Poszttraumás stressz indirekt trauma után
New York-i pszichiáterek megvizsgálták, hogy okoz-e maradandó stresszbetegséget egy-egy tömegszerencsétlenség vagy természeti katasztrófa azoknak, akik televízión keresztül követik az eseményeket.
Mint Yuval Neria és munkatársai írják a The Journal of the American Medical Association legutóbbi számában, életük során sokan szembesülnek tömegszerencsétlenséggel. Az USA-ban a nők 15, a férfiak 19 százaléka számol be arról, hogy az élete során természeti katasztrófával szembesült. A napi 24 órás televízióadások elterjedése következtében a médián keresztül még többen találkoznak különféle katasztrófákkal. A traumával szembesülve többféle pszichológiai, pszichiátriai probléma is keletkezhet, azonban a leggyakoribb a poszttraumás stresszbetegség (PTSD) kialakulása. Ilyenkor a beteg folyamatosan újraéli a katasztrófát például éjszakai lidércnyomások formájában, és többek között általános érzelmi bénultsággal reagálhat.
Mindazonáltal a legtöbb felnőtt, aki rövid távon PTSD-t él át, hosszú távon orvosi segítség nélkül is meggyógyul. Egy szignifikán kisebbség azonban jelentős egészségkárosodást szenved, pszichiátriai tüneteket, pszichoszomatikus diszfunkciót él át, és növekszik körükben az öngyilkosság aránya.
Neurobiológiai és agyi fMRI-vizsgálatok szignifikáns biológiai különbségeket találtak azok között, akiknek idegrendszerében a stresszválasz idővel lecseng, illetve azok között, akiknél a félelmi reakció kioltódása zavart szenved. Ez utóbbiak számára a pszichoterápia nyújthat segítséget.
A JAMA cikke hangsúlyozza: eddig nem vizsgálták, hogy azok körében, akik indirekt módon, a média által szembesülnek katasztrófákkal, milyen a megmaradó PTSD aránya.
A 2001. szeptember 11-i katasztrófa esetén a direkt traumát szenvedettek, az evakuációt és a mentést végzők, valamint a gyászoló hozzátartozók között a PTSD aránya 2-3 évvel az események után 12,1 százalék volt, ami a támadás utáni 5-6 év alatt 19,5 százalékra emelkedett. A televíziónézők között is megemelkedett a rövid távú PTSD aránya, azonban körükben hosszú távon a PTSD előfordulása csökkent. A kutatók azt találták, hogy 1 évvel az események után már csak azok az indirekt traumát szenvedett személyek szenvedtek PTSD-ben, akik már szeptember 11. előtt is elszenvedtek traumát, illetve akik családjában pszichiátriai megbetegedés fordult elő. Következtetésükben hangsúlyozzák: hosszú távon az indirekt trauma önmagában nem vált ki PTSD –t, azonban fontos azoknak az identifikálása, akiknek más kockázati tényezők egyidejű fennállása miatt prevenciós vagy terápiás segítségre van szükségük.
