Paradigmaváltó útikalauz politikusoknak

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) szakértője abból indult ki, hogy a társadalom életében léteznek olyan, az emberek életét alapvetően befolyásoló tényezők, mint például az egészségügy, a társadalombiztosítás vagy az oktatás. A mindenkori politikát azonban ez láthatóan a legkevésbé sem zavarja, képviselőit nemigen lehet rábírni, hogy közpolitikájuk középpontjába pont ezeket a dolgokat állítsák. Így nyilván az sem véletlen, hogy ezekre a területekre – ügyekre – általában a költségvetési maradék jut. Talán a falra hányt borsó érzete is adhatta végül az ötletet a szerzőnek arra, hogy a napi aktualitásoktól, szakpolitikáktól hátrébb lépve, az alapoktól gondolja végig, melyek azok az elsődlegesen fontos feladatok, amelyek megoldatlansága megkérdőjelezheti az éppen aktuális hatalom morális értelemben vett legitimitását.

Igen kevés nyertest, s annál több vesztest „eredményezett” a rendszerváltás óta folytatott gazdaság- és társadalompolitika. Ez Gilly Gyula szerint gazdasági, de akár morális okokkal sem indokolható. Úgy véli, olyan országot kell építeni, amely 10 millió magyarnak biztosít jó és valós életlehetőségeket.

A könyv bemutatóján Éger István, a MOK elnöke a kamara szakértői csapata által korábban megfogalmazott Deklarációt említette. Ez a dokumentum lényegében tömörítvénye egy olyan, társadalomfilozófián alapuló egészség-gazdasági megközelítésnek, amelynek az egyik legfőbb megállapítása: nincs közvetlen összefüggés a nemzeti össztermék és az egészségügyi ráfordítások között. Vagyis a sokszor hangoztatott tétellel szemben nem a GDP éppen aktuális mértékétől függ a születéskor várható élettartam, vagy az egészségben eltöltött életévek száma. A költségvetés felosztása egyes ügyek között csakis egy fontossági sorrend (prioritások meghatározása) felállítása alapján történhet. Ily módon a költségvetés nemcsak pénzügyi, gazdasági, hanem erkölcsi dokumentum is az elnök szerint. Morális kérdés, hogy mennyit osztanak a legfontosabb közügyeknek, köztük az egészségügynek. A döntéshozók így vagy elsőszámú egészségvédőként, de akár a legnagyobb egészségügyi rizikótényezőként is megjelenthetnek, mondja Éger István.

Kérdésünkre – nem tartanak-e attól, hogy mindezt majd magára húzza a kormányzó párt, rendszerkritikusnak ítélve a könyvet, amelynek tárgya szerinte ráadásul ő maga? – a MOK elnöke egy történettel válaszolt. Deklarációjukat annak idején az ország közel három tucat notabilitásának küldték el, ám a többség vélhetően el se olvasta. Nem hogy botrány, még csak minimális reakció sem volt. A cél – fogalmazott Gilly Gyula – elindítani egy paradigmaváltáshoz vezető közpolitikai gondolkodást, amelynek folyamán a különböző színű és világnézetű csoportok  egymással vitatkozva konszenzusra juthatnak bizonyos, alkotmányos szinten rögzítendő alapvetésekben.

Hogy milyen gondolatokat kellene bevinni a közgondolkodásba? Például azt a mára már bizonyított tényt, hogy egy Magyarországhoz hasonló fejlettségű országban a társadalom, az emberek jóléte, vagy akár a gazdaság egészséges működése nem az egy főre jutó GDP mértékétől, hanem a GDP-nek a társadalom tagjai közötti eloszlásától függ. Egy társadalmi fejlődési folyamat felépítése a feladat, amelyben senki nem annyit ér, amennyije van, s amelyben a szegény emberek nem feltétlenül bűnözők. Igaz, tette hozzá a szerző, ez nem megy egyik napról a másikra, de ha változatlan irányba mennek a dolgok, akkor az zsákutca, katasztrófa. „Ezért kell ebből valahogy kifordítani az országot.”

Éger István rövid távon optimista. Szerinte a 2018-ban kezdődő kormányzati ciklusban minden adott ahhoz, hogy – épp az említett prioritásképzés mentén – tovább emelve a béreket, végleg búcsút mondjanak a magyar egészségügyet hosszú évtizedek óta megnyomorító paraszolvenciának.  S talán még arra is sor kerül, hogy a politikai kormányzás alapja a szakpolitika lesz. Amúgy, mint mondta, a különböző pártok egészségügyi programjainak olvasása nem igen veszi el idejét, így a könyv – muníciót adva mindenkinek – a legjobbkor jelenik meg. „Íme, mi ezt szeretnénk, nincs mit ezen félni és szégyellni.”

(Dr. Gilly Gyula könyve pdf formátumban ingyenesen letölthető a MOK honlapjáról.)