Rákellenes vakcina?

Ezt követi gyakoriságban a hepatitis B és C vírus, ugyanis a fertőzés talaján kialakult májrákok az összes malignus megbetegedés 4%-át teszik ki. Az Epstein-Barr vírus (EBV) pedig bizonyos limfómák, orr-garati- és gyomorrákok kialakulásában betöltött szerepével a rosszindulatú daganatok 2%-áért felelős.  A hepatitis B vírus ellen 1981-ben alkalmaztak először védőoltást, a HPV elleni első vakcinát pedig 25 évvel később, 2006-ban törzskönyvezték. A hepatitis C vírus és az Epstein-Barr vírus ellen még nem áll rendelkezésre védőoltás.

A HPV vakcina volt az első olyan védőoltás, amelyet kifejezetten azért fejlesztettek ki, hogy rákos betegséget előzzenek meg vele.  A HPV vakcinák nem magát a kórokozót tartalmazzák, hanem egy rekombináns DNS technológiával előállított „vírusszerű részecskének” nevezett fehérje darabot.  Ezek a részecskék olyan erős antigenitású fehérjék, amelyek az adott HPV típusra specifikus immunválaszt váltanak ki az emberi szervezetben.  Mivel nem a vírust juttatjuk a szervezetbe, hanem csak egy részét, a vakcina nem okoz fertőzést. 

 Vakcináció és az oltás hatására termelődő antitestek

A HPV védőoltást követő immunválasz egyrészt egy gyors, a természetes vírusfertőzéshez képest nagyobb mértékű ellenanyag termeléssel jellemezhető.  Fontos tudni, hogy más védőoltásoktól eltérően a HPV vakcina esetén nem állapítottak meg olyan minimális ellenanyag szintet, ami a védelem fennállását jelezné.

Az ellenanyag termelésen kívül pedig memóriasejtek alakulnak ki, amelyek az immunmemória jelenségéért felelősek. Ezt úgy igazolták, hogy elvégeztek egy antigén provokációs tesztet. A teszt abból állt, hogy az alapimmunizálás után 5 évvel egy újabb oltást kaptak a vizsgálat résztvevői. Az ellenanyag szintek az alapimmunizáció óta eltelt 5 évben jelentős mértékben lecsökkentek, azonban a provokációs oltás után nagyon gyorsan az alapimmunizációkor észleltet meghaladó szintre emelkedtek. Tehát az ellenanyag szint csökkenése ellenére fennállt a védelem, hiszen a szervezet „emlékezett” arra, hogy már találkozott az antigénnel. Valószínűleg ehhez hasonlóan viselkedik az oltott egyének szervezete a természetes HPV fertőzés során.

Jelenleg kétféle vakcina van forgalomban világszerte. Ezek hatékonyságát és biztonságosságát a forgalomba hozatalt megelőzően az egyéb gyógyszerekhez hasonlóan nagyszabású klinikai vizsgálatokban értékelték. Mindkét vakcina esetén körülbelül 20 000 egyén bevonásával történtek a vizsgálatok. A vizsgálatok eredményei, illetve az azokból levont következtetések a következők:

• Mindkét vakcinával közel azonos számú méhnyakrákot előztek meg.
• A HPV védőoltások hatékonyabbak voltak azokban az esetekben, amikor az oltást olyan lányok kapták, akik még nem estek át természetes HPV fertőzésen.  
• Az alkalmazási előírások mindkét esetben 3 HPV védőoltás beadását írják elő a megfelelő védettség biztosításához.
• Az oltás nem helyettesíti a rutinszerű méhnyakrákszűrést.
• A HPV terjedésének természete miatt a legcélszerűbb a nemi élet megkezdése előtt alkalmazni a védőoltást.
• Egyik vakcina sem indikált az oltás idején éppen meglévő HPV fertőzés leküzdésére, illetve a már kialakult elváltozások gyógyítására, tehát terápiás oltásként nem alkalmazhatóak.

A klinikai vizsgálatokon túlmenően, a hatékonyság megítélésénél jelentős adatokat szolgáltatnak a forgalomba hozatalt követően tömegesen alkalmazott védőoltások. A HPV vakcináció valós életben tapasztalt hatásosságáról és a vakcinák biztonságosságáról a következő összefoglalónkban olvashatnak.

A közlemény megjelenését az  MSD Pharma Hungary Kft. támogatta. 

Az Ön egészségi állapotával vagy kezelésével kapcsolatban az elsődleges információforrás a kezelőorvosa kell, hogy legyen, ezért ha bármilyen kérdése merül fel, lépjen kapcsolatba kezelőorvosával!

A cikk lezárásának dátuma: 2013. április 25.
MSD Pharma Hungary Kft.
1095 Budapest, Lechner Ö. Fasor 8. Tel: 06-1-888-5300
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.