
A prevenciót szolgáló gyógyszerek esetében általában elfogadhatatlannak tartják, ha halált okozhatnak; e tekintetben nem hasonlíthatók össze a súlyos betegségek gyógyítására alkalmas szerekkel. Minden szempontot – köztük a rimonabant várható népszerűségét és megfelelő ellenőrzés nélküli alkalmazásait – tekintetbe véve az Európai Gyógyszerhatóság döntése megalapozottnak tűnik. Diéta és testmozgás: a legfőbb csodaszer továbbra is ez maradt.
(Forrás: S. Matthijs Boekholdt, Ron J. G. Peters: Rimonabant: obituary for a wonder drug. The Lancet, 2010, 376:489-490.)
